Böjte Csaba testvér üzenete advent napjaira
Adventi
gondolatok – december 6.
A
szépségben való gyönyörködés öröme!
Az az
ember ki nyitott szemmel jár, lépten nyomon felfedezi önmagában és maga körül a
szépet, a tiszta harmóniát, a takaros rendet, az egymást kiegészítõ dolgok
arányos pontosságát, és mindez, a szépre hangolt lényét boldogsággal tölti el,
gyönyörködteti. Kora tavasszal csodálkozzunk rá a kis törékeny hóvirágra!
Parányi lándzsácska levele, a nap hívogató, egyre nyíltabb flörtölésére,
válaszul átdöfi az avart, de ha kell, hegykén nekimegy a visszahúzódó
hófoltoknak is, csak azért, hogy a kék égre tárja hófehér szirmait! Engem
csodálattal tölt el ez a törékeny szépség, mely a lombtalan erdõt beragyogó
tavaszban, az ébredõ fény hívására incselkedve megszületik! Szendén lehajtja
fejét, dacol a faggyal, végtelenül egyszerû, fehér és zöld ruhája visszafogott,
de mégis a hosszú télbe belefáradt szemem szinte issza a belõle áradó
gyönyörûséget! És ez csak a kezdet, az ébredõ természet csodálatos
szimfóniájának a nyitánya! Figyelõ szemmel, rácsodálkozva a tavasz és a nyár
egymást kergetõ napjai varázslatára, a szebbnél szebb virágokra, melyek
varázslatos gyorsasággal zamatos gyümölcsökké érnek a sárguló õszi lombok
között, nyitott szemmel, szívvel, megtapasztalhatod lépten nyomon Isten drága
ajándékát, a szépségben gyönyörködõ ember tiszta örömét!
Elõttem
van a piski kertben egy hatalmas magnólia fa, ahogy egy kis tó csillogó vizére
hajolva, a létében gyönyörködik, tavaszi nászruhát ölt, egymást érik a tenyérnyi
fehérbe hajló csodás lila virágjai! Ez a fa számomra a gyönyörûség kimerevített
vízesése, évente visszatérek hozzá, s eddig bárkinek mutattam, nem tudott
betelni a szépségével! A felsorolást évekig folytathatnánk, hisz nem csak a
nyíló virágok képesek csodás színes szirmaikkal, leveleikkel elkápráztatni,
hanem mindaz mi van és él! Szépek a gyümölcsük alatt roskadozó fák, a csipkés
szélû levelek közé bújt vérpiros cseresznyétõl roskadozó ágak, látványuk nem
csak egy édesszájú gyermeket képes elvarázsolni, hanem mindannyiunk figyelmét,
mind mágnes, erõszakosan magára vonja! Milyen csodálatosak a kék eget büszkén
hasító madarak, a kíváncsi méltósággal hozzád ballagó cica, ahogy bizalmának
jeléül a lábadnak dörgölõzik! Szép az öklömnyi sárga pamacsként totyogó kis
kacsa, ahogy hápogva követi bizalommal anyját a tóra, mely nem a mélybe rántja a
parányi testet, hanem játszi könnyedséggel fodros hátán ringatja!
Nemcsak
az élõk, a kibontakozó létezõk szépek, hanem mindaz ami van, a végtelen kék égbe
nyúló hatalmas hegyek hátára felmászó örökzöld fenyõk, s a határtalan rónaságban
vöröslõ égbõl visszaköszönõ áldott napsugarak, mind mind drágák, csodálatosak,
mert a Végtelen Szépség ajándékai! De az is szép, amit az emberi értelem a
mûvészi alkotásokban magából felszínre hoz! Milyen csodálatos, gyönyörû, a
hangversenytermet betöltõ félhomályban átadni lelkedet Mozart, Beethoven, vagy
más hasonló nagy mûvész által komponált halhatatlan dallamoknak! Ülsz, és mind
hópelyhek hullanak szívedbe a szebbnél szebb akkordok, nézed a mûvészt, ahogy a
szellem lovát megülve vágtatni kezd, mindent ledöntõ vihar erejével egy új,
tisztább, szentebb síkra emeli létedet, puszta szépségével feltépi benned is a
teremteni akarás alvó kútjait! S milyen gyönyörködtetõ szépségû tud lenni egy
egy halhatatlan vers, mely a maga tömörségében, néhány szóban egy világot képes
ledönteni és teremteni, szépségre éhes lelkedet egy életre betölteni!
A
szépségre való nyitottság, a gyönyörködni tudás, Isten egyik legdrágább
ajándéka, melyet tanulnunk kell, s mely nélkül vakon, bambán élhetünk, de létünk
szegény és primitív lesz! Indulj el nyitott szemmel és itt is, ott is csodálkozz
rá a világra, gyönyörködj a szépben, lásd meg Isten drága ajándékaiban a
harmóniát, vedd észre a színek, a formák, a hangok öblén megbúvó szépséget, mely
végtelen finomsággal megtisztít, s egyben felemel teremtõ Istened karjai közé!
Szeretettel,
Csaba t.