Böjte Csaba testvér üzenete advent napjaira
Adventi
gondolatok – december 15.
Áldottabb vagy te minden asszonynál!
Ezen
a szép Mária ünnepen, december 8-án arra biztatlak, hogy gondoljunk szeretettel
drága mennyei Édesanyánkra! A katolikus keresztény ember, az õsi hitvallásban
megvallja hitét a szentek közösségében! Számunkra öröm és fény az, hogy a
Mennyei Atya nem magányosan hív minden embert, hanem az Õ nagy családjában
otthonra találunk, hogy vannak csodás testvéreink, a szentek, és hogy Jézus
édesanyját, Máriát mi magunk is égi anyánkként szerethetjük.
Krisztus a kereszten édesanyjára bízta az õ barátait, gyermekeit! Haldokolva,
végrendeletként, utolsó leheletével édesanyjához és az egyetlen jelenlévõ
tanítványhoz, Jánoshoz szólva mondta: „Asszony, íme, a te fiad ... Íme, a te
anyád”! Szent István királyunk, ugyancsak halála elõtt egész népét nagy
alázattal Mária szeretetébe, figyelmébe ajánlotta! Így bátran vallhatjuk Máriát,
Nagyasszonyunkat, mennyei Édesanyánknak!
Krisztus, mint jó testvér, minden örömet mi számára fontos, tudatosan szeretne
megosztani velünk! A gyermek Jézusnak, de a felnõtt Istenembernek is egészen
biztos, hogy egyik legbensõségesebb, legtisztább öröme, boldogsága az õ drága
édesanyjával való közösség volt! Csodálatos élmény lehetett még a második isteni
személynek is az a gyöngéd szeretet, mellyel Mária a határozott igenjével
befogadja szeretõ édesanyaként az õ életébe, hogy a méhében hordozza! Szinte el
sem merjük képzelni azt a tiszta, szép, bensõséges, szeretetteljes kapcsolatot,
mely Mária és az õ Szent Fia között az évek hosszú sora alatt kialakult! És
bennünket ebbe a szeretetteljes közösségbe hív meg maga Jézus Krisztus, aki azt
szeretné, hogy mi jó testvérekként fogadjuk el az õ drága édesanyját Máriát
anyánkul, a mi nagycsaládunkat anyai gyöngédséggel összetartó Nagyasszonyaként!
Isten a maga legbensõbb arcát, lényének rejtett szép vonásait, jónak látta Mária
karjai közül megmutatni. Egyházunk számára a Végtelen Istent a legteljesebben
Mária mutatja fel, és ez a Szûzanya által felmutatott istenkép többet elárul a
Végtelen szeretetrõl, jóságról, mind az egész ószövetségi szentírás együttvéve!
A pásztorok, a napkeleti bölcsek, a Mária karjaiban lévõ kisded elõtt hódolnak,
számunkra Mária a szentség hordozója, élõ örök templom, mely képes volt
befogadni és hordozni a végtelen Istent!
Amikor a dévai házat 1993-ban indítottuk, akkor nagyon éreztem a lehetõségeink
korlátait, és ezért tudatosan kerestem mennyei szövetségest, akinek segítségét,
közbenjárását kérhetem a munkám során! Máriát választottuk pártfogónkul, és az
elmúlt évek nehézségeiben újból és újból megtapasztalhattuk, hogy Mária gyermeke
nem veszhet el! Oly sokszor kértem, hogy akárcsak Kánában, most is szóljon egy
jó szót Szent Fiánál, mert elfogyott a kenyerünk, a pénzünk, a reményünk, a
hatalmas falak elõtt elvékonyodott a hitünk, és csodák csodája mindig megtelt a
korsónk, a zsebünk, és a reménybõl, hitbõl annyi jutott, hogy bár két kézzel
osztom a nagyvilágban, mégis bõségesen kitart a gondok közt az éjszakában!
Gondjaimban, nehézségeimben, kimondhatatlanul sokszor merítettem vigaszt, erõt,
útmutatást a názáreti Szent Család életébõl. A szegény, egyszerû élet
elfogadásában, számomra a betlehemi csendes barlang öröme, fénye ad erõt! Ha
soha nem fogadnak el és bántanak, akkor én azért nem lázadok, mert az Egyiptomba
menekülõ, alázatos Szent Család a példaképem! A szülõföldemhez való
ragaszkodásomban is az Egyiptomból hazatérõ Szent Család az útmutatóm! És
sorolhatnám tovább, hisz életem valamennyi döntésében ott találom Máriát, ki
számomra hajnalcsillag és iránytû, és a legtisztább örömben az erõforrás!
Gyengeségemben is a Szent Családhoz megyek vigaszért! Mária, Szent József nem
oldotta meg minden feladatát tízesre, hisz bár akarták, mégsem kaptak
tisztességes szállást Betlehemben, a legjobbat akarták gyermeküknek, és mégis
csak egy egyszerû istállóban találtak otthonra, és lám - lám a tizenkét éves
gyermeket is elveszítették! Tökéletlen eszközök között is feltud ragyogni a
tökéletes szeretet és a jóság, és számomra ez is egy nagy nyugalmat adó szép
tanítás!
Egész keresztény hitem, világnézetem, gyermekvédelmi munkám, mind - mind e szép
mennyei családhoz való tartozás élményére épül! Én nem tökéletes, híres ember,
és nem is megvilágosodott szent akarok lenni, én ehhez a drága családhoz
szeretnék tartozni, én az örök életben velük szeretnék együtt lenni, és minderre
nagyon is méltatlan bûnös, nem szûnök meg ezért életem utolsó leheletéig
dolgozni, imádkozni! A gyermekeink nevelésében is, a názáreti Szent Család
mindennapjai a példaképem! Milyen csodálatos lehetett a hosszú fárasztó munkanap
után, ahogyan a Szent Család a saját kezükkel épített kis házba körbeülik az
asztalt, és a Mennyei Atyának megköszönve a mindennapit, elköltik a pislákoló
mécses fénye mellett az estebédjüket! Nincs ott se televízió, se internet, se
villanyvilágítás, csak õk vannak és talán egy egyszerû lencsefõzelék, és mégis
azt gondolom, hogy e kis család végtelenül boldog, békességes, és ez a lényeg, a
többi mind csak selyempapír, díszes csomagolás! Szeretem magam elé képzelni,
ahogyan a vacsora után kiülnek a ház elõtti kispadra, fölöttük ragyognak szépen
a csillagok, a kis Jézus fázósan odabújik édesanyjához, és József elkezd
énekelni egy szép ószövetségi zsoltárt. Milyen egyszerû és tiszta kép, hosszú
évek szépen begyakorolt kerek mozdulatai, semmi nem zavarja a békét, a
boldogságot, míg az éjszaka csendjében békésen nyugovóra nem térnek! Ebbe a
drága, zavartalan, egyszerû közösségbe hívott meg bennünket az Isten!
Mindezért szívem minden melegével bátorítlak, hogy bizalommal, élõ hittel,
gyermeki szeretettel siessünk Máriához, és hagyjuk, hogy azok a karok, melyek
Jézust is ringatták, átöleljenek, sebeinket gyógyítsák, bekötözzék, s kezünket
megfogva még ha méltatlanok volnánk is, a Szentháromsághoz vezessenek!