"Egység és hűség – a keresztény házasság két nélkülözhetetlen és lényegi értéke. A szekularizálódott társadalomban egységben és hűségben élő házaspárok életükkel, példájukkal egyszerre propagálják a keresztény házasságot és értékeit. Ha őket támogatjuk, a keresztény házasság-eszményt hirdetjük.” - Bíró László püspök úr márciusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2019.
március
A
közelmúltban egy katolikus családvédő szervezeteket összefogó nemzetközi
találkozón az egyik delegátus kifejtette, hogy mai szekularizálódott
társadalmunkban szerinte teljesen hiábavaló fáradozás a keresztény értékeket
propagálni. Úgy gondolja, hogy az emberek manapság oda se figyelnek, ha valaki
vallásról, kereszténységről beszél, az „érték” számukra döntően anyagi
természetű dolog, a „szent”, az „öröm”, a „szeretet” pedig bizonyos anyagi javak
hatására kialakuló, múló érzelem. Hiába próbálnak tehát a katolikus házaspárok
az evangéliumnak megfelelően élni, és tanúságot tenni a házasság szentségéről, a
mai ember legfeljebb egy elnéző mosollyal reagál. Valóban, a felületes szemlélő
úgy láthatja, hogy mai társadalmunkban a boldoguláshoz mindennél fontosabbak az
anyagiak, és a jó és biztos pozíció. Ha ezek megvannak, lehet szó akár
házasságról is, de az a boldogság szempontjából – úgymond – „nem oszt és nem
szoroz”.
A
házasságnak maga Isten a szerzője. A házasságra szóló meghívást a férfi és a nő
a saját természetében hordozza, ugyanakkor mindig ott lappang közöttük a
megnemértés, az uralomvágy, a hűtlenség, a féltékenység. Ezek nem a férfi és a
nő természetéből, nem is kapcsolatuk természetéből, hanem a bűnből származnak. A
házastársak csak a kegyelem segítségével valósíthatják meg az életnek azt az
egységét, amire őket Isten „kezdetben” teremtette. „Embernek ez lehetetlen, de
Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,26)
Hogyan tudtok tanúságot tenni arról, hogy a keresztény házasság nagyobb
esélyt ad boldogságra, mint a szekuláris – liberális párkapcsolat?
A
házasság akkor tölti be Isten szándéka szerinti hivatását, ha a házasulandók
mindegyikében teljes egység és harmónia jön létre a másikkal, ha – hasonlóan a
közlekedőedényekhez – az emberi, erkölcsi és lelki értékek kölcsönös cseréjével
a házastársak eggyé válnak. Tartós, egész életre szóló házasság azonban nem
jöhet létre az egész életet felölelő hűség nélkül. Napjainkban egyre gyakoribbak
a kérész-életű házasságok, amelyekben az egység, ha látszólag létre is jön, csak
ideig-óráig áll fenn. A teljes egység nem jöhet létre hűség nélkül, az egységet
csak megközelíteni tudó házasság könnyen esik a hűtlenség áldozatává. (l. Ferenc
pápa beszédét a Rota Romana tagjaihoz, 2019. január 29-én)
A hűség és az egység általában fontos a személyközi és a társadalmi
kapcsolatokban is. Mondjatok példákat arra, hogy az „egység” hiánya milyen
gondokat okozhat pl. egy sport-egyesületben, egy munkahelyen, vagy egy orvosi
intézményben! Milyen következményei vannak annak, ha egyesek nem tudnak
jóban-rosszban hűségesen kitartani barátaik mellett?
Isten népén belül a keresztény házastársak sajátos kegyelmi ajándékokat kapnak.
A házasság szentsége közvetíti a házasélethez szükséges kegyelmeket,
föltételezve, hogy a felek nem állítanak akadályt a kegyelem útjába. E
kegyelemek forrása Krisztus, aki „velük marad” a házasság nehéz perceiben is,
amikor „esteledik”, és erőt ad nekik, hogy egymást természetfölötti, nemes és
termékeny szeretettel szeressék, hogy segítsék egymást a házaséletben, a
gyermekek elfogadásában és nevelésében. E kegyelemek üdvszerzővé emelik a férfi
és a nő kapcsolatát. Az ilyen házasság Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatát
jelképezi.
A
szentségi jel a megkeresztelt férfi és nő házassági szándékának kölcsönös
kifejezése (matrimonium consummatum); a szentség kegyelmi tartalma (res et
sacramentum) a feleknek egymás iránti, halálig tartó szeretete. A házassági
kötelék így hasonlít ahhoz az eltörölhetetlen jegyhez, mely benne van a
keresztségben, a
bérmálásban és az egyházi rendben is. Már a keresztség eltölti a hívők életét
szentségi jelleggel, és ezt a további szentségek részletezik az élet
szükségleteinek megfelelően. A házasság éppen a szeretet vonalán adja meg a
szorosabb beoltást a megváltás misztériumába. A felek az odaadó, áldozatos
szeretetben válnak Krisztushoz hasonlóvá, de ezt a kegyelmet tudatosítani kell
és életté kell váltani. A szentségi jelleget nem úgy kell érteni, hogy az valami
ráadás a házassági kapcsolathoz, hanem maga a házassági kötelék válik szentséggé
akkor, amikor szándékukat kölcsönösen kifejezik.
Ez
az életszövetség a természet rendjén is nyugszik. Mivel a férfi és a nő egész
személyes odaadásáról van szó, amelyből utódok is származnak, azért kell, hogy a
házassági szándék föltétlen és végérvényes legyen. A házasság értelme a felek
kölcsönös kiegészítésében, tökéletesítésében és egységében található meg (l. Ter
2,18 és Ef 5,21-33), ugyanakkor túlmutat a felek kapcsolatán, mert megvan a
kifelé mutató cél is, gyermekek nemzése és ezzel a család, a társadalom, az
Egyház szolgálata. Ez a cél a férfi és a nő egységéből, életközösségéből
következik. A gyermek vállalásával Isten teremtő tevékenységében részesednek, s
így életközösségük be van állítva a teremtés és az üdvrend nagy összefüggésébe.
A gyermek a házasság lényegéből fakad, de azért a házasságnak ott is megvan az
értelme, ahol az magtalan. Életközösségük akkor is a kölcsönös tökéletességet
szolgálja, s akkor is tanúi lehetnek Isten szeretetének a világban. Ha valaki
tudatosan kizárja házasságából a gyermekáldást, akkor a szándék fogyatékossága
érvénytelenné teszi a házasságot. A II. Vatikáni Zsinat is a felek kölcsönös
szeretetét mondja a házasság életadó elemének, s ugyanakkor a gyermekre való
irányulását is hangoztatja. Egy férfinak és egy nőnek az életközössége az élet
egész tartamára vonatkozik. Bár az ember törékeny és állhatatlan, a szándékát
meg is változtathatja, de a házasság természetének és követelményének csak a
teljes és végleges önátadás felel meg. A szentségi házasság Krisztus és az
Egyház örök kapcsolatának a jelképe.
Az
egység és a hűség, a házasság e két nélkülözhetetlen és lényegi értéke nemcsak a
jövendőbeli házastársak megfelelő oktatását teszi szükségessé, hanem az Egyház,
különösen a püspökök és a papok lelkipásztori tevékenységét is, a családok
kísérését alakulásuk és fejlődésük különböző szakaszaiban. A házassághoz hármas
felkészítésre van szükség: távoli, közeli és folyamatos felkészítésre. Jó, ha ez
utóbbi komolyan és strukturálisan átfogja a házastársi élet különböző
szakaszait, gondos képzéssel, amely nem csak a világi életben is fontos
természetes ismeretekre és készségekre irányul, hanem a természetfeletti, örök
igazságokra és javakra, hogy növelje a házastársakban a hivatásukkal járó
természetfeletti értékek és kötelezettségek tudatosságát.
Hogyan tudjátok támogatni plébániátokon a házasságra való távoli és közeli
felkészítést és a házasságok folyamatos kísérését?
A keresztény
házasságok és értékek propagálását ellenző szakértő felszólalására egy másik
delegátus válaszul elmondta: csinált egy kis magánkutatást arról, hogy mi a
környezetében élő családok közül azok titka, akik derűsek, jó kapcsolatban
vannak mindenkivel, dolgosak és termékenyek és láthatólag megelégedettek. Arra a
megállapításra jutott, hogy ezekben a családokban a házaspár a közöttük
felmerülő nézetkülönbségeket sohase veszekedéssel oldja fel, hanem kölcsönösen
egymás javát keresve, mindenben tudatosan törekszenek az egységre. Ebből már
szinte következik, hogy esetükben a hűtlenség fel se merül. Egység és hűség – a
keresztény házasság két nélkülözhetetlen és lényegi értéke. A szekularizálódott
társadalomban egységben és hűségben élő házaspárok életükkel, példájukkal
egyszerre propagálják a keresztény házasságot és értékeit. Ha őket támogatjuk, a
keresztény házasság-eszményt hirdetjük.
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista