A pajkos létezés örömét átelmélkedtük, a napról napra való
növekedés, a világ dolgainak bölcs megismerése útján ha tovább haladsz, Isten új
örömöket kínál fel számodra! Szeretne, - mind felcseperedett gyermekét az apa -
maga mellé vonni és a világ továbbteremtésében társául fogadni! Igen, te a marék
porból született gyermek jó szándékkal Teremtõd mellé állhatsz, hogy becsületes,
kemény munkád által szebb legyen a világ! Elõre talán megsepersz egy udvart,
vagy megkapálsz egy kis kertet, és gyönyörködve nézed munkád által megszépült
világodat! Mosogatsz, takarítasz, elteszed a lomokat és megérzed a bontakozó,
világot formáló, hegyeket mozgató, benned szunnyadó erõket!
Sok sok irányban elindulhatsz, lehet,
hogy egy szépen megfogalmazott tömör, világos vers, vagy a jól megtervezett ház
látványa ajándékoz meg az alkotás örömével, de az is lehet, hogy egy finoman
elkészített vacsora, vagy csak egy csinosan sikerült csokor tölti el szívedet a
jól végzett munka örömével. Sok sok út van, s neked azt az utat kell
választanod, amelyik a legtisztább örömmel tölti el a szívedet! A szántóvetõ
ember, kemény munkája gyümölcsében, a szélben ringó érett kalászokban
gyönyörködik! Õ a jól végzett pontos munkája gyümölcsében nem csak a jövedelmet
látja, hanem az életének az értelmét is, azt az erõt, ami az õ arcára
Teremtõjének szép vonásait írja! Számára az aratás egy õsi tánc, melyben minden
izom keményen dolgozik, s estére sajgó testét megajándékozza a jól végzett
hasznos munka örömével. És ugyanez az öröm költözik a mûve felett izzadó
szobrász szívébe, ahogy minden egyes kalapácsütés nyomán megszületni látja a
remekmûvet, sajog a tenyere, de lángol a szíve, mert csodálatos dolog alkotni, a
nagy Isten példájára teremteni!
Láttam egy fiatalembert ki
megépítette álmai otthonát, szeretett családja fészkét, és felmászott háza
legmagasabb ormára, hogy oda egy bokrétát felszegeljen, és ott fent, miután
rögzítette a virágot, egy hatalmas örömteli diadalkiáltás tört fel a szívébõl, s
feledve sajgó tenyerét, a sok nehézséget mit legyõzött ez az öröm, nemcsak
munkája végét jelentette, hanem azt is, hogy újjá született, házas ember lett,
léte egy magasabb szinten kiteljesedett! Egy fiatal orvossal beszéltem, ki sok
sok kemény vizsga után egy kórházba került, a sürgõsségi osztályra. Elsõ
szolgálati napján, egy sötét éjszaka, egy motoros balesetben összetört
fiatalembert hoztak. A szenvedõ ember ott volt, s feléje hajolt a vizsgák
pergõtüzébõl kikerült fiatal orvos. Mikor levágták a ruhát róla, mindenütt
horzsolások voltak, itt-ott spriccelt a vér, máshol meg a feszes bõrt csontok
fúrták át a természetellenes pozícióban merevedett testen! Reggelig legóztam, -
mondja az orvos, aztán a beteg elindult a gyógyulás útján, teltek a hetek, a
hónapok és én egyszer az irodámban állva örömmel láttam az ablakon keresztül,
hogy ez a fiatal, felesége kezét fogva egészségesen a kórház kapuja felé lépdel.
Örömmel néztem õket, és õk megfordultak, hálás tekintetettel integettek, és én
ott a rendelõmben letérdeltem és megcsókoltam könnyes arccal mindkét kezemet!
Megköszöntem örömtõl repesõ szívvel, hogy a nagy Isten megosztotta velem a
gyógyítás ajándékát! Társa lehetek munkám által annak az Istennek, aki
gyógyítani küldte a tanítványait az emberek közé!
Igen, rengeteg feladat van, s te
magad dönthetsz, válaszd ki azt a munkát melyet végezve nem béres, szolga
leszel, hanem gazdája a rád bízott feladatnak! Engem a nevelés boldogít, az, ha
valakit szelíden jobbá, bölcsebbé, bátrabbá tudok tenni! Sok sok évvel ezelõtt
egy nagyon szegény kis putrihoz hívtak, egy párhónapos babát elhagyott egy maga
is még csak gyerek, tizenhat éves, utcára tévedt édesanya! A beteg nagymama
hívott, most is látom ahogyan ott az ágy szélén egy kemény, szemétbõl kivett
perzsaszõnyeg darabba csavarva ott feküdt az a kisgyerek. Hogy foghatnám meg-
kérdeztem a kolléganõmtõl, -hogy ne legyek én is kakás, hisz a gyermek talán már
napok óta ott volt saját piszkában! Kezembe vettem, szinte most is érzem azt a
kis átfagyott, reszketõ és mégis pihe, puha testecskét, ahogyan félve kezembe
hajtja már sokat látott fejecskéjét! Szelíden megfogta a hüvelykujjamat és én
éreztem, hogy ezt a kezet én nem engedhetem el! Évek teltek, a hatóságoktól
hivatalos papírokat, jó szándékú támogatóktól pénzt koldultam, társakat
szereztem, és a gyermek felnõtt. Egy vasárnapi szentmisén egyszer csak õ jött
ki, hogy felolvassa szépen az Isten igéjét, az egyik olvasmányt! Ültem a papi
székben és potyogtak a könnyeim, munkánk gyümölcse ott volt a szemem elõtt, és
mégsem jött hogy higgyem, hogy összefogásból, szolidaritásból ilyen szép, ügyes
élet fakadt!
Sokféle örömöt tartogat számunkra az
Isten, de egyik legszebb öröm, a bölcsen megálmodott és kemény munkával
létrehozott, alkotásunkban való gyönyörködés öröme! Jó a becsületes, jól végzett
munka után szépen elcsendesedni, megpihenni, sajog a tested, ég a hátad, de ott
áll elõtted a mûved mely megkoronázza létedet, mely által te is eggyé válsz
fáradhatatlan Isteneddel, akirõl Jézus azt mondotta: “Atyám mindmáig munkálkodik
és én is munkálkodom!”
