Visszapillantó a „dicsőséges” tanácsköztársaságra


"A centenárium sok mindent felszínre hoz. Megfogalmazódnak gondolatok, amelyeket valamiféle rehabilitációnak is lehet magyarázni vagy félremagyarázni. Az alábbi idézetek mind korabeli újságokból valók, a megjelenés dátumát és az újságot feltüntettem, az idézetek forrása pedig az Arcanum Digitális Tudománytár. "


Visszapillantó a „dicsőséges” tanácsköztársaságra

A
centenárium sok mindent felszínre hoz. Megfogalmazódnak gondolatok, amelyeket
valamiféle rehabilitációnak is lehet magyarázni vagy félremagyarázni. Az alábbi
idézetek mind korabeli újságokból valók, a megjelenés dátumát és az újságot
feltüntettem, az idézetek forrása pedig az Arcanum Digitális Tudománytár. Az
összeállítás – bár hiteles anyag – nem tekinthető tudományos elemzésnek, inkább
olvasónapló lehetne a műfaja. A régi írásokat forgatva meglepett, hogy milyen
gyorsan forgott a köpönyeg, például a Népszava még március közepén is a vörös
ellenforradalomról beszélt, majd Kun Béláék szócsöve lett. Megdöbbentett a
polgári lapok naivitása: mintha őszintén hitték volna, hogy a proletárdiktatúra
valami megoldást hozhat. Végül világossá vált előttem, hogy az országot
megszálló cseh és román katonaság elleni fellépés, a fegyveres ellenállás nem
hazafias érzelemből fakadt, hanem abból a téveszméből, hogy ami Oroszországban
történt, az végig fog söpörni egész Európán, s tevőlegesen részesei akartak
lenni a „proletáriátus nagy győzelmének”. Mindeközben gátlástalanul kihasználták
a tisztek és a katonák távolról sem vörös, de honvédő érzelmeit. Az idézeteket
mai helyesírással hoztam, a régies szóhasználatot megtartottam.


Előzmények


1919. március 12. (Népszava)

A
Magyarországi Szociáldemokrata Párt üzenete - Magyarország népéhez.

Munkástestvéreink!
Elvtársak! Polgárok!

A régi Magyarország
1918 október 31-én megdőlt, az új Magyarország pedig még nem épülhetett föl.
Sötét bizonytalanságban élünk, nem vagyunk még urai sorsunknak, nem tudjuk mit
hoz a holnap, mi lesz velünk, gyermekeinkkel!!

Országunk nagy részét
falánk hódítok tartják megszállva, csonka hazánkat köröskörül ellenséges tenger
hullámai csapkodják. Belül a fekete és a vörös ellenforradalom szervezkedik
mi ellenünk,
akik ezt a vérevesztett országot talpra akarjuk állítani,
virágzóvá és boldoggá akarjuk tenni.

Mi a célja a vörös
ellenforradalomnak? Máról holnapra, a legvadabb erőszakkal, tűznek és vérnek
tengerén keresztül akarja megsemmisíteni a mai társadalmat, le akar dönteni,
össze akar törni mindent, ami megvan és a romokon akar új csodavilágot
teremteni, ha mindjárt milliók élete árán is, ha mindjárt az évszázados emberi
munka gyümölcseinek pusztulása árán is.

Hogy a Felvidék
tótsága tisztán látja helyzetét és fölismerte proletárkötelességét azt a
következő levél is bizonyítja, amelyet kerülő úton juttattak el a Népszavához:
Tudatjuk a magyar elvtársakkal, mennyit szenvedünk és nélkülözünk, amióta a cseh
elnyomók a nyakunkra jöttek. December óta lisztet, kenyeret zsírt nem kaptunk,
kevés burgonyánk, káposztánk elfogyott és most megint kezdik a szigorú
rekvirálást marhát baromfit tojást mindent elszednek tőlünk és viszik Prágába a
cseh burzsoáziának. Kedves magyar elvtársaink, hozzátok fordulunk és kérünk
segítsetek rajtunk, szabadítsatok meg elnyomóinktól, fogjatok fegyvert és mi
segíteni fogunk a kizsákmányolók uralmának megdöntésében. Várunk benneteket
elvtársi szeretettel, az alant irt városok és községek népei: Losonc, Zólyom,
Besztercebánya, és vidéke, Krivángyetva, Nagyszalatna, Zólyomlipcse, Libetbánya,
Zólyombrezó, Breznóbánya.

Ungvárról jelentik
nekünk a megszállók rémuralmának következő jellemző esetét: Mint ismeretes, a
csehek csöndben, suttyomban akarták eltemetni nacionalista ideológiával
félrevezetett katonáik szörnyű brutalitásának áldozatát Pós Alajos pénzügyi
számvizsgálót. Romanecz Mihály, az ungvári gimnázium igazgatója, az
összeütközést elkerülendő, meghagyta diákjainak, hogy ne menjenek el a
temetésre. Az iskola felsőosztályú növendékei mégis megjelentek a temetésen és
énekükkel tüntettek a cseh elnyomás ellen. Temetés után a cseh osztályuralom
helytartói a 60 évnél idősebb igazgatót letartóztatták, huszonnégy óráig fogva
tartották, a diákokra nézve pedig elrendelték, hogy huszonöt botütéssel kell
sújtani őket A diákok azonban valahogy megneszelték a dolgot és még idejében
elmenekültek a várostól négy kilométernyire levő Ungdaróc községbe, amely már
túl van a demarkációs vonalon.


1919. március 14. (Pesti Napló)

Horvát testvéreink
között századok óta bujdosott a „kötél a magyarok nyakára"-féle jelszó és az
unió híveinek nem éppen a legbecsületesebb eszközökkel sikerült csak többséget
szerezniök a különböző szaborokban. De még a legőszintébb magyarpárti horvát
szívének mélyén is ott pislákolt a gondalat, legjobb lenne megszabadulni a
magyaroktól a legelső jó alkalommal. Hát megszabadultak. És a szabadulás után
pár hónappal táviratot küldtek Wilson címére, a táviratban tiltakoztak az
önrendelkezési jog megsértése ellen, s azok ellen a pusztítások, gyilkosságok és
sanyargatások ellen, amelyeket a felszabadító szerbek horvát földön elkövettek.
Nem, ez nem káprázat, — s ellenségeinknek is ugyanúgy meg kell majd szemüket
dörgölniök — a táviratot horvátok fogalmazták (nem magyarok), Zágrábban adták
fel (nem Budapesten) s szerb (nem magyar) erőszakosságokat szegeztek le.


A „forradalom”


Budapest, márc, 21. (Dunántúl)

A kormány tegnap
délután 5 órától éjjel 11 óráig minisztertanácsot tartott, amelyen a nyomdászok
sztrájkjával és a birtokreformmal foglalkoztak. Közben olyan éles ellentétek
merültek fel a kormány polgári és szociálista tagjai között, hogy a polgári
miniszterek felajánlották lemondásukat. Erre az egész kormány elhatározta, hogy
beadja lemondását, amely meg is történt. Hír szerint tisztán szocialista kabinet
fog alakulni.


Pozsony, márc. 21. (Dunántúl)

Srobár dr.
cseh-szlovák meghatalmazott miniszter rendeletet adott ki. Ebben kijelenti, hogy
joga van a tót föld közigazgatására kapott felhatalmazás alapján mindazokat
kiutasítani a tót földről, akiknek jelenléte a csehszlovák államra veszedelmes.
Azoknak, akiknek megvan az illetőségi helyük, azokat a cseh-szlovák állam
bármely részébe, akiknek pedig nincs megállapított illetőségi helyük, azokat a
cseh-szlovák állam határán túlra küldhetik.


Pécs, 1919. március 25. (Dunántúl)

Károlyi Mihály, a
magyar népköztársaság ideiglenes elnöke Vix alezredeshez, a szövetséges katonai
misszió főnökéhez

Budapest

Alezredes úr!

Ön szíves volt de
Lobit tábornok úr nevében egy jegyzéket átnyújtani nekem, amely közli a magyar
kormánnyal a békekonferenciának 1919. február 23-án egy semleges zónára
vonatkozóan hozott határozatát.

Van szerencsém tudatni
önnel, hogy fönt említett jegyzékét átadtam a magyar köztársaság kormányának, és
hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy tudomásul vehesse a
békekonferencia határozatát, és hogy közreműködjék annak végrehajtásában. Ez a
határozat, teljes ellentmondásban van az 1918. november 13-án kötött
fegyverszüneti katonai konvencióval, minthogy nem veszi tekintetbe az ország
létérdekeit, megakadályozhatja az ország fejlődését és zavarhatja a békét.
Minthogy a magyar kormány nem viselheti a felelősséget ennek a határozatnak a
végrehajtásáért — minthogy nem hívták meg a békekonferenciára és nem működhetett
közre a határozat meghozatalában — kényszerítve látja magát, hogy ma lemondjon.

Fentieket tudomására
hozva, van szerencsém kérni önt, alezredes úr, hogy szíveskedjék megtenni a
szükséges intézkedéseket, hogy a békekonferencia a legrövidebb idő alatt
megismerhesse a magyar kormány határozatát.

Kérem, fogadja
alezredes úr a legmélyebb tiszteletem kifejezését.


Károlyi s.k.

Szovjet
alakult
Magyarországon. Ez a három szó olyan világeseményt jelent., amelyre felfigyel
minden nép és zavarba jön a nemzetek sorsáról önkényesen tárgyaló
békekonferencia. Magyarország nem várta meg, amíg az antant diplomatái egészen
eltaktikázzák és zsoldként más népeknek felosszák. Az októberi forradalom
lerázta a háború jármát, március forradalmát pedig létrehozta az a béketervezet,
amely tönkre akarta tenni Magyarországot. Az első forradalom népkormánya
olyannak találta a helyzetet, hogy azon mar csak a magyar proletárok összesége
segíthet. Magyarország megmentése, területi integritásának biztosítása az a
magasztos cél. amellyel szemben félre kell állnia minden pártviszálynak. El kell
hallgatnia minden egyéni vagy csoportérdeknek.

Elég hosszú volt négy
és fél hónap arra, hogy meddő próbálkozásokkal pártharmóniákért kísérletezzenek.
A polgári pártok a szociálistákkal nem tudtak együtt dolgozni és eredményt
kifejteni. A legnagyobb kérdés megoldását most a szociálisták vették a kezükbe.
Amikor a legmagasztosabb eszme diadalra juttatásáról van szó, a Magyarország
megmentéséért folytatandó együttes munka nem jelenti a kritika minden jogának
végleges feladását. De a népbiztosok dolgozzanak. Az orosz példa szerint
Magyarországot még meg lehet menteni. És ha Magyarország összes proletárjai sem
tudnak eredményt kifejteni, akkor jöhet más irányzat.


1919. március 26.

Minthogy a
proletárállam megkezdi a magántulajdon megszüntetését azzal, hogy a kisipar
köreteit meghaladó üzemeket, a lakóházakat köztulajdonba veszi, a proletár
államban csak annak van joga élni, aki dolgozik: vagy testi vagy szellemi munkát
végez a társadalom fönntartására.
A Tanácsköztársaság elrendeli tehát az általános munkakényszert, ezzel szemben
megállapítja a munkára való jogot. Az állam köteles eltartani mindazokat, akik
munkaképtelenek, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, ha az állam nem tud
nekik munkát juttatni. A Forradalmi Kormányzótanács.


Azok a „dicsőséges”
napok


1919. március 30. (Az Újság)

Hatalmas, korszakos
lépést jelent a nép-kultúra terén az a rendelet, a melyet a forradalmi
kormányzótanács ma a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételéről
kiadott. A Tanácsköztársaság az összes nem állami nevelési és oktatási
intézeteket kezelésébe veszi át s az ezek céljaira szolgáló minden ingatlan és
ingó vagyont köztulajdonná teszi.

Ezzel megtörtént a
nagy mestervágás, mely alaposan kioperálja a nevelésből és oktatásból mindazt,
ami az igazi tudással s egyáltalában a természettudományi világnézettel
ellenkezik. Az iskola, ezzel az egyszerű, világos és tömör rendelettel minden
fokozatában az igazi művelődést fogja szolgálni. Kizár köréből mindent s
mindenkit, a mi és a ki zavart, ellentétet s a. tudással meg nem férő babonát és
előítéletet alkalmas felidézni.


1919. április 1. (Pesti Napló)

Azokat az
aranytárgyakat, ékszereket és drágaköveket, melyek jelenlegi értéke darabonként
2000 (kettőezer) koronát meghalad, a szociális termelés népbiztosa által
kijelölendő helyen és napon elismervény ellenében be kell szolgáltatni. A
beszolgáltatási kötelezettség azokat is terheli, akik másnak tulajdonát képező
ily értéktárgyakat tartanak birtokukban.

Az érték megállapítása
végett az aranytárgyakat, ékszereket vagy drágaköveket a szociális termelés
népbiztosa által kijelölendő becslőhelyeken be lehet mutatni. E becslőhelyek a
becslés eredményéről tanúsítványt adnak.

A beszolgáltatott
értéktárgyakért megtérítés nem jár.


1919. április 28.

A Tanácsköztársaságnak
igen nagy és komoly érdekei fűződnek ahhoz, hogy a külföldi államoknak
magyarországi képviseletei (követségek, konzulátusok stb.), valamint az itt
tartózkodó idegen alattvalók személye, lakása és vagyona a lehető legnagyobb
biztonságban legyen és védelemben részesüljön. Ennek biztosítása végett az
idegen államok hivatalainak és a külföldi alattvalók lakásának ajtajára
figyelmeztetőlapot helyeztettem el, amelyen megtiltom, hogy abban a helyiségben
a Tanácsköztársaság közegei a külügyi népbiztosság keretében felállított
külföldieket védő. hivatal előzetes engedélye és a külügyi népbiztosság egy
hivatalnokának jelenléte nélkül bármiféle hatósági eljárást (tehát: házmotozást,
rekvirálást, lefoglalást, lakás, rekvirálást stb.) foganatosítsanak.


Kun Béla külügyi népbiztos


1919. április 30. (Pesti Napló)

Nagy napokat élünk.
Akinek erős a lelke s akinek a fejét neon zavarják meg az apró hullámzások,
amelyek a nagy világáradat felszínét horzsolják, látja, hogy mindenütt utat tör
és hódít az embertestvériség nagy eszméje. A vörös nap végig elöntötte az egész
földgolyót s örült erőfeszítéssel szeretné az emberiség erejét kibérlő
kapitalizmus a lehetetlent is megpróbálni: felhőkkel elborítani ezt a bíborban
ragyogó napot. Böhm Vilmos elvtársnak, a keleti hadsereg főparancsnokának
nyilatkozata május 1. alkalmából:

Hogy a románok öt-tíz
községet elfoglalnak-e, annak nincs jelentősége a nemzetközi forradalom
szempontjából. A román bojároknak kell a háború, mert háború nélkül le kell
szerelniök hadseregüket, ami egyet jelent az ő bukásukkal és a román forradalom
kitörésével. Másrészt a fiatal magyar Tanácsköztársaság ifjú hadserege se
tétlen. Nem közölhetek részleteket, csak annyit állapitok meg, hogy itt nálunk
most nagy, jelentős munka folyik. Otthonról támogassanak minket emberrel és
anyaggal, szállítsák le az otthoni igényeket, ne keserítsék el itt katonáinkat
rémhírek terjesztésével, csüggedéssel, ne rendezkedjenek úgy be otthon, mintha
front nem is volna, ne nyargaljanak kicsinyes dolgokon, hanem nézze mindenki a
nagy célt: a proletárforradalom győzelmének ügyét. (Pesti Napló)


1919. május 1. (Pesti Hírlap)

Mivel többször
előfordult, hogy egyes, a hadszíntérre menő katonai szállítmányokkal női
személyek is utaztak, elrendeljük, hogy női személyek sem női, sem katona-
ruhában nem utazhatnak csapatszállítmányokkal.

A jövőben az ilyen
csapatszállítmányokkal utazó női személyek, úgyszintén azok a katonák, akikkel
ilyen női személy utazik, valamint a szállítmányvezető is forradalmi törvényszék
elé állíttatik.


1919. május 10. Dunántúl (Az Újság)

Nógrádnál a románok
tüzérségi előkészítés után tegnap délután 1 óra 30 -kor támadást intéztek, amely
saját puska és géppuska tüzűnkben összeomlott. A hídon 30—40 román holttest
fekszik. A városra irányított gránáttűz csak csekély károkat okozott. Miskolc és
Eger területén az ellenség előre nyomulását nem folytatta. A salgótarjáni
védőszakaszon május 4-én a délutáni órákban erős ellenséges nyomásra kénytelen
volt a balszárny engedni s Nagyszécsény—Mátranovák vonalra visszavonulni. —
Nagyszécsényt a csehek egy páncélvonat fedezete mellett végrehajtott támadás
által rövid időre birtokukba vették. Balassagyarmatról megindított
ellentámadással a várost visszavettük. Az Ipoly vonalon járőr harcok, melyek
mindig a mi előnyünkre dőltek el.


1919. május 12. Budapest (Az Újság)

Budapesten egy, a
szovjet-kormány ellen irányuló forradalmi összeesküvést lepleztek le, amelynek
kapcsolata volt a bécsi magyar ház ellen elkövetett merénylettel. Az ellen-
forradalmi kísérlet meghiúsult és az ellenforradalmárok nagy részét
letartóztatták.

Az ellenforradalom
végrehajtását az előkészítés szerint két fix napra tervezték. Az elsőt április
25-ről 26-ra virradó éjszakára, a másikat május elsejiére. Az ellenforradalom
élén a budapesti jelentések szerint Dormándy Géza volt vezérkari alezredes állt,
aki a budapesti ántánt összekötő irodának ' volt a vezetője. Segítőtársa Horváth
Győző százados volt. Dormándyt az április 25-iki ellenforradalmi puccs
meghiúsulásakor, mint gyanúsat őrizetbe vették és rövidesen letartóztatták.


1919. május 13.

A Szellemi Termékek
Országos Tanácsának és a Papír- és Nyomdai Anyaggazdasági Hivatalnak
előterjesztésére a fenyegető papírhiányra való tekintettel a „Pesti Napló"
politikai napilap szüneteltetését elrendelte. Ez a rendelkezés a mai nappal
hatályba lép. A Forradalmi Kormányzótanács


Végjáték


1919. július 31.

Mindazok a vörös
katonák, akik a harcteret igazolatlanul elhagyták, harctérre való útbaindításuk
végett tartoznak 24 -órán belül póttestüknél jelentkezni.

Mindazokkal szemben,
akik e parancsnak nem tesznek eleget, statáriális eszközök fognak alkalmaztatni.
Hadsereg főparancsnokság


Pesti Hírlap 1919. szeptember 28

... Mint vándormadár a
messze tájról, ügy térünk vissza vihartól verve, ragadozóktól kergetve a Pesti
Hírlap régi hajlékába, amelyből kiüldöztek, amelyet félig lerombolták. Ki a
kommunisták börtönéből, ki az önkéntes számkivetésből, ki a gondolat
rabszolgaságából, ki a magánv remeteségéből érkezik haza, hogy egymást és
önmagunkat ismét megtalálva, megkeressük régi olvasóink szeretetét és együtt
fölépítsük a független sajtónak régi fészkét. Pár hónapokig tartott a kényszerű
elválás, de a szenvedésben megnyúlnak a lomha percek s kínos, hosszú éveiknek
tetszenek. Mintha századok viharja süvített volna végig a szerencsétlenség ez
országán, annyi a rom, az üszök, a hamu. Minden fészek földúlva.


1919. október 7. (Pesti Napló)


Diamandi Konstantin, román meghatalmazott miniszter, Románia budapesti
képviselője.

Mindenképpen azon
vagyok és a román királyi kormányt is az a vágy tölti el, hogy a lehető legjobb,
legbarátságosabb szomszédi viszony alakuljon ki Magyarország és Románia között.
Ez mind a két ország érdeke, de talán mégis inkább Magyarországé. Az önök
gazdasági talpra állítása és fellendülése nem is képzelhető másképp, csak úgy,
ha az új román területről, Erdélyből, nyersanyagot kapnak. Csak gondoljunk a
fára. Mi hajlandók vagyunk Magyarországot támogatná, mindenben segítségére
lenni, de természetesen ennek ára van: attól függ minden, hogy teljesiti-e
Magyarország a reája háruló kötelességeket és lojális lesz-e velünk szemben.

Végül az erdélyi
magyarok sorsáról beszélt a miniszter s kijelentette, hogy Románia a megértés
politikáját fogja velük szemben követni.