Nincs sok értelme feleleveníteni a Lukács György vitát, ítélkezni a fölött, hogy mit tett vagy nem tett száz évvel ezelőtt. De érdemes elolvasni, hogyan gondolkodott, hogyan írt akkoriban ő maga.
VISSZAPILLANTÓ
Lukács és a végső győzelem
Nincs sok értelme feleleveníteni a Lukács György vitát, ítélkezni a fölött, hogy
mit tett vagy nem tett száz évvel ezelőtt. De érdemes elolvasni, hogyan
gondolkodott, hogyan írt akkoriban ő maga. A Népszava 1919. április 22-ei
számában ő írta a vezércikket. Ekként fejezte be (a záróbekezdést fényképen
mutatom):
„Ezért
kell, hogy a magyar proletariátus ujjongva és boldogan üdvözölje a közelgő
veszedelmet: az itthoni és nemzetközi ellenforradalom közeledtét. A
világproletariátus csak győzelmet arathat nagy harcában. De egyúttal arathat
győzelmet, ha igazán világproletariátussá vált, ha igazán eleven benne ennek az
egységnek az öntudata. Ezt pedig csak a veszedelem, a végső küzdelem, az
önfeláldozás adhatja meg. A veszedelemmel szemben megszűnik minden
nézeteltérésnek, minden vetélkedésnek lehetősége. Most van már
kétségbevonhatatlan mértéke annak, hogy ki az igazi forradalmár. Most megvan a
proletariátus harcának a maga egyértelmű cselekvési egysége: a nemzetközi
ellenforradalom, a nemzetközi burzsoázia teljes leverésére irányuló akarat.
Olyan akarat, amely, ha kell, mindent, a maga életét is boldogan áldozza föl a
közös ügy oltárán. Ez az egység a mértéke annak, hogy ki igazán forradalmár. Aki
habozás nélkül egész életével mindent föláldozva veti magát bele a küzdelembe:
az az igazi forradalmár; akár kommunista volt eddig, akár szociáldemokrata. Aki
pedig nem képes erre az önfeláldozásra — azt, mint méltatlant, vesse ki magából
a munkásmozgalom. És ki is fogja vetni magából.
KOMMENTÁR (S.L.): Hogy mint marxista filozófusnak mit ér Lukács György életműve,
nem tisztem megítélni. De hogy „váteszi” képességei nem voltak, arra ez a
kijelentése: „A világproletariátus győzelme biztos…” ékes bizonyíték.
Elgondolkodhatunk a fentiek alapján azon, hogy az ország megszállásával szemben
fegyverrel fellépő Tanácsköztársaság megérdemli-e tiszteletünket a haza
megvédésének szándékáért? Számos jel, így ez a cikk is, arra utal, hogy nem a
hazát védték, hanem a proletárforradalmat vívták, olyan értelemben, hogy
remélték, csatlakozik hozzájuk a szomszéd nemzetek proletariátusa. Hiú remény
volt. (Mindez persze nem zárja ki, hogy az akkori Vörös Hadseregben szolgáló
számos katona és katonatiszt ne a betolakodókat akarta volna kiűzni.)
Surján László