Dobos Marianne könyvének a Rózsaablaknak ajánlásai.
A mi
kaleidoszkópunk
A rózsaablak Isten
házának fényét közvetíti a hívekhez, s miközben a sugarakat szétszórja minden
felé, az emberi tekintetet mégis a lényegre irányítja. Gyermekkorom kedvenc
elfoglaltsága volt a kaleidoszkóp színes formáinak csodálata, órákig néztem
õket, elbûvöltek a formák, lenyûgöztek a káprázatos színek. Mintha csak más
dimenzióba kerültem volna. A színek varázslatos paradigmája jelent meg elõttem,
s ez nemcsak egy ismeretlen logikán túli rendteremtõ rendszert jelentett
számomra, hanem egy mindent átható, testet-lelket lebegtetõ érzésvilágot is. A
gyermeki kíváncsiságom miatt a kaleidoszkóp rabjává váltam, s ennek emléke most
is fogva tart. Valahogy úgy, mint ahogy a rózsaablak képes megfogni szemünket.
E kötet lapjain a
Fények fáradhatatlan közvetítõje Dobos Marianne. Engedje meg õ és a Nyájas
Olvasó, hogy felidézzem egyik közös emlékünket. 2011. júniusában szerveztem egy
lengyel-magyar közös konferenciát, melyen e kötet szerzõje is elõadást tartott
Wojciech Topoliñskirõl „Rosszkor, rossz helyen?” címmel. Marianne drámai
hangvételû elõadását csendben és áhítattal hallgatta a közönség. Ott, akkor,
egymás között mindannyian megértettük a lengyel minorita szerzetes példáján
keresztül a keresztényi küzdelem értelmét és drámai szépségét. De megértettük
Marianne küzdelmét is, aki összefonja a magyar és a lengyel népet lelki
közösségbe, amikor kézen fogja és a homályból a fény felé fordítja Kelemen Didák
és Wojciech Topoliñski szent állhatatosságát.
Dobos Marianne azóta is
a kimeríthetetlen keresztényi szeretetet elegyíti a keresztényi alázattal.
Rózsaablaka, mintha csak az újpesti zsinagóga rózsaablaka lenne, s onnan szórná
a fényt, alatta pedig a bibliai idézet: „Az én házam minden nemzet imaháza” –
így szólt az Úr. Marianne nemzeteket összekötve vállal felelõsséget. Kötetének
gondolatvilága és annak míves kidolgozottsága is ezt példázza. Írásában
megszólítja a kortársakat és a jövõ nemzedékét, miközben a Logoszra fókuszál,
arra, hogy az alázat iskoláját kell követnünk. Üzenete mintha csak Szent II.
János Pál pápa „Centesimus annus” enciklikájából lépett volna elõ, miszerint
„minden jóakaratú embert arra kértem, hogy legyenek készségesek a párbeszédre és
az együttmûködésre”. Ez különösen azokra a személyekre és csoportokra
vonatkozik, akik sajátos felelõsséget viselnek az Emberért a politika, a piac, a
munka és a kultúra világában.
A Mi kaleidoszkópunk
szépségét Dobos Marianne kimeríthetetlen energiája adja, hiszen könyvén
keresztül világosságot, fényt hoz mindennapi életünkbe. Õ mindig „jókor van jó
helyen”, maradjon is még sokáig itt és így!
Simon János
politológus
{mos_ri}