Költõi kérdés és csoda

Csodának mondom, pedig inkább csodavárás, no meg egy kis csúsztatással: abszurdum. A fõ kérdés pedig: vissza tér-e Horn Gyula? Nem érthetõ, amit mondok, de a végére minden kiderül.

Surján László

Költõi kérdés és csoda

Csodának mondom, pedig inkább csodavárás, no meg egy kis csúsztatással:
abszurdum. A fõ kérdés pedig: vissza tér-e Horn Gyula? Nem érthetõ, amit mondok,
de a végére minden kiderül.

 „A
szociáldemokráciának a családon belüli munka, illetve a munkavállalás közötti
folyamatos választás szabadságát kell biztosítania a gyermekes asszonyoknak.”

Ezt
Hegyi Gyula 1991 szeptemberében írta le.

Kedves Gyula! A kereszténydemokráciának is. Erre törekedtünk az Antall
kormányban és erre törekszenek az Orbán kormányok is. Miért van hát, hogy ha egy
intézkedésünk az otthonmaradást segíti, akkor balról jön a visítás: a fakanálhoz
kergetik a nõket, ha pedig a munkába állást segítjük, akkor jön a lázítás:
elvesszük a munkalehetõséget mások elõl. Miért folyik vita azon, amiben
egyetértünk?

Költõi a kérdés. A mai baloldalt üzenetnélkülisége kényszeríti az állandó
konfrontációra. Dogmává tették a tételt: amit Orbán csinál, az rossz.

S
elmarad az elemzés: miért nem hoz ez a durváskodás szavazatokat.

Hegyi Gyula a kilencvenes évek elején írt cikkeit egy kis könyvben is kiadta még
1993-ban. A könyv címe: A baloldaliság öröme. Több olyan gondolat van benne,
amelyet magam is vallok, ilyen a fent idézett is. A gyûjteményes kötet címe
akkor is meglepõ volt. De mi történ azóta? Átéltünk 12 év baloldali kormányzást.
Kinek volt benne öröme? Nagyon érdekelne, hogy ma, húsz évvel késõbb érez-e
Hegyi több örömöt a baloldaliság kapcsán, mint akkor. Alig hiszem. Pedig akkor
is igen rossz állapotban volt a magyar baloldal. Ám akkor még fel tudott állni.
Most is várják a csodát.

Meg
Horn Gyula feltámadását. Mert feloldhatatlan az ellentmondás: Gyurcsány kétszer
olyan magas, mint Horn volt, de a bokájáig sem ér fel.