"...már fél évszázada igazolható módon elfordultak az európaiak – tisztelet a kivételnek – az alapvető vallási igazságoktól. Fél évszázados világias gondolkodás, és mi az eredmény? Nem boldogabb az ember, mint volt vallásosabb korokban, sőt."
ÉBRESZTŐ
Van
Lukács evangéliumában egy talányos mondat: „amikor eljön az Emberfia, vajon
talál-e hitet a Földön?” Látszólag minden kapcsolat nélkül áll ez a kérdés az
igazságtalan bíróról szóló példabeszéd után. De a példabeszédben nem a bíró a
lényeg, hanem az a buzdítás, hogy nem szabad az imádságba belefáradni. Istentől
valamit kérni voltaképp hitet jelent: hinni, hogy tudomására jut a kérelmünk,
hinni, hogy képes teljesíteni azt. Jézus megadja receptet, - kérjetek és adatik
nektek, - de váratlanul mintegy kiszól a történetből: talál-e hitet, amikor
eljön?
Rémisztő adatokkal találkoztunk nemrég. A talál-e hitet kérdésre most az a
válasz: alig. Templomba járó francia katolikusokról derült ki, hogy alapvető
hitigazságokat nem hisznek, mint Oltáriszentség vagy örök élet. Ne gondoljuk,
hogy ez új jelenség. Idén ötven éve, hogy Nyíri Tamásnak a Vigília márciusi
számában megjelent egy tanulmánya Szekularizáció és kereszténység címmel. Ebből
idézek: „A nyugat-német EMNID-intézet által megkérdezettek 97%-a volt
megkeresztelve; közülük 65% hitt Istenben, 48% az örök életben, és 34% a
pokolban (Orientierung 32/1968/237). Egy salzburgi felmérés szerint a magukat
katolikusnak mondó anyák 76%-a volt istenhivő. Mindazonáltal csak 50% hitt
abban, hogy Isten teremtette a világot, 35% a személyes örök életben, 59% hitt
abban, hogy Jézus az Isten Fia, és 39% abban, hogy a Szentírás sugalmazott mű. E
katolikus anyák 64%-a feltétlenül egyházi esküvőt óhajtott gyermekei számára. De
csak 16% tartotta felbonthatatlannak a keresztény házasságot, és legalább
60%-uknak nem volt elvi kifogása fiaik vagy leányaik házasság előtti nemi élete
ellen (Kirche in der Stadt. Wien, 1968).”
Ezek szerint már fél évszázada igazolható módon elfordultak az európaiak –
tisztelet a kivételnek – az alapvető vallási igazságoktól. Fél évszázados
világias gondolkodás, és mi az eredmény? Nem boldogabb az ember, mint volt
vallásosabb korokban, sőt. Vörösmarty szófordulatát alkalmazva kérdezzük meg:
Ment-e az Isten nélkül a világ elébb? Nincs meggyőző eredmény. A modern ember
mégis lesöpri az asztalról a hitet igénylő vallási tételeket, mondván, hogy
ezekben ma már senki nem hisz.
Senki?
A
Nemzetköz Eucharisztikus Kongresszus alkalmat ad annak megmutatására, hogy a
hívők száma ma sem elhanyagolható. Az egyik értelme ennek a Kongresszusnak, hogy
jel legyen. Mutassa meg: minden elvilágiasodás ellenére a keresztények hisznek
és nemcsak „a templomban”. Végzik mindennapi, „evilági” munkájukat, és közben –
ahogy Jézus tanította - szüntelenül imádkoznak.
Surján László