Parányi jászol! Három régi deszka!
Téged nem alkotott mûvész keze,
Sem újvilági fényes sáraranytól
Nem fénylesz, mint dómod tetõzete,
Mégis nagyobb vagy minden alkotásnál,
Mi lángelméknek agyába terem…
Idõk teljének szent diadalíve,
Belõled lépett ki a történelem.
Hevesi M. Angelika:
Óda a Jászolhoz
A S. Maria Maggiore-ban
Parányi jászol! Három régi deszka!
Téged nem alkotott mûvész keze,
Sem újvilági fényes sáraranytól
Nem fénylesz, mint dómod tetõzete,
Mégis nagyobb vagy minden alkotásnál,
Mi lángelméknek agyába terem…
Idõk teljének szent diadalíve,
Belõled lépett ki a történelem.
Te új idõknek termõ mustármagja,
Az örök Róma titkos gyökere!
Te elsõ oltár! Belõled sugárzott
Szent áldozatunk ezer tûzhelye.
Isten szerelme elsõ szent tanúja,
Az újszövetség pecsétlevele,
Drága frigyszekrény, melyben virágzott
A dúsan termõ Jessze gyökere.
A Szeplõtelen illetése rajtad,
Feléd sugárzott szûz tekintete,
S kopott deszkádat bíborral bevonta
Az anyaságnak boldog ihlete.
A Gyermeket, szerelme szép virágát
Te õrizted sok csendes éjjelen…
Az Istenember elsõ könnye átjárt
S átjárt sok édes, égi érzelem.
Ó, mennyi szent titoknak vagy te õre,
Parányi jászol, három deszkaszál!
Mint méh a méztermõ gazdag virágra,
Úgy lelkem hozzád gyakran visszaszáll.
Szívem titkának is Te vagy tanúja:
Újszövetségem gazdag élete
Belõled indult. Ôrizd szent csodáját
S légy boldogító emlékezete.