"A magamfajta, nemzetét szerető és a keresztény kultúrán nevelkedett ember már hozzászokott, hogy sokak szemében voltaképp nacionalista, antiszemita, esetleg náci, homofób, kirekesztő és populista. Akikre ezeket a bélyegeket ráragasztják, hiába próbálják azokat levakarni magukról. A megbélyegzők az elfogultság kertjében nőttek fel, s érzelmeikre ész érvekkel hatni nem lehet."
A
populizmus mocsara
A
magamfajta, nemzetét szerető és a keresztény kultúrán nevelkedett ember már
hozzászokott, hogy sokak szemében voltaképp nacionalista, antiszemita, esetleg
náci, homofób, kirekesztő és populista. Akikre ezeket a bélyegeket ráragasztják,
hiába próbálják azokat levakarni magukról. A megbélyegzők az elfogultság
kertjében nőttek fel, s érzelmeikre ész érvekkel hatni nem lehet.
Az
a szellemi sötétség, amelyik számolatlanul osztja a fenti jelzőket, mára már
eljutott oda, hogy nemcsak egyes embereket próbál kirekeszteni a tisztességesek
köréből, hanem pártokat is. Egy időben így járt az Osztrák Néppárt, mert a
jelzőosztogatók által kirekesztett párttal merészelt koalíciót kötni, s nem a
szívüknek oly kedves szocialistákkal. Most a Fidesz került a célkeresztbe. Arról
harsog a nyugati sajtó egy része, hogy ki a populistákkal az Európai Néppártból
(EPP)!
Igen, egyre több hír szól arról, hogy a Fidesz ellen megindítják a kizárási
folyamatot. Mindez nem ver itthon nagyobb hullámokat, bár a Népszavában
címoldalra került. Az efféle támadások egyes elemzők szerint még növelhetik is a
szavazók elszántságát. Mai felmérések szerint májusban közel kétharmados
eredményre számíthat a Fidesz-KDNP lista, azaz az ellenzék reményeivel
ellentétesen a kormánypártoknak nem kevesebb, hanem több képviselője lehet az
Európai Parlamentben. A kizárás meghozhatja akár a kétharmadot is.
De
miért van Orbán ellen ez az egészpályás letámadás? A választ alighanem a
nyugat-európai sajtóviszonyokban kell keresni. A mértékadónak mondott orgánumok
átvették a hazai ellenzék vádjait, azokat tényként közlik, s minden EPP pártra
nyomást gyakorolnak, hogy ne maradjanak a Fidesszel egy pártcsaládban. A Fidesz
persze meg tudja magát védeni, de nagy kérdés, hogy érdemes-e. 1991 óta figyelem
ezt a pártcsaládot. Akkor még az európai közösséget útjára indító nagy
kereszténydemokraták követője volt, mára az eszmei alapokat csak fügefalevélként
használó, túl nagyra duzzadt pártcsalád lett, ahol a hatalmi szempontok
irányítják a gondolkodást és a döntéseket. A napokban jelent meg egy twitter
beírás a csúcsjelölttől, Manfred Webertől. Idézek: Meg tudjuk találni a rák
gyógyszerét, ha összetesszük a forrásainkat és az adatbázisainkat. A szöveghez
kép is társult, amin még erőteljesebben olvasható a gondolat: 84 napunk maradt,
hogy Európa számára új fejezetet nyissunk. MI EGYÜTT MEG TUDJUK GYÓGYÍTANI A
RÁKOT.
Nagyszerű. És még minket vádolnak populizmussal! A Kétfarkú kutyák jutnak az
eszembe, pontosabba az a plakátjuk, hogy Ingyen sör és örök élet.
A
hazai egyesült vagy talán egybesült ellenzék arra számít, hogy amennyiben az EPP
kizárja a Fideszt, az itthon jelentős szavazatvesztéssel jár. Tévednek. A magam
részéről nem azért szavazok a Fidesz-KDNP jelöltjeire, mert az Európai
Néppárthoz tartoznak, hanem épp ennek ellenére. Az sem igaz, hogy a néppárti
támogatás nélkül elszigetelődnénk az Unióban. A lengyel kormánypárt sem tartozik
a Néppárthoz, ettől még szerves tagja az Uniónak. Tudtommal eddig még egy
politikus sem ígérte meg kampánycélból a rák gyógyítását. Manfred Webernek
sikerült ide süllyednie, s neki még isiászos fájdalomra sem lehet hivatkozni.
Amúgy nem szeretném egy rosszul sikerült populista választási twitter miatt
kidobni a fürdővízzel együtt a gyereket: továbbra is azt gondolom, hogy például
a kutatás-fejlesztés terén van értelme a közös európai munkának. Ha ezt tűzte
volna a csúcsjelölt a zászlójára, tapsolnék neki. De sajnos a rák gyógyszerét
ígérte, egyenesen a populizmus mély mocsarából.
Nem
tudom, hogy mi lesz a móka vége, de hogy az egész európai politika morális
válságban van, azt jól mutatja ez a kampányígéret. A mai Európai Néppártban nem
érzi jól magát a magam fajta öreg kereszténydemokrata. De lehet, hogy nem a
csökkenő szellemi erőm és nem is a múltszépítő öregség ennek azt oka.
Surján László