Ismét egy provokatívnak látszó cím egy honlapon: Bukarest el fogja veszíteni Erdélyt. Ezt nem határrevízióban gondolkodó-reménykedő ember írta, sőt a szerző nem is magyar. Amennyire én a magam tudatlanságával meg tudom ítélni, a román cikket pontosan fordította a foter.ro honlap. A cím nem a szerzőtől, Ilie Serbanescutól való, de a cikk tartalmát jól fedi.
Surján László
Erdély válófélben?
Ismét egy
provokatívnak látszó cím egy honlapon:
Bukarest el fogja
veszíteni Erdélyt.
Ezt nem határrevízióban gondolkodó-reménykedő ember írta, sőt a szerző nem is
magyar. Amennyire én a magam tudatlanságával meg tudom ítélni, a román cikket
pontosan fordította a foter.ro honlap. A cím nem a szerzőtől, Ilie Serbanescutól
való, de a cikk tartalmát jól fedi.
Az
eredeti cikkhez nem csatoltak karikatúrát sem, mint a magyar változathoz. Ezen a
Bukaresttől elváló Erdély román színekben pompázik, tehát szó sincs a „Nem! Nem!
Soha!” visszatéréséről. Az Európai Unió tagjává lett Románia számára regionális
gondolkodás nem határmódosítási veszély, de a relatív elkülönülés, egyfajta
erdélyi, tehát nem magyar autonómia, az erdélyi magyarság számára is egy jobb,
emberibb élet reményét csillantja fel.
Ezek után lássuk,
mit is írt Ilie Serbanescu:
Az elnöki napirend nem kerülhet majd meg egy olyan kérdést, mely Erdély
gazdasági pályájának nyilvánosan el nem ismert „újrakonfigurálási”
folyamatával kapcsolatos. A gazdasági határok nélküli térségekben – amilyen az
EU is – a régiók, a politikai határoktól függetlenül, objektív módon a meglévő
vagy kialakulóban lévő gazdasági hatalmi pólusok vonzáskörzetében mozognak.
Erdély számára Bukarest a leggyengébb gazdasági hatalmi pólus a térségben.
Budapest és Bécs sokkal erősebbek, és sokkal közelebb vannak.
Ezen kívül Bukarest évek óta mintha minden tőle telhetőt elkövetne, hogy
eltávolodjon Erdélytől, egyszerűen kerülve egy korszerű kommunikációs ütőér
(autópálya, gyorsforgalmi) megépítését, mely vagy Brassó, vagy Nagyszeben felé
kelne át a hegyeken. Közben Erdély Magyarországhoz/Ausztriához közeledett, az
autópályák abból az irányból megérkeztek Románia határaihoz, és Erdélyből is
elindultak nyugat felé. Bukarest egyre elszigeteltebb.
A külföldi befektetések, amennyi még van, leragadnak Erdélyben, Moldváról
és Olténiáról nem is nagyon hallottak. A német befektetések pedig – melyek
„inváziójára” Johannis hatalomra kerülése miatt számítanak – szintén a
Kárpátok ívénél állnak meg. Temesvárt, Kolozsvárt hetente néhány repülőjárat
köti össze Bukaresttel, míg ezeket a városokat hetente több tíz járat
kapcsolja Budapesthez, Bécshez, Frankfurthoz. És a politikum végül követi majd
a gazdaságot!
Erdély Bukarestről való „leválása” valószínűleg már csak idő kérdése!
Meglehet, hogy ez a fordulat éppen a jelenlegi elnök mandátuma alatt
következik be. Végső soron nincs jelentősége annak, hogy ez az elnök
etnikailag kisebbségi. Lehet, hogy éppen ez fogja akadályozni a „leválást”,
hiszen Johannis urat „terhelni” fogja az a tudat, hogy ha ez netalán mégis
megtörténne, akkor egy etnikai kisebbségi idejében következne be, holott őt
Erdély juttatta az ország élére, és nem igazán tudjuk, pontosan mit vár el
tőle Erdély! Talán éppen a „leválást” Bukarestről, mert az erdélyi többségi
románok – és nem mások – fő tézise éppen az, hogy ők dolgoznak, a bukaresti
mitikák pedig csak szórják a pénzt!
Erdély Romániáról történő leválása lényegében a nemzetközi kontextustól és
a nagyhatalmak közötti – már javában zajló – tárgyalásoktól függ. Ahogy az már
bebizonyosodott, Románia egyszerű nézője ennek. Mindennek! Erdély leválásánál
sem lesz másképp! Bukarest átengedte a külföldieknek a természeti forrásokat,
az ipart, a pénzügyeket, a bankokat, az erdőket, a földeket. Mennyiben lesz
majd más átengedni némi területet is?! Nyilvánvalóan névleg, mert ténylegesen
már rég átadták a gazdasági ellenőrzést! Bukarest el fogja veszíteni Erdélyt!
Semmit sem tett a megőrzéséért. Az az igazi baj, hogy nem harcban, az ellenség
felsőbbrendűsége miatt fogja elveszíteni, hanem csendben, a Facebookon!
A
szerző önkritikus, inkább figyelmeztetésnek szánja amit írt, mintsem programnak.
Nem engedi átlökni a problémát az etnikai konfliktus terére. Román-román vitáról
van szó, ami nála inkább félelem- mint remény-keltő. Ugyanakkor külpolitikai
tájékozatlanságra vall, hogy feltételezi, a nagyhatalmak Erdély leválásáról
értekeznek. Legkisebb gondjuk is nagyobb ennél. Lehet, hogy a Krím elszakítása
nyomán gondol arra, hogy a jelenlegi határok megváltoztathatók? Lehet, hogy
Koszovó önállóságából indul ki? Nem tudom. Az azonban biztos, hogy Erdély népei
közelebb vannak, illetve lehetnének egymáshoz, mint a bukaresti és a kolozsvári
románok.