Mátyás király


Mit keres az erdélyi gyökerû magyar király a szlovák-magyar közös történelmet bemutató tanösvényen? Kevesen tudják Magyarországon, hogy Mátyás király emlékét ugyanúgy õrzi a szlovák mûvelõdés, mint a magyar. Népmesék, mondák, egykorú írásos dokumentumok, a nemzeti irodalom feldolgozásai hordozzák mindkét népben Mátyás-örökséget.


Pilisi tanösvény

Mátyás király

Mit
keres az erdélyi gyökerû magyar király a szlovák-magyar közös történelmet
bemutató tanösvényen? Kevesen tudják Magyarországon, hogy Mátyás király emlékét
ugyanúgy õrzi a szlovák mûvelõdés, mint a magyar. Népmesék, mondák, egykorú
írásos dokumentumok, a nemzeti irodalom feldolgozásai hordozzák mindkét népben
Mátyás-örökséget. Még a "budai király" szerelmi kalandjai is megszólnak szlovák
balladákban. Az egyikben például egy  nagyravágyó anya csempészi kívánatos
leányát Mátyás ágyába.

Az elsõ
szlovák nyelvemlék, a

Szepességi Imádságok

(1479) is kötõdik némiképp Mátyás királyhoz. Ez az imádságos könyv, benne az
Igazságossághoz írt könyörgéssel, tulajdonképp egy Mátyás katonájából lett
magyar fõpap "puskája" a templomi szolgálathoz.

A magyar
anyanyelvû Back Gáspár a Fekete seregben szolgált. Vitézségért a király szepesi
prépostnak nevezte ki. Hét év páduai tanulás után pappá szentelték. Szláv hívei
számára a nép nyelvén mondott könyörgéseket, ehhez kellett a pergamentdarabokra
írt szöveg.

Andrej
Sládkoviè, a szlovák romantika jeles költõje 1846-1847 táján Mátyás-hagyományra
oktatta  a modern nemzettéválás útjára lépõ népét. Jelképes értelmû, hogy híres
költeményének fõhõse, a gyetvai legény csak azzal a feltétellel áll be Mátyás
Fekete seregébe, ha megtarthatja népviseletét, azaz nemzeti identitását. A
szlovák romantika Mátyás képe tehát épp annyira pozitív, mint a miénk. Egyébként
a szlovákoknak is volt okuk hálásnak lenni igazságos Mátyás királynak: õ, akit
mi is egyik legnagyobb királyunknak tartunk, szabályozta elõször a városok
magyar-német-szláv bíróválsztási rendjét.

Mátyás
királyra, az igazságosra a szlovákok ugyanolyan jó szívvel emlékeznek, mint a
magyarok. Egy államban éltünk, a királyhoz mindannyian hûek voltunk, õt a
sajátunknak éreztük. Próbáljuk beleképzelni magunkat egy ilyen világba. Ha
sikerül, már csak az van hátra, hogy közös „fõnök” nélkül is megéljük az
összetartozást.

{mos_ri}