Mélység és magasság


" Elleneink közül sokan azt várnák, hogy ha adott e jegyzet írásának lehetõsége, akkor így, választások elõtt minden sorát a velünk szemben állók, ellenünk indulók lejáratására használjam fel. Nem jó gondolat. Nem gyûlölni, ütni, verni, csalni, csúsztatni, hazudni kell. Az sehová sem vezet. Árt mindenkinek. Annak is, aki ezt teszi, annak is, aki ellen teszik, annak is, aki tanúja mindennek, és semmi köze egy település fejlõdéséhez, sõt visszarántja azt."


Pálmai Tamás


Mélység és magasság

  
Elleneink közül sokan azt várnák, hogy ha adott e
jegyzet írásának lehetõsége, akkor így, választások elõtt minden sorát a velünk
szemben állók, ellenünk indulók lejáratására használjam fel. Nem jó gondolat.
Nem gyûlölni, ütni, verni, csalni, csúsztatni, hazudni kell. Az sehová sem
vezet. Árt mindenkinek. Annak is, aki ezt teszi, annak is, aki ellen teszik,
annak is, aki tanúja mindennek, és semmi köze egy település fejlõdéséhez, sõt
visszarántja azt.

  
Egy régi keleti bölcselet szerint a régiek, akik
tiszta erkölcsi összhangot akartak a világban, elõször nemzeti életüket
rendezték el. Akik el akarták rendezni nemzeti életüket, otthoni életüket
szabályozták. Akik otthoni életüket akarták szabályozni, elõször egyéni életüket
akarták mûvelni, elõször szívüket hozták rendbe. Akik szívüket akarták rendbe
hozni, elõször akaratukat tették õszintévé. Akik akaratukat akarták õszintévé
tenni, elõször eljutottak a megértéshez. A megértés pedig a dolgok ismeretének
felkutatásából származik.

  
Ismeret,
önismeret, ismeretségek, ismertség, elismertség. S mind e sornak tudása és
tudatos mûvelése vezet el az elejétõl a végéig úgy, hogy közben emberek
maradjunk, helyesebben egyre nemesebb lelkû tiszta emberekké legyünk. De
mindennek az üzemanyaga, mozgatója, motorja, lényege a szeretet. Amirõl Veres
András püspök is beszélt minap:

Bármennyire idegen is a mai gazdasági és politikai gondolkodástól, de a
gyakorlattól is, mi hiszünk a szeretet mindent átformálni képes erejében,
hiszünk a szeretet végsõ gyõzelmében. Társak vagyunk örömben és gondban,
reményben, jóban és rosszban, bizalomban. „Szeretnénk, ha semmiképpen sem
nyugodnánk bele se jó-, se balsorsunkba, szeretnénk, ha a részvét, az
együttérzés felébredne mind-nyájunkban”. A passió szenvedést jelent, a conpassio
együttérzést. De a passió zenei értelmezésben a szenvedélyességre is utal. Ezt a
szenvedélyességet kell felébreszteni magunkban, mindenkiben, hogy
fáradhatatlanul keressük a segítés és az önsegítés lehetõségeit, hogy részt
vegyünk egymás szenvedéseiben, de örömeiben is. Ugyanakkor ne szûnjünk meg
szenvedélyesen keresni és szolgálni egymás javát, legyõzve minden szellemi, vagy
fizikai akadályt.

  
Mennyire más szavak ezek, mint amit megszokott a
politikától a világ. Pedig, ha Orbán Viktor beszédeit hallgatjuk, nézzük, akkor
- bár van bennük megengedhetõ és elvárható mértékû frappáns fricska is - a fenti
értékek visszhangoznak benne. Ezt az irányt követi a helyi Jobboldali Összefogás
is.

  
Ám lehet sajnos az igazságtól fényévnyire levõ
üzeneteket is sugározni az éter hullámain vagy leírva közzétenni, lehet
álájtatossággal és kenetteljesen beszélni, hol ezt már egy valaki biztosan nem
hallhatja, csak a megmaradottak, és közben az örök csendességhez vezetõ utat
egészségre ártalmas anyagok árusításával kikövezni. És mindeközben más hátán
hatalomért ácsingózni.

  
De lehet önzetlenül a közösségért dolgozni,
együtt, megsokszorozva az egyéni értékeket: a mûszaki tudás átadását, a gyerekek
helyes nevelését, a lelki egészség megõrzését, a test egészségének fizikai
aktivitással való megtartását, a történelem, a mûvészetek teremtett
gyöngyszemeinek oktatását és gyakorlását, és még sok minden mást.

  
E gondolatsor végtelen. A papír viszont véges.
Álljon itt tehát az igazság: e jegyzet megírását két barátomnak köszönhetem.
Egyikük a fenti bölcsességekre figyelmeztetett, másikuk a következõket írta
nekem: „Tudod, pont ezek miatt álmodtam meg és hoztam létre az összefogást.
Nagyon elszomorító, ami most van. Magába kellene nézni azoknak, akik
makacsságból, tévedhetetlenségbõl ide juttatták a várost. Itt már megint csak
civil áldozatkészséggel lehet rendet tenni.”

  
Kicsit búsongós, de tiszta, õszinte szavak. A
magam részérõl töretlenül hiszek a nagyszerû békési emberek bölcsességében -
melyrõl négy éve is bizonyságot tettek - és éppen ezért hiszek a jó döntésükben,
és e döntés által gerjesztett szép folytatásban és megújulásban.