A branyiszkói hős pap

„Poleszni Imre piarista szerzetes lett, a szabadságharc alatt Selmecbányán tanított. Görgey kilenc dandára közül a 8-ik Guyon parancsnoksága alatt jutott Selmecre, hol ő és tiszttársai a piaristák szívesen látott vendégei valának. ”

A
branyiszkói hős pap

Erdősi (előbb Poleszni)
Imre Nyitrán született, 1814. november 4-én[1].
Atyja Ambrus csizmadia volt. Különös, hogy a család a városban Poleszni néven
kevésbé volt ismeretes. Elődeik Ausztriából származtak, s az „Oesterreicher” név
rajtuk tapadt, sokan a család valódi nevének ezt tartották.

Poleszni Imre piarista szerzetes lett, a szabadságharc alatt Selmecbányán
tanított. Görgey kilenc dandára közül a 8-ik Guyon parancsnoksága alatt
jutott Selmecre, hol ő és tiszttársai a piaristák szívesen látott vendégei
valának. Amint Guyon együtt látta a ház tagjait, eme szavakkal fordult a ház
főnökéhez: „Ejnye de derék fiatal urakat tisztelhetek itt együtt! Minthogy
nemrég kaptam a dandáromba egy besztercebányai tót újoncokból álló
zászlóaljat, akik igen áhítatos jó katolikus fiúk, mert minden lefekvés
előtt szép szent énekeket zengedeznek Istenükhöz, azért szeretném őket egy
nyelvüket értő tábori lelkésszel megörvendeztetni.” A rektor kijelentette, hogy
mindnyájan szívesen és kész örömmel vállalkoznának a haza szolgálatára, de
csak egyetlenegy bírja közöttük a szláv nyelvet. Erre fölpattant az
asztaltól a gimnázium fiatal költészettanára, Poleszni Imre, s minden habozás és
késedelem nélkül kijelenté: „Ha a haza hí ezredes úr ajkai által szolgálatára,
kész vagyok, megyek azonnal, parancsoljon velem!”…

Ez
volt az előzménye a branyiszkói csatában való részvételének. A csatában való
szerepéről is vannak nyilatkozatok. „Egyszerre mintha sebet kapott volna
Erdősi, egy szikla mellett térdre roskad…: Azonban nincs baja, csak megpihen,
hogy újult erővel hatoljon, törjön fölfelé… Pár pillanat, s már ott áll ismét
élükön, gyorsan vezeti a hadat előre s amint végerőfeszítéssel megközelíti a
sáncokat, felmagaslik nyúlánk termete, megcsóválja feje fölött a keresztet, s a
sáncok mögé vonult ellenség közé vágva dörgő hangon szól vissza a legényeknek:
„És ti ott hagynátok az ellenség kezében Isteneteket?!” Dehogy hagyták ott: az
összezúzott ellenség hulláin keresztül hatoltak a sáncokra s esti öt órakor ott
lengedezett a tricolor a vérrel tarkázott hómező fölött, az utolsó lövések
villanásaitól meg-megszaggatott télesti tájképben…”

Chartás szemmel: egy
feltehetően osztrák eredetű család Nyitrán elszlovákosodhatott, Imre
mindenesetre beszélte a szlovákot, amire viszont Selmecbányán akkoriban nem volt
szükség. Besztercebánya viszont tót ajkú honvédeket adott Guyonnak, s ez nem
tudatosodott a magyar köztudatban, bár, mint a fenti történetből kiderül, el sem
hallgatták.[2]
Az Erdősi nevet 1849 márciusában vette fel. A bukás után a kiegyezésig nem
viselhette.