"A Brexit megoldatlanságának árnyékában pótcselekvésnek tűnik az Unió legnagyobb politikai szervezete, az Európai Néppárt részéről a Fidesz politikájával foglalkozni. A közelgő európai választásokra tekintettel a világ nagy problémáira kellene gyógyszert ajánlani, a szegények és gazdagok közötti olló világméretű nyílására vagy Európa és a fejlett világ pazarló túlfogyasztására, a milliókat fenyegető éhségre, a környezeti károk okozta egészségkárosodásokra, a csökkenő európai közbiztonságra, a növekvő antiszemitizmusra. Hosszú a sora azoknak a globális problémáknak, amelyeket egyetlen tagállam sem tud kezelni, de az európai közösségnek esetleg volna rá esélye."
Surján László
A Fidesz és az
Európai Néppárt
A Brexit
megoldatlanságának árnyékában pótcselekvésnek tűnik az Unió legnagyobb politikai
szervezete, az Európai Néppárt részéről a Fidesz politikájával foglalkozni. A
közelgő európai választásokra tekintettel a világ nagy problémáira kellene
gyógyszert ajánlani, a szegények és gazdagok közötti olló világméretű nyílására
vagy Európa és a fejlett világ pazarló túlfogyasztására, a milliókat fenyegető
éhségre, a környezeti károk okozta egészségkárosodásokra, a csökkenő európai
közbiztonságra, a növekvő antiszemitizmusra. Hosszú a sora azoknak a globális
problémáknak, amelyeket egyetlen tagállam sem tud kezelni, de az európai
közösségnek esetleg volna rá esélye.
Eleve hiba volt egy
tagpárt esetleges kizárásának kényes kérdését az európai választások előtti
felfokozott légkörben napirendre tűzni. De ha már megtörtént, akkor sem a
liberálisok kottájából kellene énekelnie a kereszténydemokraták európai
csúcsszervének.
Nem a Fidesz az első
magyar párt, amelyiknek vitája volt az európai szintű pártvezetéssel. Több mint
két évtized telt el azóta, hogy az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD),
amelynek hat éven át alelnöke voltam, kizárta az akkori KDNP-t, mert a MIÉP felé
sodródott, választási együttműködést kínálva fel egy Unió ellenes és populista
pártnak. A két történet azonban lényegében különbözik egymástól. Akkor egy a
kereszténydemokrata elvekhez ragaszkodó nemzetközi szervezet – hosszas tárgyalás
és sorozatos megegyezési próbálkozás után – azért zárt ki egy pártot, mert nem
volt eléggé kereszténydemokrata. Most azért állítottak pellengérre egy pártot,
mert túlságosan is az. Az Európai Néppárt az elmúlt húsz évben sok olyan pártot
olvasztott magába, amelyek soha nem vallották magukat kereszténydemokratának, ki
is maradt ez a megnevezés a frakció nevéből. E pártok egyre erőteljesebben
próbálták a maguk nézeteit rákényszeríteni a tulajdonképpeni
kereszténydemokratákra, így az EPP már nem áll ki például a család fogalom
mellett, rendre támogatja az abortuszt, az eutanáziát, gazdaságpolitikájából
pedig a szabadpiac érvényesülése érdekében elmaradnak a szociális szempontok.
Az említett elvi
kérdésekben való nézetkülönbségnek azonban nincs meghatározó szerepe a Fidesz
elleni fellépésben. A folyamatot a hazai ellenzék eredménytelensége indította
el. Ezek a pártok, amikor azt látták, hogy a Fidesz elleni kritikájuk itthon nem
befolyásolja a választókat, a fősodrású nyugati médián keresztül indítottak
támadásokat, pontosan úgy, ahogy elődeik Moszkvához szaladtak, ha nem
boldogultak egymással. De a nyugati sajtóban megjelenő támadások sem hatottak a
kormányoldal szavazóira, hiszen ugyanazt mondták, mint a hazai bukott ellenzék.
Ekkor taktikát váltottak, és a sajtón keresztül az EPP tagpártjait támadták,
hogy miért nem szakítanak a populista, antiszemita, diktatórikus stb. Fidesszel.
Jó ideig ez sem volt eredményes, a párton belüli szolidaritás kitartott. Eddig.
Most egy tucatnyi párt úgy érezte, hogy lépnie kell, különben média ellenszélben
vívhatják a májusi választásokat, amelyek egyébként nem kecsegtetik őket fényes
győzelemmel.
Az ellenzéki
aknamunkának itthon nem, de odakint sikerült sokak szemében Orbán Viktort
veszedelmes, öntörvényű populistának beállítani. Ez roppant kényes helyzetbe
hozta a Néppártot magát és különösen az Európai Bizottság elnöki posztjára
jelölt Manfred Webert. A csúcsjelöltség ugyanis még választási siker esetén sem
garantálja az elnökséget. A szerződés azt írja elő, hogy a Bizottság elnökének
személyére az Európai Tanács tesz javaslatot, amit a Parlamentnek jóvá kell
hagynia. A parlament megüzente, hogy csak azt a jelöltet hagyja jóvá, aki a
választásokon győztes párt ún. csúcsjelöltje. Így lett Juncker bizottsági elnök.
De kitart-e a Parlament emellett a zsaroló álláspont mellett? Webernek meg kell
nyernie a baloldal támogatást ahhoz, hogy elnök lehessen. Amint csúcsjelölt
lett, azonnal megtámadták: Orbán barátja, tehát elfogadhatatlan. Azóta is
folyamatosan mossa le magáról ezt a „bélyeget”, megszavazta a Sargentini
jelentést és feltételeket szabott a Fidesznek.
A vádak jórésze persze
csak szubjektív vélemény, a hazai ellenzék által elkoptatott szlogenek
ismétlése. Weber kritériumai konkrétumok. (1) Álljon le az Unió ellenes kampány.
– Szerintem ilyen nem is volt. Az Unió hibáinak, rossz döntéseinek a kritizálása
nem Unió ellenesség. Persze a kritikusok nem olvasnak József Attilát, nem
ismerik az érted haragszom formulát. Juncker azonban nem lehet szent tehén,
különösen nem lehet egy elvben pártok feletti poszton elkövetett baklövések
kritikáját a párton belüli szolidaritás megsértésének minősíteni. A kifogásolt
plakátok mégis eltűntek, nekem nem is hiányoznak. (2) Azoknak hasznos idiótává
minősítése, akik a Néppárt meggyengítésével vélik javítani a választási
esélyeket valóban kemény volt, ezért Orbán visszavonult és bocsánatot kért. (3)
A harmadik feltétel, hogy a CEU továbbra is adhasson ki amerikai diplomát,
egészen nevetséges, hiszen semmiféle európai jelentősége nincs, sőt egy ilyen
kívánság alapjaiban sérti az egyik legfőbb kereszténydemokrata elvet, a
szubszidiaritást. De itt is megoldás közeli helyzet alakult ki.
Mindez azonban semmit
nem jelent. A Financial Times vezércikkírója megfogalmazta az „utasítást”
Webernek: „ha Martin Weber megpróbálja bent tartani a Fideszt, vagy csak egy
felfüggesztést javasol, akkor új budapesti visszaélések túszává válhat, neki
viszont vezetői képességeket és a demokratikus értékek iránti elkötelezettséget
kell mutatnia, mert ezek az Európai Bizottság elnöki szerepének alapvető
szükségletei.”
Orbán Viktor személyes
sikere, hogy ebben a csatában nem bevándorláspárti liberális ellenfelei győztek.
A Financial Times utasításai nem érvényesültek, a kizárási indítványt az
elnökség elő sem terjesztett. A tagság felfüggesztése pedig elbukott azon, hogy
Orbán bejelentette, felfüggesztés esetén azonnal elhagyja a Néppártot. Így
azután lényegében mindenki elfogadta azt, amit az elnökség javasolt, hogy egy
ilyen komoly vádat, ami egy sikeres, sőt a legsikeresebb párt kizárására
irányul, megbízható, tekintélyes embereknek meg kell vizsgálni, amihez
elfogadták azt a Fidesz által felajánlott módosítást, hogy e három tagú
bizottság munkájának végéig a párt - saját döntése alapján - nem vesz részt a
Néppárt munkájában.
A liberális sajtó ezt
felfüggesztésnek értelmezi, és mélyen hallgat arról, hogy az oly hangosan
követelt azonnali kizárásra nem került sor.
Az első reakciók
szerint a Néppárt most a választásokig jegeli a vitát. Ez tulajdonképp igaz.
Hogy a bölcsek tanácsa megmarad Weber három pontjánál, vagy belemegy egy mélyebb
értékvitába, most még nem tudhatni. Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, hogy
a bölcsek mennyire sorolják a kereszténydemokrata értékek közé a
melegházasságot, a homoszexuális pártok örökbefogadási igényét, a beteg
gyermekek megkérdezésük nélkül való megölését a szülők kérésére, (gyermek
eutanázia) a családvédelem leépítését, a bevándorlók kötelező befogadását, a
talán legősibb kereszténydemokrata alapelvnek, a szubszidiaritásnak rendszeres
felrúgását.
Ám, hogy ezt a csatát
Orbán megnyerte, az nem jelenti, hogy kitört a béke. Hogy mi lesz, az
nagymértékben függ a májusi választásoktól. Milyen erőt képviselnek majd a
bevándorlást tűzzel vassal támogatók és annak ellenzői? Ezt csak a tisztelt
választók dönthetik el. Ha a magyarok felháborodnak azon, hogy kívülről akarják
irányítani a magyar belpolitikát, és akkor is elmennek szavazni, ha amúgy az
európai ügyek hidegen hagyják őket, akkor csak megköszönhetjük ezt a mandátumot
érő támadást. Mi ennyit tudunk tenni az ügy érdekében, a teljes sikerhez a
bevándorlást korlátozni, problémákat keletkezési helyükön megoldani szándékozó
többi párt jó eredménye is kell.
Sokan elmondták, de
nem lehet eleget: ekkora tétje még egyetlen európai választásnak sem volt.