„...ismerjük meg egymást! Míg az önismeret saját hibáinkat meggyűlölni tanít, társaink ismerete viszont megtanít társainkat szeretni.”
Nem szerethetjük azt, akit nem ismerünk
1871-ben
a Kisfaludy Társaság Iosif Vulcant tagjai közé választotta. Az új tagot
Greguss Ágost elnök köszöntötte. A köszöntő befejező szavai: „ismerjük meg
egymást! Míg az önismeret saját hibáinkat meggyűlölni tanít, társaink ismerete
viszont megtanít társainkat szeretni.”
Gregussnak ez a tétele a Charta számára is kulcsmondat. Elhangzott 139 évvel a
Charta XXI megfogalmazása előtt.
Ebből
kiindulva ismerjük meg tehát kiről is van szó. Iosif Vulcan, (Pusztahollód,
1841. márc. 31. – Nagyvárad, 1907. szept. 8.) magyarosan Vulcan József,
görögkatolikus lelkészi családban született. Édesanyja Irinyi Viktória, Irinyi
János és Irinyi József nővére. A középiskolát Nagyváradon végezte a premontrei
gimnáziumban, majd jogot tanult a Pesti Egyetemen. Letette ugyan az ügyvédi
vizsgát, de hamar az irodalom felé fordult. Magyar iskolába járt, édesanyja is
magyar volt, de akart, hát meg is tudott maradni románnak. Első irodalmi
próbálkozásai a Federațiunea (Szövetség) című lapban jelentek meg, majd a
Concordia című politikai lapba írt tárcákat. 1865 júniusában irodalmi lapot
indított Familia (A család) címmel, melynek programja a román kultúra erdélyi
terjesztése volt. Szerkesztette még
a
Gura Satului (A falu szája) című élclapot is. A bukaresti Tudományos Akadémia
rendes tagja lett. Magyarországon a Kisfaludy Társaság a román irodalomnak
magyar nyelven való ismertetéséért választotta tagjai sorába, ahol A román
népköltészetről címmel tartott székfoglaló beszédet. István vajda című
tragédiáját magyar fordításban a nagyváradi Szigligeti Színházban is előadták.