Az emberiség jövõje attól függ, hogy képesek leszünk-e
fenntartható vágyakat ültetni a szívünkbe, képesek vagyunk fenntartható örömök
után kinyújtani a kezünket!! Jót tenni jó! A jóság öröme bõségesen jut
mindenkinek, ki kezét bátran kinyújtja érte!! Ezért írom az adventi
elmélkedéseket Isten drága örömérõl melyet neked is, nekem is szeretettel
felkínál, melybõl akár mind a hét milliárd embernek is bõségesen jut!
Jó dolog kisebb testvérként segíteni,
szolgálni! Jó dolog az útszélre pottyant, kidobott kis kutyust befogadni és
gondoskodó szeretettel mellette lenni, hogy elveszett kis életét megõrizze,
szépen felcseperedjen! Jó dolog Isten nevében egy - egy gyermeket befogadni és
türelmes szeretettel, teljesen ingyen a jóra tanítgatni, csak azért mert neki
szüksége van rád, s mert te jósággal megteheted! Igen, jó dolog egy - egy
gyermeket befogadni, még akkor is, ha kezdetben a megriadt kis szíve zavarában
nem is tudja viszonozni a te szeretetedet, figyelmes jóságodat! Igazából soha
nem azért kell jónak lenni mert megéri, vagy mert megfizetik, egyszerûen csak
azért, mert jónak lenni jó! Ahogyan a ragyogó nyári napfényben jó az almafának
zamatos gyümölcsöt érlelni, ugyanúgy az embernek is jó jót tenni! Ahhoz, hogy
megszülethessen a gyümölcs, a kis alma, természetesen kell a földbe fúródó erõs
gyökérzet, meg a szélben ringó ágakon otthonra lelõ levelek, de a gyümölcs
nélküli meddõ fát még mesterünk Jézus is pusztulásra ítéli! Szép házad, a ruhád
melyben öltözöl, olyan, mind a szélben ringó zöld lomb a fán, érték, de csak
akkor ha itt is ott is érett gyümölcsöt hordoznak az ágak, másképpen csak öncélú
pusztulásra ítélt falevél, mely az õszi fagyban így is úgyis lehull, elpusztul!
Nekünk embereknek, az érett gyümölcsünk a szeretetbõl vállalt jó cselekedetek,
mely értelmet adnak munkánknak, a mindennapi felkelésünknek, életünknek!
A napokban az egyik gyermekvédelmi
otthonunkban, a szentmisén az egyik kislányunk olvasta fel nagyon ügyesen a
szentleckét. A papi székbõl néztem a szépen felcseperedett lányunkat, az évek
alatt megszépült, nyurgán nagyra nõtt, s most csinosan, bölcsen olvassa
testvéreinek Mennyei Atyánk szép üzenetét! Sok sok évvel ezelõtt egy erdõ
szélérõl hoztam el õt és a testvérkéjét, az akkor 5-6 éves öcsét, akit mindenki
Mauglinak szólított, mert jóformán az erdõben élt, hol itt, hol ott bukkant fel
a fák közül! A kislány nem tudta követni a a szaladgáló testvérkéjét, mert az õ
lába kajla volt, ezért csak mászva közlekedett. Orvosokat kerestünk, szépen
megmûtötték a sérült testrészt, s bokákat keményen tartó cipõt is csináltattunk,
és a láb szépen, lassan meggyógyult. Az évek, a gyógytorna meghozta a
gyümölcsét, s ma a nagylányunk már barátjával, szende pírral az arcán, táncolni
jár a bálba! Kis visszaemlékezésemet befejezve újból a templomban vagyok,
ünnepel a lelkem, én misézek, és szép nagylányom Isten igéjét olvassa ügyesen,
hangosan! Ülök a papi székben és gyönyörködöm a lányunkban, a szívem
összeszorul, könnyek fakadnak szemem sarkában, s eltölt egy tiszta, határtalan
boldogság! Azt, hogy a Mennyei Atyánk bajban lévõ, elveszett kis gyermekét
befogadtuk, gondozzuk, soha senki nem köszönte meg nekünk, de nem is kell, hisz
ahogyan tisztán csengõ vidám hangján az ég felé száll Isten szava, az mindenért
bõségesen kárpótol! A jó cselekedet, önmagában hordozza a jutalmát! Mondhat
bárki bármit, jó dolog jónak lenni! Jó irgalmas szeretettel a bajban lévõ,
elesett emberhez lehajolni, és csak úgy Isten drága szent nevében alázattal
segíteni !
Ajándékozzuk meg tudatosan magunkat
és gyermekeinket, a jó cselekedet tiszta örömével! Az egyik évben szépen
megszerveztük, és Karácsonykor elmentünk a gyermekotthonunktól nem túl messze
lévõ börtönbe. A gyermekek énekeltek, én szeretettel prédikáltam, majd
süteményekkel megkínáltuk az elítélteket. Nagyon jó volt együtt énekelni a szép
karácsonyi dalokat az elítélt rabokkal! Úgy gondolom, hogy azon az ünnepen, a
gyermekeink számára a legszebb, legmaradandóbb ajándék az önzetlen jó cselekedet
tiszta öröme volt, melyet a rozsda nem rág szét és a moly nem esz meg, mely
egészen biztos, hogy megmarad számukra az örök életre!
