Õsz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."
Áprily Lajos:
Tetõn
`Kós Károlynak`
Õsz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."
Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.
Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.
Idõkbe látó, meztelen tetõjén
tisztást vetett a bujdosó verõfény.
Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.
És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.
Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.
Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot
s tetõit, többet száznál és ezernél --
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély...