"Azt azért figyelmébe ajánlom a frakcióvezető helyettes úrnak, hogy ha a magunk fajta meglátná Orbán Viktort, amint a hűtőben matat, tapasztalatból tudná, hogy nem kivesz, hanem beletesz. Ha látná, hogy viszi ki a televíziót, tudná, hogy a következő fordulóban hozza az újat. Van harminc év tapasztaltunk, amire támaszkodva bízhatunk benne. De kiben bízhat a szegény baloldali szavazó, akinek vezetői sem éjjel, sem nappal nem mondanak igazat? "
A
bizalmi tőke és a szocialista irigység
Azt írta a Magyar Nemzet: Az
MSZP egyik prominense, Harangozó Tamás frakcióvezető-helyettes az ATV hétfő esti
műsorában követte el az alábbi, könnyen értelmezhető, de indulatok nélkül
nehezen minősíthető szavakat:
„Van az a fideszes
szavazó, akinek, ha Orbán Viktor bemegy a lakásába, az orra előtt kirámolja a
hűtőt, és kiviszi a lakásból a tévét, meg mindent, akkor is kezet csókol neki,
és megköszöni, hogy egyáltalán a fényes tekintetét rá sütötte egy pillanatra.”
Értem is, érzem is, hogy Harangozó
elfogadhatatlan. De mégis van némi igazsága. Ha lehántjuk ugyanis a talán
jópofaságnak szánt, de bunkóságra sikerült felszínt a szavaiból, akkor azt
állítja, hogy a „fideszes” szavazó elfogult. És a „kádéempés” is, teszem hozzá.
Ugyanis szívesen beismerem, hogy igen, mi, a kormánypártok szavazói elfogultak
vagyunk.
Elfogultságunk nem példanélküli, mert minden
valamennyit is számító pártnak van egy törzsszavazó tábora, s ezeket a táborokat
nem könnyen lehet megingatni. Így vannak, akik Schiffer távozása után még mindig
az LMP-ben látják a jövőt, és sorra vehetnénk az összes pártot, még a hajdanvolt
MSZMP tovább hasadozott csoportjait is. A törzsszavazók létét kárhoztatni
botorság. Harangozó azt irigyli, hogy a mi törzsszavazóink sokan vannak, az
övéké meg csak kicsike tábor.
A baloldalon azon kellene tépelődni, hogy miért
zsugorodik az „emeszpés” kemény mag. Magam csak egy okot emelek ki a sokból. A
Fidesznek kezdetektől fogva, azaz három évtizede, Orbán Viktor a vezére. Ha
Nyers Rezsőnél kezdve fel akarnám sorolni az MSZP vezetőit, biztos, hogy a
főszerkesztő helyhiányra hivatkozva kihúzná a végeláthatatlan névsort, tele ma
már jószerivel ismeretlen nevekkel.
Magam tehát – ellentétben a Magyar Nemzet
nagybecsű cikkírójával – nem haragszom Harangozó Tamás otrombaságára, hiszen
irigység vezérelt elismerés az. Azt azért figyelmébe ajánlom a frakcióvezető
helyettes úrnak, hogy ha a magunk fajta meglátná Orbán Viktort, amint a hűtőben
matat, tapasztalatból tudná, hogy nem kivesz, hanem beletesz. Ha látná, hogy
viszi ki a televíziót, tudná, hogy a következő fordulóban hozza az újat. Van
harminc év tapasztaltunk, amire támaszkodva bízhatunk benne. De kiben bízhat a
szegény baloldali szavazó, akinek vezetői sem éjjel, sem nappal nem mondanak
igazat?
Surján László