A MÁRIA ÚT

Török Andrásnak, a Közép-európai Mária Út szlovákiai koordinátorának elõadása a december 11-i Jean Monnet esten.

Kárpát-medencei
Megbékélési Mozgalom
Adventi Jean Monnet est

Budapest,
Párbeszéd Háza, 2014. december 11.

A MÁRIA ÚT

(Török
András, a Közép-európai Mária Út
szlovákiai koordinátora,
Via Mariae, polgári társulás, Érsekújvár, Szlovákia)

Tisztelt Hölgyeim és
Uraim,

Szeretettel és
tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévõt, és egyúttal köszönöm, az est
szervezõinek, a megtisztelõ meghívást. Kérem, engedjék meg, hogy a meghívóban
meghirdetett program alapján, néhány gondolat erejéig, elmondjam a Közép-európai
Mária Úttal (KEMÚT) kapcsolatos eddigi tapasztalataimat.

Talán egy csodának is
tekinthetõ, amikor 2011 júniusában, a szlovák-magyar megbékélésért felajánlott,
Mátraverebély-Szentkút-i zarándoklaton, Szabó Tamás úrral találkoztam, és az
elnök úr megkért, hogy segítsek a Mária Út építésében Szlovákia területén.
Tudvalévõ, hogy a KEMÚT-nak két fõtengelye van, és az észak-déli fõtengely,
Czestochowa és Medugorje között, az említett ország területén is áthalad.

Kezdetben a Mária Út
szlovákiai építésére a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget kértem fel,
ugyanis, ennek a Szövetségnek, immár 24 éve én is tagja vagyok. Nem egész egy év
elteltével, 2012 februárjában, többnyire a Szövetség tagjaiból állt össze a
Mária Út építésével foglalkozó Via Mariae, polgári társulás.

Elmondhatom, hogy a
Mária Út gondolata rögtön megtetszett. Mindig is közel állt hozzám a
spiritualitás és a közép-európai eszményiség gondolata. Elõdeim, még a 17.
század végén, a mai Vas megye területének elhagyását követõen, a Felvidékre
költöztek, és a Morva határhoz közeli, Erdõhát községeiben éltek (Kukló, Dojcs,
Búrszentgyörgy, Székelyfalu, Magyarfalu). A családfámat tanulmányozva megtudtam,
hogy ükapámtól kezdve, vegyes házasságokról beszélhetünk, azaz a férj magyar, a
feleség pedig szlovák nyelven beszélõ családból származott. Apai dédnagymamám
származása szudétanémet volt, apai nagyszüleim és édesapám, életük jelentõs
részét, Pozsonyban élték át, édesanyám pedig a lengyel határhoz közeli, egykori
Árva megyébõl, színtiszta szlovák környezetbõl származik. Szüleim közös
megegyezése alapján, mind az 5 gyermekük, tehát két leány- valamint két
fiútestvérem és én, magyar nemzetiségûek lettünk, és magyar nyelvû oktatásban
részesültünk, egészen az érettségi vizsga letételéig. A felsorolást azzal
szeretném befejezni, hogy én, felvidéki magyarként, szintén egy szlovák
nemzetiségû lányt vettem feleségül. Feleségem beleegyezésének köszönhetõen, két,
immár felnõtt lányunk, szintén magyar alap- illetve középiskolába járt, és
mindketten magyar nemzetiségûek.

Tisztelt Hölgyeim és
Uraim, saját élettapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a nemzeti különbözet
sosem okozott családjainkban gondot. Sõt, a különbözõ kultúrák, elsõsorban a
szlovák, a német és magyar, inkább pozitívan hatottak a családtagok lelki és
szellemi fejlõdésére. Bocsánatot kérek a személyes kitérõért, csupán
szemléltetni szerettem volna, milyen aktualitása van az életemben, a nemzeteket
egymáshoz vonzó Mária Útnak.

Most pedig térjünk rá a
Via Mariae polgári társulás tevékenységére. Összefoglalva a Mária Út szlovákiai
építésével kapcsolatos eddigi munkánkat elmondhatjuk, hogy a létezõ
turistaútvonalak figyelembevételével, kitûztük és bejártuk a Mária Út észak-déli

fõtengelyének
szlovákiai, kb. 250 km-es szakaszát, együttmûködési szerzõdést írtunk alá a
magyarországi Mária Út Közhasznú Egyesülettel és a Szlovákia
Turistaszövetséggel; az elmúlt két évben gyalogos zarándoklatokat szerveztünk a
Mátyusföldön és a Csallóközben, Bacsfa-Szentantal és Máriavölgy, Deáki és Sasvár,
valamint Érsekújvár és Márianosztra között. A Mária Út gondolatát az egyházi
elöljáróknak is bemutattuk, úgy a nagyszombati, mint a besztercebányai
egyházmegyében, s tevékenységünkre áldását adta Orosch János nagyszombati érsek
és Bartal Károly Tamás, jászóvári nyugalmazott apát. A nagyszombati érsekségen a
külföldi zarándoklatokat szervezõ lelki atyáknak tartottunk elõadást a Mária
Útról; a témával kapcsolatosan, szlovák illetve magyar nyelvû szórólapot és
weboldalt jelentettünk meg. Az elmúlt két évben szlovákiai szálláshelyeket
biztosítottunk be magyarországi, erdélyi és németországi zarándokok számára;
különféle, zarándoklatokról szóló rendezvényeken képviseltük a Mária Utat,
szlovák nyelvre fordítottuk a Székely János püspök úr és László Dániel
festõmûvész által létrehozott, a Mária Út lelkületét bemutató könyvet.

Tisztelt Hölgyeim és
Uraim, a teljesség igénye nélkül történt meg munkánk rövid bemutatása. Kérem,
engedjék meg, hogy ezen kívül, arról fejtsem ki a véleményemet, miért is van
szükség a Mária Út gondolatának életre váltására Szlovákiában? Ezzel
kapcsolatosan úgy gondolom, hogy ez a kérdés szorosan érinti a Mária Út
zarándokút-hálózatába bevont többi közép-európai országot is.

Szabó Tamás elnök úr a
boldogságkeresés útjának nevezi a Mária Utat. Bencsik János, országgyûlési
képviselõ úr, bejárva a Mária Út Budapest és Csíksomlyó között szakaszát, átélt
élményeit, a „Kiengesztelõdés útja” címû könyvében írta meg. A két úriember
gondolataiból merítve, úgy gondolom, ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk,
elsõsorban ki kell engesztelõdnünk egymással. Itt pedig egy kölcsönös, õszinte
szlovák-magyar megbékélésre gondolok. Nem az a célom, hogy boncolgassam a
történelem folyamán egymástól kapott sérelmeket. Bizonyára, mindkét oldalon
történtek hibák, ezek elemzését viszont, inkább szakavatott történészekre
bízzuk. Olyan megbékélés után vágyom, amely magával hozza a két nemzet egymással
szemben tanúsított pozitív hozzáállását, egymás szellemi, kulturális és
társadalmi értékeinek elismerését és támogatását. Sajnos, úgy gondolom, hogy
ezért a kölcsönös kiengesztelõdésért, még sokat kell fáradoznunk.

Elgondolkodtató, hogy
az elmúlt, mintegy 2 és fél évtizedben, Szlovákiában, a demokratikus parlamenti
választások eredményeképpen, a legtöbbször, olyan politikai pártok alakíthattak
kormányt, amelyek képviselõi kimondottan csupán a szlovák nép érdekei mellet
álltak ki, sõt, sok esetben nyilatkozataik és cselekedeteik a szlovákiai
magyarsággal szembeni negatív magatartásukról tanúskodtak. Ezek a pártok olyan
politikát folytattak, illetve folytatnak burkolt formában még ma is, mely
nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy két évtized leforgása alatt, Szlovákiában
100 ezerrel csökkent a magyarság lélekszáma. A 21. század Európájában megszorító
és antidemokratikus az ún. „ellentörvény” a magyarországi állampolgárság
felvétele ellen, melynek értelmében megfosztják szlovák állampolgárságától azt,
aki felveszi a magyart. További, a felvidéki magyarságot megosztó intézkedés az
ország észak-déli irányú közigazgatási megyékre való felosztása. Azt is el kell
mondanunk, sajnos, ezt az elvet alkalmazták a katolikus egyházmegyék
kialakításánál is. Szinte tervszerûnek mondható Szlovákia déli területeinek
gazdasági leépítése, feláldozva az ott élõ szlovák lakosságot is. A múltban, az
elõzõ államelnök és a jelenlegi kormányfõ is, többször tett sértõ kijelentéseket
a szlovákiai magyarság rovására. Szomorú és elgondolkodtató az is, hogy a
felvidéki magyarok és németek, II. világháború utáni meghurcolását – kollektív
bûnösségét

törvényesítõ
Bene¹-dekrétumokat, 2007-ben, megerõsítette a demokratikusan megválasztott
szlovák parlament. Továbbá furcsa és diszkriminatív a Szlovák Alkotmány
preambuluma, azaz elõszava, amely úgy kezdõdik, hogy „Mi, a szlovák nemzet…”,
tehát mintha a dokumentum megalkotói és jóváhagyói tudomást sem akarnának venni
a Szlovákiában élõ, az összlakosság 14 %-át alkotó nemzeti kisebbségekrõl.
Véleményem szerint az effajta magatartás összeegyeztethetetlen az Európai Unió
Alapjogi Chartájával.

Mindezek a tényezõk azt
eredményezik, hogy a felvidéki magyarok közül, igen sokan, vagy nem vállalják a
rájuk nehezedõ nyomást, egészséges nemzeti öntudat hiányában, a könnyebbik utat
választva, feladják nemzeti hovatartozásukat.

Tisztelt Hölgyeim és
Uraim, mindezeket nem azért mondtam el, hogy panaszkodjak, de azért, hogy
lássuk, milyen politikai illetve társadalmi környezetben kell építenünk
Szlovákiában a Mária Utat. A Mária Út gondolatának elfogadtatásához nagy
türelemre és diplomáciára van szükség. Igen fontos célunk, hogy Szlovákiában az
emberek ne csak elfogadják, de magukévá is tegyék a zarándokút gondolatát, és
tevékenyen kapcsolódjanak bele az építésébe. A negatív tapasztalatok mellett el
kell, hogy mondjam, úgy, mint mi, szlovákiai magyarok, úgy a magyarországi és
erdélyi zarándokok is, az egyes szlovákiai szálláshelyeken, legtöbbször
szívélyes fogadtatásban, és készséges segítségnyújtásban részesültek. További
örömünknek ad okot, hogy a nyitott és õszinte párbeszédnek köszönhetõen,
kialakulóban van egy közös, szlovákiai, zarándokszervezeteket tömörítõ
csoportosulás.

Tisztelt Hölgyeim és
Uraim, mindent összegezve, úgy gondolom, hogy az elkezdett munkát, tehát a Mária
Út lelki illetve fizikai síkon végrehajtott építését, folytatnunk kell. Viszont
csakis az önfeláldozó szeretet, a folyamatos és õszinte párbeszéd valamint a
jóindulatú magatartás eszközeivel válthatjuk valóra ezt a nagyszerû küldetést.
Felszólalásomat hadd fejezzem be Assisi Szent Ferenc gondolataival:

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,

hogy ahol gyûlölet lakik, oda
szeretetet vigyek,

ahol sértés, oda a megbocsátás
szellemét,

ahol széthúzás, oda egyetértést,

ahol tévedés, oda igazságot,

ahol kétely, oda hitet,

ahol kétségbeesés, oda reményt,

ahol árnyék, oda fényt,

ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzem
vigasztalni,

minthogy vigaszra várjak,

inkább én törekedjem megértésre,