"Mondd, ilyennek képzelted Európát?
Hisz minap még bikán lovagló tév-szerelmes
volt, ifjú és mohó, tikon bújt vágyakért bohó gondolatú."
Kérdésre
válasz
Mondd, ilyennek képzelted
Európát?Hisz minap még bikán lovagló
tév-szerelmesvolt, ifjú és mohó, tikon bújt
vágyakért bohógondolatú.
Mára aszúsodó szemekkel nézne
rád,ha látna, de hályogot visel, s
meddő méheléha múlttal magtalanná lett:
nincs, ki kikelonnan.
Max egy múmiácska, egy
mumifikált butácskavalaki, - mi, aki, ami semmi
tulajdonképp.Csak művi kreáció, testidegen.
Létrejöttemagas kezek műve ám, kik
tudatosgazsággal tették ezt vele még
anno,korunk hajnalán.
Még hittünk szép jövőben, még
nyugaton kelt a napnekünk, s nem gondoltunk arra,
hogy ezt teszik velünkmár akkor összekacsingatók,
elegáns öltönyösurak, tulajdonképp tahók,
igazi lelkünket falók.
Sem héber szorgalom sem
gazdasági ászok,sem keresztény kegyek, sem
isteni kovászokszülte manna nincs. Már minden
kikopott,s, hol Urunkat áldottuk, csak
csupa romvagy mecset, minaret, s
müezzint festaz amatőr ecset.
Tarkabarka göncben útszélen áll
a nő,multikulti eszmét kacéran
hirdető ő, deráncosodó bőre, s gubancos
haja, mind-mindazt mutatja, hogy árt a gyors
kaja.És kártékony az eszme, mit
média lehel,bértollnoki firka az agyát
simítja el, azazépp ott nincs gyűrődés, hol
lennie kell.Kellene legyen, de vén Európánk
már nincsolyan kegyen. Már nincs kegy,
sem kegyelem,csak kegyencség és lesből
irányított szellemis testi restség.
Ez a kép, mit látunk és
letaglózna tán, ha nemhinnénk még páran, hogy van
remény az égbenmost, korunk alkonyán is, hogy
nem a végső fázistéljük, hogy az agyunk él még,
hogy le sosem fagyunk,mert ember, mert magyar s nem
ócska import gép vagyunk.