A Zoltai ügy az angoloktól átvett kifejezéssel: forró krumpli. Kézbe venni se jó, szájba nem is lehet. Mégis szólok róla, mert beszédtéma lett- Zoltait úgy támadják jobbról és balról, hogy azt hihetné valaki, hogy középen van. Ám a helyzet ennél sokkal bonyolultabb.
Surján László
Malomkövek között: Zoltai Gusztáv
A
Zoltai ügy az angoloktól átvett kifejezéssel: forró krumpli. Kézbe venni se jó,
szájba nem is lehet. Mégis szólok róla, mert beszédtéma lett- Zoltait úgy
támadják jobbról és balról, hogy azt hihetné valaki, hogy középen van. Ám a
helyzet ennél sokkal bonyolultabb.
Forrt a víz, pontosabban az indulat Zoltai Gusztáv körül. Jó ideje meghatározó
alakja a zsidó közéletnek. Idén tavasszal távozott a Mazsihisz (Magyarországi
Zsidó Hitközségek Szövetsége) és a BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) ügyvezetõ
igazgatói tisztségébõl. Nem tisztem távozásának okait feszegetni. Nem akart
mindenbõl kimaradni, ezért megtartotta a Dohány utcai templomkörzet elnöki
posztját. Hogy ez pontosan mit fed, nem tudom.
Tény, hogy távozása a jobb oldalon sokakban azt a reményt keltette, hogy egy
reálisabb, tényeken alapuló kapcsolat épülhet ki a kormányzat és a hazai zsidó
szervezetek vezetõi között. Ez persze nem az érintett kormánytisztviselõk
véleménye, hanem szóbeszéd a kívülállók körében.
Ekkor jött Lázár János meglepõ húzása: tanácsadónak, sõt fõtanácsadónak vette
maga mellé Zoltait. Az erre való reakció félelmetes. Zoltai áruló, mondták
egyesek, akik valamiért úgy vélik: a hazai zsidóságnak harcban kell állnia a
magyar kormánnyal. Nagy baj, hogy ilyen vélekedés létezik és még nyilvánosságra
is kerül. De nem fogadta lelkesedés Zoltait jobboldali körökben sem. Hogy lehet
egy állampárti kövületnek, volt munkásõrnek helye a miniszterelnökségen?
Úgy
tûnik, hogy a két malomkõ között õrlõdõ Zoltai Lázár kisujját is behúzta a kövek
közé. Kormánypárti képviselõk fejezték ki értetlenségüket az ügyben, közben meg
folyt az árulózás a másik oldalról. Zoltai elutasította az árulás vádját,
cáfolva, hogy mint kormány fõtanácsadó a zsidóság érdekei ellen lép majd.
Cáfolat ide, cáfolat oda, az erre hivatott tisztviselõk visszahívták a Dohány
utcai templomkörzet elnöki posztjáról. Azt sem zárom ki, hogy egyes a
kormánypárti képviselõk által megfogalmazott és a jobboldali szavazóbázisból
kapott jelekbõl kitapintható elutasítás hatására a fõtanácsosi poszt sem lesz
örök életû, Zoltai két szék között a pad alá kerülhet.
Ennél azonban nagyobb a baj. Miért tekintheti bárki zsidó ember árulásnak, ha
egyik társuk kormányzati feladatot vállal? A napokban jó hírek érkeztek az un.
zsidó kerekasztal megbeszélésrõl. Hamisak voltak ezek? Okvetlenül a kormány
megbuktatását tekinti a magyar zsidóság a célnak? Nem olyan országot képzelünk,
amelyben vallásától és nemzetiségi mivoltától függetlenül mindenki szabadon és
boldogan élhet? Nem az az érdeke a magyar zsidóságnak, hogy értelmes munka
kapcsolatban legyen a mindenkori kormánnyal?
Zoltai fõtanácsosságát a kormány hívei két okból ítélik el. Az egyiket
helyeslem, a másikat visszautasítom. Akik arról beszélnek, hogy Zoltai azt a
múltat képviseli, amelyet magunk mögött kell hagynunk, akik szerint egy volt
munkásõr nem dolgozhat Orbán Viktor kormányában, azoknak igaza van. Még akkor
is, ha Zoltai ezen a poszton biztosan nem Thürmer Gyula javára tevékenykedne.
Azok, akik Zoltai zsidó volta miatt támadják a kinevezést, azok viszont nézzenek
magukba. Az antiszemitizmus keresztény ember számára elfogadhatatlan. Kollektív
elítélés, ami ellen minden formában tiltakozni kell. Nem lehet a Benes
dekrétumok kapcsán a kollektív bûnösség kimondását kárhoztatni és valakit
vallása miatt diszkriminálni. Az antiszemitizmus politikailag ostobaság,
erkölcsileg bûn.
Azt
hiszem helyes az a megállapítás, hogy Magyarországon van antiszemitizmus, de
Magyarország nem antiszemita ország. Ezt Izrael budapesti nagykövete mondta, s
igaza van. A létezõ antiszemitizmus visszaszorítását viszont nem könnyítik meg
azok, akik szerint áruló az a zsidó ember, aki állást vállal a kormányban.
Sajnos az ostobaság mindenütt jelen van.