Azért, hogy szent karácsony valóban örömünnep legyen, illetve alkalom arra, hogy begyógyítsuk a sebeket és kigyógyuljunk hiányosságainkból, a Szentatya útmutatóval szolgált, amelyet haszonnal forgathat minden hívõ.

Ferenc
pápa karácsonyi útmutatója

Azért, hogy szent
karácsony valóban örömünnep legyen, illetve alkalom arra, hogy begyógyítsuk a
sebeket és kigyógyuljunk hiányosságainkból, a Szentatya útmutatóval szolgált,
amelyet haszonnal forgathat minden hívõ.

Az igazi karácsony Isten szegénységének
ünnepe: azé az Istené, aki szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát; azé, aki az
asztalnál szolgál, aki elrejtõzik az okosok és bölcsek elõtt, és
kinyilatkoztatja magát a kicsinyeknek, az egyszerû és szegény embereknek. Az
Emberfia ünnepe, „aki nem azért jött, hogy szolgáljon, hanem, hogy õ szolgáljon
és váltságul odaadja életét sokakért” (Mk 10,45). Mindenekelõtt azonban a béke
ünnepe, amelyet a gyermek Jézus hozott el a földre: „Dicsõség a magasságban
Istennek, és békesség a földön Isten kegyeltjeinek” (Lk 4,14).

Ferenc pápa az alábbi gondolatokat bízta a Vatikánban dolgozó munkatársakra,
akiket karácsony alkalmából fogadott hétfõn délben: 

Ápoljuk lelki életünket,
kapcsolatunkat Istennel,
mert ez adja mindannak a gerincét, amit teszünk, és amik vagyunk. Az a
keresztény, aki nem táplálkozik az imádságból, a szentségekbõl és Isten
Szavából, az elkerülhetetlenül elfonnyad és kiszárad. Ápoljuk lelki életünket!

Gondozzuk családi életünket! Adjunk
gyermekeinknek és szeretteinknek nemcsak pénzt, hanem sokkal inkább idõt,
figyelmet és szeretetet.

Ápoljuk emberi kapcsolatainkat! Váltsuk
valóra hitünket az életben és a jócselekedetekben, fõként a rászorulók iránt.

Figyeljünk oda beszédünkre! Tisztítsuk
meg nyelvünket a sértõ szavaktól, a közönséges és dekadens beszédtõl.

Gyógyítsuk be a szív sebeit a
megbocsátás olajával! Bocsássunk
meg azoknak, akik megbántottak minket, és gyógyítsuk be azokat a sebeket,
amelyeket mi okoztunk másoknak.

Gondosan dolgozzunk! Végezzük
munkánkat lelkesedéssel, alázatosan, hozzáértéssel, szenvedélyesen, az Úrnak
hálás lélekkel.

Gyógyuljunk ki az irigységbõl! Szabaduljunk
meg a bujaságtól, a gyûlölettõl és a negatív érzelmektõl, amelyek megrontják
belsõ békénket, és összetört, bomlasztó emberekké tesznek minket.

Gyógyuljunk ki a neheztelésbõl,
mert az bosszúhoz vezet.

Gyógyuljunk ki a lustaságból,
mert az a létezés eutanáziájához visz minket.

Szabaduljunk meg az ujjal mutogatástól,
mert az gõgössé tesz minket.

Hagyjunk fel az állandó panaszkodással,
hiszen csak elkeseredünk általa. Tudom, hogy néha ahhoz, hogy megtartsuk az
állásunkat, kibeszéljük a másikat, önvédelembõl. Megértem ezeket a helyzeteket,
de ez az út nem jó irányba visz. A végén mindannyiunkat tönkretesz, és ez nem
használ senkinek. Kérjünk inkább bölcsességet az Úrtól, hogy idõben el tudjuk
harapni a nyelvünket, és így ne ejtsünk ki rágalmazó szavakat, melyek csak
keserû szájízt hagynak maguk után.

Gondoskodjunk gyengébb testvéreinkrõl! Gondoskodjunk
az idõsekrõl, a betegekrõl, az éhezõkrõl, a hajléktalanokról és a külföldiekrõl,
mert ez alapján ítéltetünk majd meg.

Figyeljünk oda, hogy szent karácsony soha
ne a túlzott fogyasztás, a látszat, vagy a fölösleges ajándékok és a pazarlás
ünnepe legyen, hanem az öröm ünnepe, amiért befogadjuk a jászolba és a szívünkbe
érkezõ Urat.

Képzeljük el, hogy megváltozna a világunk, ha mindegyikünk most rögtön elkezdené
komolyan és odaadóan ápolni kapcsolatát Istennel és felebarátaival; ha
átültetnénk a gyakorlatba az evangéliumi aranyszabályt, amelyre Jézus tanított
minket a hegyi beszédben: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az
emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták” (Mt 7,12). Milyen más
lenne a világ, ha úgy néznék a másik emberre, fõként, ha segítségre szorul,
azzal a jósággal és gyöngédséggel, amellyel Isten néz ránk, ahogy vár minket és
megbocsát nekünk. Ha az alázatban lelnénk meg erõnket és kincsünket. Pedig
milyen sokszor félünk a gyengédségtõl és az alázattól!

Karácsony a béke ünnepe is. Ehhez a békéhez pedig szükség van a mi
lelkesedésünkre, a mi gondoskodásunkra; arra, hogy felolvasszuk fagyos
szívünket, hogy bátorságot öntsünk a csüggedõk lelkébe, és a megfáradt
tekinteteket megvilágítsuk Jézus arcának fényével!

Ezzel a békével köszöntelek benneteket és családtagjaitokat. Köszönet és ölelés
nekik is, fõleg a gyermekeiteknek. Végül pedig bocsánatot kérek a magam és a
munkatársaim nevében a hiányosságokért, az esetleges botrányokért, amelyek
nagyon fájnak. Bocsássatok meg nekem.

Boldog karácsonyt, és kérlek, imádkozzatok értem! – mondta végül Ferenc pápa a
vatikáni alkalmazottaknak.

Forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Fotó: ANSA