2014. augusztus 30-án a torontói Paraméter Klub vendége volt Dr. Cseke Péter kolozsvári író, egyetemi professzor és Dr. Ludányi András, az Észak-Ohió-i Egyetem professzora, akik a Kaleidoszkóp Hagyományõrzõ Klub meghívására érkeztek hozzánk az ITT-OTT találkozó után.
Dancs Rózsa
Egy csöppnyi Erdély Torontóban
2014. augusztus 30-án a
torontói Paraméter Klub vendége volt Dr. Cseke Péter kolozsvári író, egyetemi
professzor és Dr. Ludányi András, az Észak-Ohió-i Egyetem professzora, akik a
Kaleidoszkóp Hagyományõrzõ Klub meghívására érkeztek hozzánk az ITT-OTT találkozó
után.
Az irodalmi rendezvény
témája a Székelyföldhöz kötõdött. Elsõként megismerhettük Cseh Tibor
összegyûjtött írásait, amelyek Ludányi András szerkesztésében láttak napvilágot
Csernátontól a Reménység taváig címû könyvben. A kötetet Cseke Péter
mutatta be, majd Ludányi néhány személyes gondolattal hozta még közelebb a
hallgatósághoz a székely amerikait, aki egész életét a magyarságtudat ápolásának
szentelte Dél-Amerikában, majd az Egyesült Államokban. A csernátoni születésû
Cseh Tibor egyetemistaként menekült el szülõföldjérõl a román szekuritáté elõl,
majd 1949 júliusában azzal az elhatározással indult Brazíliába, hogy
bekapcsolódik és segíti továbbszervezni a dél-amerikai cserkészmozgalmat. Ezt a
felvállalt feladatot késõbbi feleségével, Gábor Annával sikerült is
teljesítenie, majd a hatvanas évek végén az Egyesült Államokban, a „Magyar
Amerikában” kereste meg a tennivalókat. A könyvben így vall errõl: „Ebben az
idõben jelentkezett… a huszon-valamennyi évesek nemzedéke, akik már ott nõttek
fel… és kettõs hûséggel öntudatosan magyar amerikaiaknak vallották magukat.
ITT-OTT címû kõnyomatosukban egy új, üde hang frissítette fel az emigráns
újságok korszerûtlenné vált mondanivalóját… Meghirdettük a tizenöt millió magyar
szellemi integrációjának az eszméjét, hazánkat az illyési magasba emeltük, ahol
már Istennel lehet társalogni. Levedlettük az emigrációs jelzõt, öntudatosan
nyugati magyarnak vallottuk magunkat… De azt is vallottuk, hogy egy pillanatra
sem szabad felednünk amerikai magyarságunk realitását…” (Cseh Tibor:
Csernátontól a Reménység taváig, válogatott írások, Fekete Sas Kiadó, 2014. 29.
old.)
Cseke Péter második
elõadása Szavaink vándorköszörûse címmel a 85 éves Kányádi Sándorról szólt,
kiemelve a költõ édesapjához való viszonyát. Kolozsvárott „Kányádi Sándor
nemegyszer megállított utcán, szerkesztõségben, rendezvényeken - emlékezik -:
„Mondtam már, hogy édesapám a lelkemre kötötte, ha legközelebb találkozunk, el
ne felejtsek szólni neked, hogy keresd fel õt Nagygalambfalván…?” Tudhattam:
minden sorom megmérettetik – fõként azok, amelyek a falusiak hetilapjában, a
Falvak Népében jelentek meg –, s hogy ezentúl immár Kányádi Miklós bácsi színe
elõtt is helyt kell állanom. Amióta pedig a Brassói Lapok írói albumában a költõ
megvallotta, hogy õ „csupán” szerény íródeákja édesapja igazmondó szavainak,
azóta nemcsak az volt a fontos számomra, amire Kányádi apó esetleg rábólinthat:
„na, ezért tényleg nem volt kár a drága papiros”; azt is kezdtem vizsgálni, hogy
vajon mi lehet az, amiért csóválná a fejét: „kár annak a papír, aki nem tudja
azt megmûvelni”.
Az irodalomtörténeti
elõadásokat Kányádi Sándor verseibõl összeállított mûsor követte, amelynek
szereplõi a Kõrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai voltak: Fehérváry Lilla –
aki tizenegy éves Csoma fiára is osztott szerepet -, Huszár Vivien és Losonc
Csongor. A közönség visszajelzései szerint az est egyike volt legsikeresebb,
legszínvonalasabb rendezvényeinknek. Köszönjük a tapsot, a dicsérõ szavakat, a
Paraméter Klub közremûködését.
fotók: Kralovánszky
Balázs