Turczi István új könyvében ifjúsága helyszínének történetéből, és mindennapi környezetéből elénk varázsol egy mesebeli Tatatóvárost. Ebben a világban tanulta meg valaha az emberi összetartozás alapszabályait. Most, hogy befejezte ezt az álmokból és valóságos dokumentumokból összeszerkesztett védőburkot lénye körül, kimondhatja ennek a sokáig készülő, és tudatosan alakított könyvnek a célját: „Olyan könyvet szerettem volna írni, amelynek lapjaira az emberek odaképzelhetik saját életük valaha volt és majdani történéseit.” - Kabdebó Lóránt könyvismertetése
Kabdebó Lóránt
Egy
költő, aki mesét írt hovatartozásáról
Turczi István
Tatatóváros neveltje. Másfél évtizede kismonográfiát írtam róla. Mert azok
között a fiatal költők között ismertem meg, akik nyelvtudásuk, származásuk,
érdeklődésük és világjárásuk révén nagyszerű poétikai tájékozottságra tettek
szert már indulásuk pillanatában. Ugyanakkor a magyar költészet értékeinek
vállalója és folytatója lett. És már akkor kapcsolódott a meséhez, ami felnevelő
városa régmultját jellemezte. Deodatus alakja, államalapító első szent királyunk
nevelőjeként megihlette, költészete és tájékozódása egyik meghatározójaként
jelent meg tudatában. És ezt követően írásaiban. Mostanra pedig ezt folytatva
megszerkesztette személyes kötődésének, nemzetbe foglaltságának mítoszát.
Megtalált
valamit, amire ő is, meg mi, olvasói is büszkék lehetünk. Személyes
eredetmeséjét!
Ezt fogadtam
örömmel a Magyar Nemzet szombatonként megjelenő Lugas című mellékletében, most,
szombaton, 2019. május 25-én, a 15. oldalon megjelent írásomban.
Ezt a
szerencsés alkotói telitalálatot szeretném megismertetni Hon-Lapunk olvasóival.
Éppen ebben a sorsdöntő választási időszakban, amikor mindenkinek végig kell
gondolnia nemzeti elkötelezettségét. Turczi István példázatos vállalkozását,
önelemző megmerülését létezése történelmi múltjában példaként állíthatom
olvasóink számára.
A képre kattintva olvasható méretet
kapaunk
A szív
földrajza
Verses
fantáziák, kitalált naplójegyzetek múltról és jelenről
Turczi István új könyvében
ifjúsága helyszínének történetéből, és mindennapi környezetéből elénk varázsol
egy mesebeli Tatatóvárost. Ebben a világban tanulta meg valaha az emberi
összetartozás alapszabályait. Most, hogy befejezte ezt az álmokból és valóságos
dokumentumokból összeszerkesztett védőburkot lénye körül, kimondhatja ennek a
sokáig készülő, és tudatosan alakított könyvnek a célját: „Olyan könyvet
szerettem volna írni, amelynek lapjaira az emberek odaképzelhetik saját életük
valaha volt és majdani történéseit.” Én pedig hozzáteszem, példázatos
vállalkozását méltatva: rátalált hovatartozása mélyrétegeire.
A nemzetek, amint állammá
alakultak, és különböző jelleget öltöttek magukra, közben létrejöttük történetét
is kezdték hozzáálmodni. Ekként vagyunk mi, magyarok is (és velünk együtt kellő
öntudattal a székelyek) a Nyugatról átokként ránk fogott, a párizsi Panthéonban
ördögi festménnyel jellemzett Attila királlyal, a krónikáinkban mégis büszkén
vállalt hun eredettel. Most pedig ünnepeljük Arany János 200-as évfordulóját
évekig, aki fájdalmas-keserves küzdelmet folytatott egy életen át a nemzeti
létet meghatározó őseposz kialakításáért. Miként a Kalevalával sikerült a
finneknek is a mesében átgondolni az elkövetkezőkért is vállalandó felelősséget.
És ha a nemzetek ekként
ismerkednek saját jellemükkel, múlttal és jövendővel, akkor az egyes embereknek
– a nemzetek honpolgárainak – nem kell-e hogy kiválasszák maguk számára
személyes kötődéseiket, hogy megtalálják honjukat a hazában? Megértem Turczi
István múltkeresését, örülök, hogy „két csodálatos Ilona, tatai nagymamám és
édesanyám emlékének adózva” el tudja mesélni szülővidéke benne épülő „örökbecsű”
értékrendjét. Múltját beleálmodva jelenébe. Verses fantáziáiban, kitalált
naplójegyzeteiben, és az összegyűjtött dokumentumokban benne hullámzik egy
elmúlt ezredév!
Kezdjük a könyv címadójával! Egy
madarat a vállán hordozó női szoboralak látványából visszagondolva államalkotó
szent királyunk volt-vagy-nemvolt keresztapjának, utóbb nevelőjének, Deodatusnak
alakjára, és annak volt-vagy-nemvolt feleségére emlékeztet. Kolostoralapításra,
belépésünkre a keresztény Európa rendjébe. Amelytől világfontosságú események
részesei lehettünk. A tóparti közösség létébe szőve láttatja a város pecsétjét
adományozó világpolitikus Zsigmond király ténykedését, majd az első magyar
kardiológus szaktudós és szabadsághős Hamary Dániel alakját éppúgy, mint az
Esterházy grófok pompakedvelő zenerajongását. Közben törökvész, királyaink
régi-újabb palotája végvárrá alakult török kézen. Majd visszafoglalva a magyarok
számára is.
Egy ezalatt szövődött
szerelemben fogantatott maga Turczi István leendő neve és sorsa is? Körülveszi
„maga a sejtelem, az örvénylő mélység és az elérhetetlennek hitt égi tisztaság!”
És ennek folytatása költészete is? „Azt hiszem, Piso jó hatással van a
stílusomra […] Jacobus Piso, ez a Jagello-kor Janus Pannonius mellett talán
legkiválóbb költője”. Valóság? Talán. Álom? Igen. „Egy város tört.én.elme.
Beleszőve a magyar nemzet sajátos élethullámzásába. Ebben a világban formálódott
az ide született ifjú honpolgár elméjének és szívének játékosan-komoly, végzetes
kötődése.
(Turczi
István: Deodatus. A férfi és egy város
tört.én.elme,
Scolar, Budapest, 2019., 109 oldal.
Ára: 2750 forint)
