Nem okozott nagy meglepetést, hogy Nicolas Sarkozy volt francia államfõ pénteken bejelentette visszatérését a francia politikai életbe.
Surján László
Franciaországi körkép
Nem
okozott nagy meglepetést, hogy Nicolas Sarkozy volt francia államfõ pénteken
bejelentette visszatérését a francia politikai életbe.
Új
idõk. Sarkozy a közösségi média pillanatnyi zászlóshajóját, a Facebookot
használt fel, hogy ismét bejelentkezzék a francia politikai életbe. "Jelölt
vagyok a politikai családom elnökségére" - írta a 2012-es elnökválasztási
veresége óta visszavonult 59 éves jobboldali politikus. Hogy maga magát jelöli,
vagy pontosan kik jelölik õt, még nem derült ki a híradásokból.
Sarkozy visszatérése hónapok óta nyílt titoknak számított a francia sajtóban,
közvetlen politikustársai és barátai hetek óta lebegtették a bejelentés dátumát,
s csütörtökön reggel a volt elnök már meg is nyitotta a kampányirodáját, Párizs
VIII. kerületében, néhány lépésre az elnöki hivataltól. A lépést nem lehetett
halasztani, hiszen az UMP novemberben választja meg az új vezetõjét.
A
volt államfõ üzenetében azt írta, hogy "hosszú gondolkodás után döntött úgy,
hogy új politikai alternatívát javasol a franciáknak". "Nagyon szeretem
Franciaországot, szenvedélyem a közéleti vita és a honfitársaim jövõje" -
indokolta döntését. Sarkozy jelezte: keserûség és sajnálat nélkül vonult vissza
a politika életbõl a 2012. május 6-i választási veresége után, és azóta "volt
elég ideje gondolkodni", "megszabadulni a visszavágás és az összecsapás
szellemiségétõl".
Arra kevesen fogadnának ma Franciaországban, hogy az alig 13 százalékos tetszési
mutatóval rendelkezõ Francois Hollande szocialista államfõ megmaradhat jelenlegi
pozíciójában. Hollande ironikusan beszél elõdje mérlegérõl, a stagnáló gazdasági
helyzetet és a 10 százalékos munkanélküliséget részben az elõzõ kormányzat
örökségének nevezi. Ettõl azonban nem lett és nem is lesz népszerûbb. Nyitott
kérdés, hogy lesz-e a baloldalnak új és jobb jelöltje, s az is, hogy a jobb
közép talpra tud-e állni. Ha mindkét kérdésre tagadó a válasz, Franciaországnak
szélsõjobbos elnöke lesz. Sarkozy alighanem jól érzi, hogy jelenleg
"megállíthatatlan szökõárként tör fel a zavarodottság, az elutasítás, a düh a
hatalom és a kormánytöbbség irányába, de szélesebb értelemben minden iránt, ami
közelrõl vagy távolról érinti a politikát".
Szerinte ez a helyzet arra kötelez, hogy alapjaiban gondolják újra az UMP-t,
amelyet Sarkozy szavai szerint "nevetséges megosztottság" jellemez. Azt ígéri,
hogy három hónap alatt megteremti egy új és széles összefogás feltételeit,
amelyhez "pártoktól függetlenül minden francia csatlakozhat, meghaladva a
hagyományos jobb- és baloldali megosztottságot, ami a legkevésbé sem felel már
meg a mai valóságnak". Lám, nemcsak Magyarországon ez a helyzet.
Az
UMP most a legnagyobb ellenzéki párt. Új elnököt azért kell választani, mert
júliusban Jean-Francois Copé kénytelen volt lemondani. Akkor bizonyosodott be:
Sarkozy 2012-es elnökválasztási kampányának túlköltekezését hamis számlákkal
fedezte a párt. Az ex-elnök egyébként maga is tucatnyi rendõrségi ügyben
érintett, korrupció gyanújával júliusban hivatalos eljárás is indult ellene, s a
felmérések szerint a franciák többsége nem szeretné, ha visszatérne a közéletbe.
Az UMP elnöki posztjáért az ex-elnökön kívül eddig két volt miniszter, Bruno Le
Maire és Hervé Mariton jelezte indulását. Rajtuk kívül ellenfélnek számít
2017-es elnökválasztás jobboldali jelöltsége szempontjából Sarkozy volt
miniszterelnöke, Francois Fillon és volt külügyminisztere, Alain Juppé.
Mindketten jelezték, hogy elnökjelöltek kívánnak lenni, és nem támogatják
Sarkozy visszatérését.
A
jobboldal 2016-ban tartja elõválasztását az elnökjelöltségre, s addig kemény
belsõ harc várható az ellenzéki politikusok között. A franciák körében Alain
Juppé a legnépszerûbb, a jobboldali táborban azonban még mindig Sarkozynek a
legnagyobb a támogatottsága.
Az
MTI nyomán