"Átszenvedve 45 évi szélsõséges kollektív elmélet megvalósítására törekvõ párturalmat, most – két évtizedes elõkészítés után – újabb megpróbáltatás idõszaka körvonalazódik. A nagyon sikeres, és a magyar nép számára sokáig kívánatos nyugati életforma veszélyes átalakuló szakaszba lépett. Ismét egy szélsõséges elmélet megvalósítására törekvõ irányzat bontakozik ki. "
Csapó
Endre
Méltatlan viselkedés egy világhatalomhoz
Megjelent
a Magyar Élet 2014. augusztus 21-i számában
A magyar nép kívánja a
függetlenséget, történelmi tudatából kitörölhetetlen a Mohácselõtti évszázadok
független magyar állam képe. Ebben a tudatban vívta függetlenségi harcait minden
lehetséges módon évszázadokon keresztül. Errõl az igényérõl akkor sem mondott
le, amikor szembesült azzal a ténnyel, hogy az évszázados küzdelmekben
megfogyatkozott népi állaga már kevésnek bizonyul a magyar királyság területe
védelmére. A Kiegyezés néven ismert kompromisszum tette lehetõvé a történelmi
ország de jure szuverenitása megtartását egy rendkívül prosperáló idõszakban. A
megoldás állóképesnek bizonyult, a Monarchia védekezésre is képes volt a
négyéves háború végéig. Az amerikai beavatkozás döntötte el Európa sorsát, a
történelmi Magyarország is áldozatul esett a kontinentális méretû átalakításnak.
A megmaradt országtörzs
negyedszázados története a szívós nemzeti élniakarás nagyszerû példája. Arra a
rövid idõszakra a nemzetállamokra szétszaggatott Európában még létezõ alakzat
volt a szuverén állami lét. Mind a szívós helytállás, mind a függetlenség
elnyerése és megtartása érdekében a Horthy-kormányzóság idején felmutatott
erényes és erélyes bátorság méltán ad követeldõ példát a jelenlegi nemzeti
kormányzatnak, és azt támogató magyar népnek.
Átszenvedve 45 évi szélsõséges
kollektív elmélet megvalósítására törekvõ párturalmat, most – két évtizedes
elõkészítés után – újabb megpróbáltatás idõszaka körvonalazódik. A nagyon
sikeres, és a magyar nép számára sokáig kívánatos nyugati életforma veszélyes
átalakuló szakaszba lépett. Ismét egy szélsõséges elmélet megvalósítására
törekvõ irányzat bontakozik ki.
A világon egy valami változatlan,
az, hogy idõvel minden megváltozik. Minden irányzat nemes eszmékkel lép a
nyilvánosság elé, megkapja a vonzó elnevezést (liberalizmus például), az
népszerûvé válik, mindenki magára ölti, és annak védelmében tevékenykedik.
Idõvel az érdekek szövõdményében a tartalom megváltozik. A szabadságot, ami
egykor felszabadított, felváltja olyan erõk szabaddá válása, ami újratermeli a
zsarnokságot. A XX. század emberének ezt nem kell megmagyarázni.
Orbán Viktor
tusványosi elõadásával kapcsolatban írta ide
illõen Kelenvölgyi Imre az
alábbiakat:
„Orbán
Viktornak és az emberiségnek nem ezzel a liberalizmussal van baja. Létezik
ugyanis egy másik libe-ralizmus, amelynek gyökerei nem a keresztény
individualizmusból kifejlõdött neoindividuális filozófusok eszmefuttatásaiban
találhatók, hanem az angolszász értelmezésû neoliberalizmus szabadosságában. Ezt
a tényt a monetarizmus és a globalizmus egyik Nobel-díjas (1974) atyja,
Friedrich August von Hayek félreérthetetlenül kifejezésre juttatja.
Leszögezi, hogy az angolszász liberalizmusnak az európai felvilágosodási
folyamathoz és a francia forradalom liberalizmusához semmi köze.”
Fricz Tamás
is ezt vette észre:
„Orbán
Viktor tusnádfürdõi beszédének egészébõl fehérenfeketén kiderül, hogy õ nem a
liberalizmus vagy szép magyar
szóval szabadelvûség klasszikus, emberi jogi és szabadságalapú értékeitõl
kívánja »megtisztítani« a demokráciát, hanem a modern kori, a piac és az egyéni
érdek mindenhatóságát hirdetõ liberalizmust látja zsákutcának – joggal. Orbán
errõl a neoliberalizmusról beszélt kritikusan Tusványoson, amikor felsorolta,
hogy a liberalizmus nem védte meg Magyarországon a nemzeti vagyont, nem hozott
létre nemzetközösséget, eladósította az embereket stb. Vagyis: a neoliberalizmus
a közösségelv (nemzetelv) minimumát sem teljesítette.”
Mindezek ellenére – mint tudjuk –
a neoliberális világ felmordult. Ami ellensége van Orbánnak és az általa
képviselt nemzeti érzésnek országon belül, az mind rázúdult. És – talán itt a
bizonyítéka a hazai baloldal nemzetközi szervezettségének – a felháborodás
azonnal elindult szökõárként körbefutni a világon minden tájékoztatási és
politikai vizeken.
Hogyis mûködik ez?
A !!444!!! nevet viselõ internet
közlöny beszámol az Orbán-gyûlölet legfõbb agitátorának Charles Gati
(egykor Gáti Károly) amerikai egyetemi
professzornak a tevékenységérõl. Gatiról tudni kell, hogy egyike azoknak az
Amerikába elszármazottaknak, akik ellátják az USA adminisztrációt mindazzal amit
tudni akarnak Magyarországról. Ezek egytõl-egyig szakértõi a rosszindulátú
félretéjékoztatásnak, mindannak, amit csak össze lehet hordani a magyarok ellen.
Most abból a néhány mondatból fogalmaznak meg terhelõ magyarázatokat az amerikai
politika számára, amiket Orbán Viktor mondott Erdélyben.
A közlöny szerkesztõje ujpeter
így vezeti be ismertetõ írását:
„Orbán
a világ legnagyobb szélkakasa. Most éppen elputyinizálódott. Elõbb-utóbb oda
kéne neki csördíteni. De hogyan?”
Beszámolója címe: Ezúttal Charles Gati biztatja Amerikát Orbán-ellenes
lépésekre.
„A
tusnádfürdõi beszédet Gati kábé úgy értékeli, ahogy a többi egyesült államokbeli
kommentátor a New York Times-tól a Washington Post-ig : – Orbánnak elege van a
Nyugatból, a nyugati típusú (liberális) demokráciából, és az Oroszország,
Szingapúr, Kína, Törökország fémjelezte illiberális vagyis minimum
féldiktatórikus modellt tekinti példának. Gati szerint Orbán illiberális,
autokratikus, nacionalista, kvázi-putyini állam kiépítésére törekszik, tudatosan
lebontja a demokrácia intézményeit.”
Az Egyesült Államok tájékoztató
ipara és kormánya kizárólag baloldali, lehetõleg liberalista magyaroktól,
egykori magyar amerikaiaktól fogad el véleményt, aminek minden jel szerint
hitelt ad. Ellenõrizetlenül fogad és tényként kezel budapesti elvtársak által
megfogalmazott következtetéseket. A Foreign Affairs címû folyóirat a Council of
Foreign Affairs (CFR) hivatalos lapja. A CFR közismerten folyamatos ellenõre és
elméleti kimunkálója már egy évszázada az amerikai külpolitikának. Amit abban
olvasunk, azt fogjuk hallani az amerikai elnöktõl és külügyi szervektõl.
Olvassuk ismét a !!444!!!
közlönyt:
„Hiába
bizonygatják az ellenkezõjét Orbán Viktor nyugati rajongói, a magyar
miniszterelnök tusványosi beszédében nemcsak a liberális társadalmi felfogást,
hanem általában, fékestûl, ellensúlyostúl az egész politikai liberalizmust
vetette el – írja a Foreigh Affairs-ben megjelent cikkében Jan-Werner Müller,
a Princeton Egyetem politológiaprofesszora.
Müller szerint 2010-es hatalomra
kerülése óta Orbán korlátozta a sajtószabadságot, szisztematikusan bontotta le a
hatalmát korlátozó alkotmányos garanciákat, a gazdaság javát pedig Fidesz-közeli
oligarcháknak játszotta át. ... Az éj közepén, erõs rendõri biztosítás közepette
emeltek emlékmûvet a második világháborús megszállásnak, amiben Magyarországot
áldozati szerepben ábrázolják, elhallgatva az ország felelõsségét a
holokausztban. Különadóval próbálják ellehetetleníteni az utolsó nagy tévéadót,
ami még nem a kormány propa-gandáját szajkózza.
Orbán most mégis elég erõsnek
érzi magát ahhoz, hogy már messiásként és hittérítõként lépjen fel.
Értelmezésében a világ fordulóponthoz érkezett: lejárt a liberális demokrácia
kora.
Tanulni pedig a keleti
nagymestertõl, Putyintól akar. Hozzá hasonlóan õ is a nacionalizmus
felkorbácsolásával igyekszik elterelni a figyelmet a gazdasági nehézségekrõl.
Az EU-nak meg kell értenie, hogy
Orbán kihívása komolyabb veszélyt jelent Európára a gazdasági válságnál, mert
Orbán az alapvetõ európai értékeket támadja. Orbán Putyin trójai falovaként
széttépheti az egységes Európát.” (Moscow’s Trojan Horse, In Europe’s
Ideological War, Hungary
Picks Putinism, 2014. August 6.)
Mindez méltatlan egy
nagyhatalomhoz, amely a világ vezetésére vállalkozott.