„Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra” - olvashatjuk alaptörvényünk Nemzeti Hitvallásában. A megjelölt utat követi az a kormányzati pályázat-együttes, mely időről időre lehetővé teszi templomaink felújítását, azok számának bővülését. Létrehozván a megmaradás pilléreit. De mit jelent ez a több százból egyetlen példát kiragadva? Ezt tudhattuk meg Egerszalókon, június 15-én, az új református templom megszentelésén járva.- Tamási Orosz János írása.
„Elébe
álltunk
s
elmondtuk: mit
szeretnénk.”
Egerszalók
– egy
darabka Magyarország
„Valljuk,
hogy
a huszadik
század
erkölcsi megrendüléshez
vezető
évtizedei után
múlhatatlanul
szükségünk
van a
lelki
és szellemi
megújulásra”
-
olvashatjuk alaptörvényünk
Nemzeti
Hitvallásában. A
megjelölt
utat
követi az
a
kormányzati pályázat-együttes,
mely
időről időre
lehetővé
teszi templomaink
felújítását,
azok
számának bővülését.
Létrehozván
a
megmaradás pilléreit.
De
mit jelent
ez a
több
százból egyetlen
példát
kiragadva? Ezt
tudhattuk
meg
Egerszalókon, június
15-én,
az új
református
templom
felszentelésén járva.
Ha
jó ügyért
fakad polgár
és állam
összefogása, az
szilárd alapot
ad a
hasznos
együttműködésre. A
jóban erős
szándék
megvalósulása erős
nemzetet
teremt. Meglehet,
túl
teoretikusnak hangzanak
ezek a
mondatok, de
vannak olyan
történetek,
események, s
ha úgy
tetszik,
történelmi pillanatok,
melyek mellett
nem mehetünk
el sem
szótlanul, sem
lazán,
felszínesen, csevegő
hangon. Nem
eltagadván,
persze, az
öröm
kifejezésének felhőtlen,
derűjét .
Erre ad,
s adott
okot az
esemény, mert
hiszen – mint
írtam – egy
hosszú
történelmi szakasz
már nem
is első
perceinek
manifesztálódását érezhettük,
érezhették
annak részesei
Egerszalókon, „június
idusán”:
elkészült a
helyi
református gyülekezet
által
szorgalmazott templom,
az Úr
legújabb
otthona. Nem
az Ő
akaratából, de
az Ő
támogatásával
lett ismét
erősebb a
nemzet.
„Elébe
álltunk
s elmondtuk:
mit
szeretnénk. S
Ő
meghallgatott, erőt
adott,
megtöltvén örömmel
a
munka minden
pillanatát”
-
meséli még
a
telefonban Dr.
Tóth
Katalin, a
gyülekezet
gondnoka, a
terv (mely,
meglehet, Isten
tervének
alkotóeleme) lelkes
motorja,
bátorítója. - „Itt,
Egerszalókon,
mindig
voltak, voltunk
református
hívek,
gyülekezeti közösségre
vágyó
helyi polgárok,
de „fedél
nélkül”.
A
fedelet, persze,
a hit
jelenti,
a lelki
együvé
tartozás, s
az
összekapaszkodást segítő
összejövetelek,
egymás
házaiban, kertjeiben,
vagy
épp abban
a
szobányi teremben,
melyet
a helyi
közösségi
házban,
háztól kapott
lehetőség
jelentett –
de
templomra mindenképp
szükség
van, mondtuk
ezt
erősen, sokáig.
Mígnem
az Úr
elé
nem állottunk,
és
cselekedtünk. Hittünk,
dolgoztunk,
és
sorra történtek
az
apróbb-nagyobb csodák.
A
püspök úr
anyagi
segítségével hozzájutottunk
a
telekhez. A
gyülekezet
előteremtette
a
tervezés költségeit.
Tudtuk,
természetesen, hogy
állami
támogatás nélkül
nagyon
nehéz dolgunk
lehet,
van, de
fűtött
bennünket a
hitből
fakadó magától
értetődő
természetesség. Az
nem
lehet, hogy
szolgálatunk
sikertelen
legyen;
különösen most,
amikor
ez a
siker
megmaradásunk záloga.
Nem,
nem a
gyülekezeté –
a
hazáé. A
nemzeté.
Sorsunk mai,
legerősebb
kihívása.
S
akkor érkezett
a
válasz, 2016 adventjén, december
22-én, püspök úr megbeszélésre hívott bennünket lelkipásztorunkkal,Tóth Imrével,
hogy elmondja a jó hírt: megépülhet templomunk egy nagy pályázat részeként, még
egy templommal és 120 parókia energetikai felújításával együtt. S köztük van a
mi
templomunk. Nagyszerű
hírt
jelentett. S
még
nagyszerűbb érzés
volt
látni, nap
mint
nap, ahogyan
a
szemünk előtt
épült
a templom,
a
templomunk. Egészen
a mai
napig,
mikor a
kezdeteknél
szerényebb
létszámú
közösségünket már
hetvenen
erősítik, s
készültek-készülnek
a
templomszentelés Ünnepére.
S
tudjuk, jönnek
majd,
még többen.
A
hitben már
erősek
s a
hit
erejét megtapasztalni
vágyók,
az Urat
kereső
jó szándékú
emberek
erejére s
közösségére
nyílik,
nyílt ma
egy
új templom
ajtaja.”
Beszélgetésünkbe
vijjogó hang
vág bele,
közvetlen
közelről. „Bocsánat”
mondja nevetve,
„benyúltam
valamiért
a
kocsi nyitott
ablakán,
de az
autó
még zárva,
s
megszólalt a
riasztó.
Ha nem
haragszik,
megyek
is, még
nagyon
sok dolog
vár
ránk a
szombati
ünnepig, annyi
mindent
kell még
előkészítenünk,
várnak
is rám.
De ha
kérdése
van, hívjon
nyugodtan.”
Még lett
volna, de
nem
tartóztattam fel.
Valójában csak
egy – az
a meglehetősen
illetlen,
pimasz kérdés
fogalmazódott
meg bennem:
hány éves,
kedves Katalin
asszony? Úgy
nagyjából
tudtam rá
következtetni,
három felnőtt, már
családos fia, s
egy lánya, s azok
gyermekeinek
örömével s
gondjával éli
mindennapjait –
de beszélgetésünk
közben
bizonytalanná váltam.
Hangja egyre
fiatalosabban
hangzott, az
öröm annyira
átszínezte; s
beszéde
ritmusának „pörgése”
alapján jóval
fiatalabbnak
éreztem, mint
azt addig
gondoltam.
Vajon jó
embert faggatok,
tűnődtem, de
hát a
válasz -
adott.
Jó
embert, hát
persze.
Istennek tetsző
embert. Ki
(mint fentebb
zárójelben
elbújtattam ezt),
meglehet, talán
ezt és
csak ezt
célozza
tervében. Ne
éljetek
haszontalan életet.
Vigyétek tovább
a tőlem
kapott
szeretetet, s
építsetek arra
egymást szerető
és egymásért
élő családot.
Építsetek közös
fedelet a
családok feje
fölé –
templomot, nemzetet,
hazát. S
ne engedjük
el életünkből
a cselekvést,
azért – ami
s aki –
szívünkben él.
Éljük meg,
adjuk át
az Ő
sugárzó
szelídségét, örömét,
lendületét.
Úgy, ahogyan
Katalin asszony
tette, teszi;
gyülekezete
örömét látva
bizonyosan
jelest ír
bizonyítványukba
Csomós
József ,
a Tiszáninneni
Református
Egyházkerület püspöke,
bizonyítván
látva majd
a helyszínen,
a
templomszentelésre érkezvén,
oly sokszor
hangsúlyozott
üzenetét: az
egyház él,
bennünk,
bennetek, általa.
És - „Naponta
újjászületik.
Ehhez
persze elkötelezett
gyülekezeti
tagok
és lelkészek
kellenek,
akik
tudják: a
Lélek
szele fúj,
belekap
az egyház
hajójának
vitorlájába,
és
bár mi
nem
vagyunk urai
a
szélnek, az
útjából
igyekeznünk kell
elhárítani
az
akadályokat.” Úgy,
ahogyan
Egerszalókon tették.
Túl fiatalosnak
vélted Katalin
asszony
hangját, kérdem
magamtól. Hát
milyen legyen
egy hívő
ember hangja
egy
templomszentelés forgatagában?
Ha jó
ügyért fakad
polgár és
állam
összefogása, az
szilárd alapot
ad a
hasznos
együttműködésre. A
jóban erős
szándék
megvalósulása erős
nemzetet
teremt. Írtad,
fentebb. Tedd
most hozzá:
lehetne az
a nemzet
egy kicsit
derűsebb is.
„Mert
életünkben már
úrrá
lett Jézus,
/ és
hatalommá
lett
a kegyelem.
/
Ahol mi
élünk,
ott lehet
a
templom! /
Urunk,
segíts meg,
add,
hogy így
legyen!”
Tamási
Orosz
János
https://www.heol.hu/galeria/reformatus-templom-atado-unnepsege-egerszal…