"Kányádi Sándor mûvészportréiban nyilvánvalóan jelen van az eszményítõ, mitizáló törekvés, de csak a feltétlenül szükséges mértékben és a jóízlés határain belül. Ezt az eljárást követi egy irányba mutató, egymást erõsítõ és feltételezõ prózaverseiben, így az Illyés Gyulát megörökítõ személyes hangvételû, hommage-szerû darabjában is. "
Régi „bötûk” nyomában
"egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv"
"Kányádi Sándor mûvészportréiban nyilvánvalóan jelen van az eszményítõ, mitizáló törekvés, de csak a feltétlenül szükséges mértékben és a jóízlés határain belül. Ezt az eljárást követi egy irányba mutató, egymást erõsítõ és feltételezõ prózaverseiben, így az Illyés Gyulát megörökítõ személyes hangvételû, hommage-szerû darabjában is. Ez az önportrénak is kiváló alkotás a valahová tartozás és sorsvállalás morálját engesztelhetetlen méltósággal és kényes szigorral fejezi ki."