Míg emberhúson hízik a föld,
És Káin õrjöng és üvölt,
És forr az óriás sátánkatlan:
Nézek, némán és mozdulatlan.
Sík Sándor:
A költõ háborús imádsága
Míg emberhúson hízik a föld,
És Káin õrjöng és üvölt,
És forr az óriás sátánkatlan:
Nézek, némán és mozdulatlan.
Hallgatok. És hallgatni jó,
Mikor a szitkoké a szó,
S rekedt himnuszok harsonálnak
A gyûlöletnek, a halálnak.
Hallgatok. És hallgatni jó.
Hagyj hallgatnom, Mindenható!
Ne hagyd kitörni, könyörû ég,
Komorult szívem keserûjét!
Csak egyet kérek, Istenem:
Átkot ne engedj ejtenem,
Fojtson meg inkább néma mérge,
De meg ne mártsam ajkam vérbe.
Sírókkal sírni tanulj, szívem,
És várni, várni csendesen.
Halkan, dalom, halkan imádkozz.
Átkozott legyen, aki átkoz!
Megjelent az 1919-ben kiadott Maradék magyarok kötetben.