"Ferenc pápa sokszor figyelmeztet: a mára eluralkodott ideiglenesség és relativizmus kultúrája csalás és ámítás; becsapás és hazugság azt hirdetni, hogy nincs abszolút igazság, hogy semmi sem lehet végleges.” - Bíró László püspök úr májusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2019.
május
Egy
barátom mesélte: Álltunk a gyalogátkelőnél, a piros lámpánál és vártunk zöld
jelzésre. A szemem sarkából figyeltem a mellettem álló idős házaspárt. Majd
nyugodtan, óvatosan – mondta halkan az idős hölgy –, maradj szorosan mellettem.
Gondoskodást és szeretetet éreztem hangjából. A nagyszüleim jutottak eszembe,
az, ahogy nagyapám szinte szavak nélkül segített nagyanyámnak a házimunkában.
Elég volt egy pillantás, egy bólintás, máris értették egymást, kapcsolatuk
szerető figyelmességre és empátiára alapult. Megoldom – válaszolta az öregúr –,
átjutok a túloldalra, de hiszen tudod. A lámpa zöldre váltott, a két öreg
elindult és meggondoltan haladt lépésről lépésre. A legtöbben, fiatalok és
idősebbek ügyet se vetettek rájuk, siettek a túloldalra. Nem kell szaladniuk –
fordultam oda hozzájuk –, a lámpa még zöld. Köszönjük – mosolyogtak rám az
öregek –, figyelünk a lámpára és egymásra. Tudja, annyi éve járunk már
mindenhová együtt, megtanultunk egymásra vigyázni.
Ha
statisztikai felmérés készülne arról, hogy egy adott időszakban a színházak, a
mozik és TV-k műsorán az előadott művek hány százaléka volt házasság- és
családbarát, akkor az eredmény azt mutatná, hogy a házasság „kiment a divatból”.
Az előadott művek sokasága azt hirdeti, hogy aki az egész életére szóló
elkötelezettséget vállal, aki végérvényes kapcsolatot akar létesíteni, az pórul
jár, mert a szép jövőt hajszolva lemarad a jelen élvezhető pillanatairól, az
általa vágyott szép jövő viszont mára megkopott és divatjamúlt. Ferenc pápa
sokszor figyelmeztet: a mára eluralkodott ideiglenesség és relativizmus
kultúrája csalás és ámítás; becsapás és hazugság azt hirdetni, hogy nincs
abszolút igazság, hogy semmi sem lehet végleges.
Ma
a média, a reklámok olyan családi életet népszerűsítenek, ahol minden szép, a
lakás, a konyha, a terített asztal, mindenki mosolyog. De vajon van-e a
látszat-szépség mögött igazi, szívbéli öröm? Ferenc pápa így buzdítja a
fiatalokat: „Lássátok meg a szépséget a mocskosan és ápolatlanul hazatérő
munkásban, akit eltölt a családja számára megszerzett javak feletti öröm. Milyen
szép a családi asztalnál az ételt nagylelkűen megosztó közösség! Szép az a kissé
kócos, már nem is fiatal feleség, aki kitartóan ápolja beteg férjét, annak
ellenére, hogy már a saját egészsége sincs egészen rendben. Szép egy idősödő
házaspár – rég túl az udvarlás tavaszán –, amint életük őszén is hűségesen
egymás kezét fogva járnak. Függetlenül attól, hogy öltözetük divatos-e, szépek
azok a férfiak és nők, akik követve személyes szeretet-hivatásukat önzetlenül
szolgálják a közösséget és a nemzetet, fáradságot nem kímélve dolgoznak a boldog
családokért, a társadalmi békéért. Fedezzük fel és irányítsuk a figyelmet azokra
a szépségekre, amelyek a keresztre feszített Krisztus szépségére emlékeztetnek,
mert ezek képezik a valódi társadalmi szolidaritás és kultúra alapjait.”
Idézzetek fel családi, rokoni, baráti, ismerősi körből olyan családokat,
családi eseményeket, amelyek nem a média által népszerűsített értelemben, de
szépek voltak. Mi volt szépségük titka?
Amikor két keresztény fiatalban fellobban az egymás iránt érzett szeretet
lángja, megérzik azt is, hogy ezt a lángot Isten szeretete táplálja. Istenre
figyelve megértik üzenetét is: legyen a férfiból és a nőből egy test, egy élet.
A házasság szentsége azután Isten kegyelmével öleli át szerelmüket. Isten
üzenete a biztos kiindulópont: akik az üzenetet követik, tudják, hogy nincs
félnivalójuk, hogy együtt minden gondon, nehézségen úrrá lesznek, Isten mindig
velük lesz.
A
fiataloknak ma is a család a legfontosabb vonatkoztatási pontja. A család
szétesése, a válás, a második házasság és a család egyszülőssé válása
kétségtelenül nagy fájdalmat és súlyos identitászavarokat okoz a fiataloknak.
Néha olyan felelősségeket kell magukra vállalniuk, amelyekre még nem érettek, és
így koraéretté kényszerülnek válni. Meghatározó szerepet játszhatnak ilyenkor a
nagyszülők szeretetükkel és a vallási nevelés irányításával. Bölcsességükkel ők
lehetnek a generációk közötti viszony meghatározói. A saját családjukban átélt
nehéz helyzetek a fiatalokban kétséget ébresztenek, hogy vajon érdemes-e
családot alapítani, hűségesnek, nagylelkűnek lenni.
Milyen segítséget tudtok nyújtani egy, a környezetetekben szétesett
családnak? Hogyan tudjátok támogatni gyerekeitek szétesett családból származó
barátait, osztálytársait?
Sok
keresztény fiatal látva, hogy a világ tele van erőszakkal és önzéssel, arra
hajlik, hogy kis csoportokba vonuljon vissza, ahol megtapasztalhatja a
testvériséget és a szeretetet, de elkerülheti a nagyobb világ társadalmi
életében jelentkező kihívásokat és problémákat. Úgy gondolják, hogy laikus
keresztényként Isten arra hívja őket, hogy szolgáljanak a templomban, mint
lektorok, akolitusok, katekéták, sekrestyések, vagy énekesek. A laikus hivatás
valójában mindenekelőtt a szeretetre irányul a világban, a családban, a
társadalomban, a politikában, a kulturális, gazdasági és tudományos életben, és
mindenütt, ahol emberek élnek. A laikusok konkrét és hit-alapú elkötelezettsége
egy új társadalom felépítése. Arra hivatottak, hogy a társadalomban és a
világban élve elvigyék az evangéliumot mindenhová, dolgozzanak a béke
növekedéséért, a harmóniáért, az igazságosságért, az emberi méltóság és az
irgalmasság érvényre jutásáért, azaz hogy Isten országa terjedjen a világban.
A
fiatalok szabadságát tiszteletben tartva fontos, hogy életútjukon kísérjük őket,
hogy Krisztuson alapuló élet-tervet kínáljunk nekik: a sziklára épített ház
építését, a családalapítást. A házasságra fel kell készülni. Nagyon fontos, hogy
a házasságra készülők megértsék és magukévá tegyék az Egyház házasságról szóló
tanítását, hogy hitük éretté, felnőtt hitté váljon. Ugyanilyen fontos a legszebb
erények, a szeretet, a remény, a türelem, a hűség, a jóság, a megbocsátásra, a
párbeszédre és a szolgálatra való képesség kifejlesztése. Ide tartozik a
fiatalok szexualitásának kiérlelése, hogy az ne a másik használatának eszköze
legyen, hanem, hogy általa tudják magukat a másik személynek kizárólagosan és
nagyvonalúan elajándékozni. Isten nemiséggel rendelkezőnek teremtett minket, a
nemiséget Ő maga alkotta meg, és teremtményeinek ajándékozta. A szexualitás
szenvedély, két célja van: szerelemmé fokozni az egymás iránti szeretetet és új
életet fakasztani. Az igazi szerelem szenvedélyes, benne a férfi és a nő örökre
egymásnak ajándékozzák magukat. Testestül-lelkestül adják egymásnak teljes
életüket. A házasságra szóló meghívás és a szexualitás egyaránt Isten ajándéka.
Isten ajándékát nem kezelhetjük tabuként, köszönjük meg és adjunk hálát érte. Az
igazi, szép és szenvedélyes szerelmet akarják ellopni a fiataloktól azok, akik
tőrbe csalva őket a végső soron elszigetelődésre és a legkeservesebb
elmagányosodásra vezető individualista, zabolátlan életre bíztatnak.(vö.
Christus vivit, Apostoli buzdítás 168, 183, 242, 260-266)
Hogyan tujátok gyerekeitek házasságra való felkészülését támogatni? Anélkül,
hogy a már felnőtté vált gyerekek szabadságát korlátoznátok, hogyan tudjátok
kifejleszteni bennük a helyes arányérzéket az igazi értékek szolgálatában álló
elfoglaltságok és a könnyed szórakozás és élvezetetek között?
Amikor a túloldalra értünk és az öregek megálltak egy pillanatnyi pihenőre, még
egyszer megszólítottam őket: Segíthetnék még valamiben? – kérdeztem. Köszönjük a
kedvességét – válaszolták –, de tudjuk, hogy hova igyekszünk, és ismerjük az oda
vezető utat. Megoldjuk, együtt bizonyára célba érünk. Egy mögöttünk loholó
fiatal pár hallotta beszélgetésünket, a lány ránk szólt: Lépjenek már odébb,
elállják az utat! Az öregek erre megindultak, én meg megkérdeztem a fiatalokat:
Tudják, hogy hova akarnak eljutni? És ismerik az oda vezető utat? A fiú rám
nézett és elgondolkodva válaszolt: Most moziba akarunk menni. Az odavezető utat
ismerjük. De azt, hogy akarunk-e házaspár lenni, pláne majd ilyen öreg házaspár,
mint ez a két öreg, azt nem tudom. Ilyen stabil és egymásban ennyire bízó
házasokat nem ismerünk. Egyikünk szülei sem hagyományos házasságban élnek. A
moziműsor segít elhatározni, hogy hova menjünk. De mi segíthetne megtalálni azt,
hogy az életben merre van előre?
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista