Dobos Marianne könyvének a Rózsaablaknak ajánlásai.
Történelmi összetartozásunk szakralitása
Nekünk, magyaroknak,
mindig megdobban a szívünk, amikor lengyel testvéreinkkel találkozhatunk.
Meggyõzõdésem, hogy Európában a lengyelek és magyarok a kereszténység
gyökereibõl építették és építik a polgári civilizációt. Tudom, hogy mindkét
ország lányai és fi ai elkötelezettek az Európai Unió közösségében a keresztényi
hitvallás megõrzésére, és minimum a tíz parancsolat betartására. Közösen szoktuk
hirdetni, hogy az egyenrangú nemzetek Európájában hiszünk.
II. János Pál szentté
avatása a magyarok számára is hatalmas ünnep volt. Lengyelország szülöttje az
egész világnak példát mutatott örömtõl sugárzó tekintetével, a fi atalok
felkarolásával és a szívbéli szeretet közvetítésével. Ezért értem meg milyen
erõvel hathatott Dobos Marianne írónõre a vallásos Magyar Nemzeti Zarándoklat
Lengyelországba. Könyvében azt a szellemi és történelmi összetartozást éli át,
amely ennek a két népnek évezredes történetét összekapcsolta, és együttesen köti
a keresztény Európához.
Könyvét olvasva saját
kötõdésemet is megerõsítve érzem, hiszen a Civil Összefogás Fórum hosszú évek
óta szoros kapcsolatot tart a lengyelországi civil egyesületekkel. Együtt
ünnepelünk, együtt gondolkozunk, minden alkalmat megragadunk, hogy nyilvánvalóvá
tegyük összekapcsolódásunkat. Kölcsönössé vált egymás felkeresése az 1848-as
forradalom nemzeti ünnepén, március 15-én, illetve Lengyelország függetlenségi
napján, november 11-én. Hiszen 1848 lengyel hõsei, akik a magyar szabadság
védelmére keltek, örökre beírták nevüket népünk szívébe. Minden évben nagy
esemény, amikor lengyelek és magyarok együtt koszorúzhatunk Bem József tábornok
emlékmûvénél. A lengyel nép régi és legújabb gyásza, Katyñ és Szmolenszk pedig
minden magyart néma fejhajtásra kötelez.
Csodálatos érzés volt
az elmúlt évben számomra, amikor a Lengyel Függetlenség Ünnepén Jaros³aw
Kaczyñski elnök úr után felszólalhattam. Beszédemben emlékezhettem mindazon
lengyel és magyar hõsre, akik hazájukért éltek és haltak.
A magyarországi április
6-án lezajlott országgyûlési választások az erkölcs primátusát és a mindenki
számára egyenlõen elosztandó közjót hirdetõ FIDESZ-KDNP gyõzelmét hozták.
A Civil Összefogás
Fórum és a Szellemi Honvédelem magyarországi képviselõi és támogatói a
megbékélés hívei. A magyar-magyar kiegyezés hirdetõi igaznak tartják azt, hogy
etnikumi, felekezeti, faji hovatartozástól függetlenül a hazáért, így
Lengyelországért és Magyarországért is közösen, mindenkor a jót kell
cselekednünk.
Ennek a sorsszerû
történelmi és politikai összetartozásnak, amely e két nép országépítõ,
államszervezõ és népét mentõ törekvéseit összekötötte és napjainkban is
összekapcsolja a szakrális mozzanatait gondolta át Dobos Marianne ebben a
könyvében. Azokat a kapcsokat, amelyeket szinte a nap minden órájában érzékelünk
nemcsak a politikai racionalitás, a történelmi szükségszerûség teremtette meg és
tartja életben, hanem a két nép elkötelezett keresztényi lelkülete is. A
Gondviselés szinte elõre tervezett összehangolódása süt át a könyvben olvasható
történetek rejtélyein keresztül.
Csak néhány példát
emeljek ki! Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend misztikus szellemi
központja a lengyel zarándokvárosban testesült meg, Czêstochowában, a Fekete
Madonna védelme átsugárzóan hatja át a két nép veszélyekkel teli történetét. És
amikor végre hosszas szünet után 1934-ben Magyarországon ismét otthonra találtak
a pálosok, a Szent Gellért hegyi szik10 lakápolnában pár év múlva éppen itt
alakul ki a lengyel menekültek befogadásának a centruma, amiként utóbb a háború
után a keresztény mártírium központi szakrális helyévé alakítja ugyanezt a
„kápolnát” Mindszenty bíboros szenvedélyes és szenvedõ tevékenységével.
De említsek egy másik
kapcsolódást. A török megszállás, majd a Rákócziszabadságharc pusztító századai
után a békét teremtõ Károlyi Sándor tanácsadója, lelki atyja, a koporsója elõtt
álló nemzet istápolója, a hit és a szeretet erejével, az a Kelemen Didák
minorita szerzetes lesz, aki a Kárpátok-övezte ország újjáépítésének
apostolaként várja utókorától boldoggá-szentté avatását. És ki lesz, aki a
folyamat folytatásának áldozatos feladatát magára vállalja? Wojciech Topoliñski
lengyel minorita szerzetes, aki amerikai és római professzorságát odahagyva a
háború kitörésének pillanatában járja be Magyarországot és tér haza
szülõföldjére, magyar és lengyel szentéletû példaképek útjait vizsgálva – közben
pedig szervezve a végveszélybe kerülõ lengyelek magyarországi menekülõ
útvonalát. Szakrális és történelmi hivatását beteljesítve nyeri el az áldozattá
válás mártírpálmáját.
Létezésünk szakrális
megtervezettsége és a mi történelmi tevékenységünk így kötõdik össze ezekben a
történetekben. Ennek dokumentálását olvasom Dobos Marianne tanulmányait fi
gyelmesen követve.
Csizmadia László
CÖKA elnöke
{mos_ri}