"Ma én is szlovén vagyok, írtam egy Facebook bejegyzésben, miután az angol diplomácia feje levazallusozta ezt a szép országot. Immár a szlovákságot is vállalnom kell, ha a szolidaritást kell mutatni, szívesen."
Ma én is szlovén vagy szlovák vagyok
Ma
én is szlovén vagyok, írtam egy Facebook bejegyzésben, miután az angol
diplomácia feje levazallusozta ezt a szép országot. Immár a szlovákságot is
vállalnom kell, ha a szolidaritást kell mutatni, szívesen.
Jó
három napig nem csillapodott a népharag, főleg az angol sajtóban és a twitteren.
Az hangzott el ugyanis a szigetországi külügyértől, hogy milyen büszke
Szlovéniára mivel ez a korábbi szovjet vazallus állam harminc év alatt a NATO és
az EU tagja lett. A szovjet vazallus kifejezés kiverte a biztosítékot. Olyan
megjegyzéseket olvashatni, hogy az Egyesült Királyságnak jobb lenne, ha nem
lenne külügyminisztere, és csak egy-egy doboz csokoládét küldene az egyes
országoknak. A twittelők sorolják a nemrég elkövetett külpolitikai otrombaságok
listáját és kitanítják Jeremy Huntot, hogy Jugoszlávia nem volt a Varsói
Szerződés tagja. Egy bejegyzés megmutatja Jugoszláviát és a Szovjetuniót a
térképen, továbbá Hunt fejének méltó helyét is:
Magyarországon csak visszafogott reakciók voltak, pedig volna okunk
felháborodni. Jeremy Huntot kritizálják, mivel nem tudta, hogy Jugoszlávia a
vasfüggönyön kívüli ország volt. De ez a kritika közvetve arra utal, hogy a
vasfüggönyön belüli országok szovjet csatlósok voltak. Ha a második világháborút
követően a vasfüggöny mögé került országok kormányait bábkormányoknak mondják,
nem tiltakozom. De az itt élők többször és drámaian kimutatták, hogy nem kérnek
a szovjet világból. Minden ilyen próbálkozást elfojtottak, többnyire tankokkal
vertek le azokat, az Egyesült Királyság és a többiek csöndes jóváhagyása
mellett. Ezek az országok, hazánk is, megszállt országok voltak, helytartók
irányították őket, és Moszkva gyarmatként bánt velük. Régiónk ezt a helyzetet
soha nem fogadta el. Magyarország például az 1956-os néma tüntetéssel
ország-világ előtt kifejezte, hogy ami azt követően történik, az kényszer
terméke. Mai alaptörvényünk is világosan kimondja, hogy azokban az években az
ország nem volt a maga ura, nem volt szuverén. Lehet harsányan röhögni a brit
külügy felkészültségén mivel összekeverte Szlovéniát Szlovákiával, de még inkább
jogos felháborodni azon, hogy a kritikusok Szlovákiára - s ezzel mindannyiunkra
- elfogadnák a vazallus jelzőt.
Nyugat-Európa nem figyel a mi régiónkra, a ránk vonatkozó ismereteik a minimális
szintet sem érik el. A Budapest – Bukarest tévesztéshez immár felzárkózott a
Szlovénia – Szlovákia tévesztés: ez Közép-Európa mélységes lenézése. Hunt biztos
nem szeret minket, hiszen amit/akit nem ismerünk, azt nem is szerethetjük. Mi
viszont szeretettel fogadhatnánk őt egy kéthetes „Ismerd meg Közép-Európát”
tanfolyamon. Hiszen honnan is ismerhetne minket a közoktatás nyugati szintje
mellett?
Surján László