Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe
öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég
madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csûrbe sem gyûjtenek - mennyei Atyátok
táplálja õket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy
könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok?
Nézzétek a mezõk liliomait, hogyan nõnek: nem fáradoznak, nem szõnek-fonnak,
mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsõsége teljében úgy felöltözve,
mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a
kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitûek, nem sokkal
inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?
Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
Ezért ti elsõsorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket
mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd
gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
(Máté 6,25-34)
A Szent Szegénység Úrnõje, Szent
Ferenc atyánk szíve boldogsága! Sajnos, sokáig ezt a boldogságot én sem
ismertem, és mind oly sok ember, csak törtettem mindenféle anyagi és más jellegû
javak után! Mind kispap, Fehérváron a kommunizmus alatt nagyon nehezen tudtunk
jó könyvekhez jutni. Egy-egy nagy szent tiszta írása hatalmas értéket jelentett!
A lelki élet, az imádság nagymesterének, Avilai Nagy Szent Teréznek az
agyonolvasott, kopott könyve, a szent önéletrajza melyet egy idõs pap bácsitól
kaptam, számomra nagy értéket jelentett, és mégis engedtem az egyik társam
kérésének, kölcsön adtam, és õ a városba azon nyomban el is vesztette.
Emlékszem, ültem a kápolnában és lelkem mélyén hatalmas indulatok, viharok
dúltak! Nagyon dühös voltam magamra is, de erre a kispapra is, aki nekem ezt a
pótolhatatlan kárt okozta! Nem elég, hogy a kommunista rendszer elégette a
könyveket, most még mi is kellõ elõvigyázatosság nélkül a megmaradt egyetlen
példányt elszórjuk?!
Ültem a kápolnában, és akkor és ott
számomra nem volt jelen sem az Isten, sem a testvéri szeretet, de még az
áhítatos imádság sem! A lelkemben tombolt a sebzett birtoklás utáni vágy, a
harag és a szomorúság! Akkor én már meghoztam az életre szóló döntést, Szent
Ferenc nyomába lépve elindultam, hogy szerzetes legyek! Így ismertem a mesterem
egyik nagyon szép, számomra azóta is oly sokat mondó történetét: Egy reggel, egy
nagyon szegény néni kopogtatott be abba a kolostorba ahol szent Ferenc is
tartózkodott, segítséget kért, pénzt a téli tûzifára, kenyérre, ruhára. A
házfõnök az igazat mondta: sajnos nekünk sincs semmink, szegények vagyunk! És
ekkor a szegénység nagy mestere megszólalt: van egy szentírásunk, a reggel abból
olvastunk fel, adjuk oda anyánknak ezt a könyvet, mert abból azt tanultuk, hogy
meg kell osztanunk mindenünket a szegényekkel! A házban néma csend lett, és a
könyvet nagylelkûen a néninek adták, hogy menjen és adja el, hogy az árából a
szükségleteit kitudja elégíteni! Sokáig ültem a kápolnában, hagytam, hogy ez a
nagy igazság átmossa lelkemet, majd felálltam, és a szobámba menve minden egyes
könyvem elsõ oldalára szépen nagybetûkkel beleírtam, hogy tiéd és mindenkié!
Írtam a betûket, lelkem felszabadult és megtelt fénnyel és örömmel, éreztem,
hogy szabadon, boldogan szárnyalhatok! Társaim tudták, hogy mennyire
elszomorított a könyv elvesztése, ezért nem értették, hogy én vigyorogva mi jót
csinálok. Kíváncsian, nagy szemekkel néztek és megkérdezték, hogy mit csinálok?
Mi jót csinálhatnék, - feleltem boldogan a birtoklás vágyától megszabadulva, -
létrehoztam életem elsõ könyvtárát, melybõl bárki bármikor, kéretlenül is
bármelyik könyvet magával viheti! Ezért írom minden könyvemre, hogy: Tiéd és
mindenkié!
Igen, a gonosz lélek próbálja
elfeledtetni velünk Krisztus Urunk örök érvényû szép szavait: "Nézzétek az ég
madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyûjtenek, hanem a ti
mennyei Atyátok táplálja õket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti
aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a
ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezõk liliomait, hogyan
nõnek, pedig nem fáradoznak és nem is szõnek. Mondom nektek: Salamon még
dicsõsége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot,
amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor
titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitûek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit
együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert
a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsõsorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá.
Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a
mának a maga baja." A gonosz lélek sajnos nagyon sokszor sikeresen próbálkozik,
és az összegyûjtött anyagi javak alatt roskadozó emberek, már nem is érzik a
kapzsiság hatalmas malomkövét mely lehúzza, és az anyagi javakért sóvárgó
életüket verejtékes vergõdéssé teszi! Minek oly sok ruha, cipõ, minek oly sok
szoba és szekrény, az a sok lim - lom mi lehúz és szárnyalásra teremtett
lényedbõl, egy sötét odúba szorult vakonddá tesz! Félelmetes, a gonosz képes
erényt kovácsolni a mohó kapzsiságból, a beteges bírvágyból, és bûnös
könnyelmûségnek beállítani a nagylelkûségünket! A gonosz, Jézusnak is felkínálta
a birtoklás örömét a negyvennapos pusztai böjtölése alatt: Borulj le elõttem és
imádj, s a világ minden kincsét neked adom mert az enyém, és annak adom akinek
akarom! Igen, az egész bevásárlóközpontot, mindent felkínál a gonosz, és Jézus
képes nemet mondani a csábításra! Vajon mi Mesterünk nyomában járunk, képesek
vagyunk a birtoklás vágyát messze ûzni magunktól?
A szent szegénység útján csetelve -
botolva megyek, de minden egyes kis csata mit nem a kapzsiságom, hanem a
nagylelkûségem nyer meg, örömmel, fénnyel, boldogsággal tölt el! És minden olyan
alkalom, mikor a “bölcs megfontolás”, az elõvigyázatos óvatosság diadalmaskodik,
szegényebbé, szomorúbbá, kisebbé tesz! Az évek alatt sokszor mondták, hogy ezt -
azt ne osszak meg másokkal, egy- egy ház felújítását, gyermekekkel való
benépesítését ne vállaljam fel nagylelkûen. A tanácsokat bölcs argumentumokkal
alá is támasztották, én mégis azokra a döntéseimre vagyok büszke, melyeket a
mindent odaadó Krisztus szellemében hoztam! Ha õszinte vagyok, magam elõtt is be
kell valljam, hogy csak azokból a döntéseimbõl született élet, melyeket Szent
Ferenc szenvedélyes szegénység iránti elkötelezettsége vezérelt! A testvéreivel
mindent megosztó irgalmas szeretet, egy olyan tiszta boldogsággal tudja
megajándékozni azt aki bátor szívvel ezt felvállalja, amit a rozsda nem rág
szét, s amit a moly nem képes megemészteni, s ami megmarad az utolsó ítéletre
is! Jó dolog jónak lenni! Jó dolog nagylelkûen, túlcsorduló mértékkel mérni,
szolidaritást vállalni a bajban lévõ testvéreinkkel! Jó dolog mindazt, mit az
emberek nagylelkûségébõl, vagy elõadásaim és e könyvek kopogtatása által
munkával megszerezhettem, azt nagylelkûen megosztani a legkisebbekkel, a bajban
lévõ gyermekekkel! Jó dolog volt annak idején a könyveimet megosztani a
társaimmal, hisz ma mind a 78 házban kisebb nagyobb könyvtárral
büszkélkedhetünk, és mindenik könyvtárunkban olyan mély, szép lelki olvasmányok
is vannak, miket annak idején, mind kispapok, egymás kezébõl kapkodtunk ki!
Hiszem, hogy járható ez az út, s bár
még nagyon messze vagyok a szegénység tiszta vonású úrnõjétõl, tudom, hogy itt
ezen a földön csak az õ kezét fogva juthatunk a legegyszerûbben a Szentháromság
színe elé!
