"Csütörtökön Aradon jártam. Szeretem ezt a várost. A többnyelvûsége már megkopott, de még létezik, a Magyarországról jött embert nem fogadják ellenséges, gyanakvó tekintetek, s még tört nyelvtudással is érzõdik az igyekezet, hogy megértsük valahogy egymást. Többekkel beszélgettem, s e beszélgetés nyomán kialakult benyomásaimat adom most tovább. Ezek meglehetõsen szubjektívek, nem szabad tehát készpénznek venni. De el lehet rajtuk gondolkodni."
Surján László
Kérdõjelek Erdély felett
Csütörtökön Aradon jártam. Szeretem ezt a várost. A többnyelvûsége már
megkopott, de még létezik, a Magyarországról jött embert nem fogadják
ellenséges, gyanakvó tekintetek, s még tört nyelvtudással is érzõdik az
igyekezet, hogy megértsük valahogy egymást. Többekkel beszélgettem, s e
beszélgetés nyomán kialakult benyomásaimat adom most tovább. Ezek meglehetõsen
szubjektívek, nem szabad tehát készpénznek venni. De el lehet rajtuk
gondolkodni.
Románia már az elnökválasztás lázában ég. Plakátok is vannak, bár
elvétve, s az is lehet, hogy Ponta úr nem mint elnökjelölt mosolyog a
nagyvilágba – sajnos nem tudok románul, nem értem. Az azonban tény, hogy az
RMDSZ nem lesz könnyû helyzetben, ha akar valamit üzenni választóinak az
elnökválasztás második fordulójára. Kelemen Hunor elnök úr már aligha fog
bekerülni.
Az
RMDSZ feladatot vállalt Ponta kormányában, logikus lenne, ha a második
fordulóban õt támogatná. Bizonyára ezt a célt szolgálta a miniszterelnök több
magyarbarát megnyilvánulása, amit a vad-románok szemében aligha ellensúlyoz
részérõl az autonómia ismételt és erõs elutasítása. Ez az elutasítás viszont nem
könnyíti meg a magyar választónak, hogy rá szavazzon.
Ponta esetleges második körös támogatása az európai pártpolitikában is
kérdõjeleket vet fel. Ponta szociáldemokrata, s van néppárti kihívója, Klaus úr,
aki viszont a kisujját sem mozgatja a romániai kisebbségek érdekében. Mint szász
származású ember románabb, a románnál. A magyaroknak tehát rá sem lenne könnyû
szavazniuk. Hogy mi lesz, nem tudom, de arra számítok: mondhat az RMDSZ bármit,
a magyarok részvételi hajlandóságát a fenti körülmények nem növelik a második
fordulóban.
Autonómia.
Ma ez elsõ számú beszédtéma, sajnos a román média csak az
ellenzõket szólaltatja meg, sem az RMDSZ, sem az olyan román személyiségek, akik
szerint a székely autonómia törekvések nem az ördögtõl valók, nem szerepelnek
egyetlen képernyõn sem.
Az
aradiak azonban kicsit közömbösek a kérdésben. Fontos a székely autonómia, magam
is híve vagyok, de persze a szórvány magyarság sorsát sem szabad figyelmen kívül
hagyni.
Magyarország.
A magyar politikusok olykor egymásnak adják a kilincset Erdélyben. Többen
közülük nem tájékozódni jönnek, hanem kinyilatkoztatni. Ezt az erdélyi ember, ha
székely, ha a szórványban él, nem szereti. Antall József elvét kellene
mindenkinek alkalmazni: a kisebbségi politikát a kisebbségiek csinálják.
Budapestrõl azt, amit õk szeretnének, támogatni kell. Ami ennél több, az az
ördögtõl van. Persze az a borzalmas december 5-e ezt alapjaiban változtatta meg.
Azóta a magyar nemzetpolitikának igen is van saját dolga. A hamuhintés nem elég,
azt sem elég hangoztatni, hogy „én igennel szavaztam”. Sebek vannak, amelyeket
gyógyítani kell. Az Orbán kormány hallatlan érdeme, hogy ezen a téren sokat,
nagyon sokat tett. Kérdés, hogy már eleget-e. Azt hiszem van még mozgástér.