„Az 1848-ban megfogalmazott szlovén vágyak csak hét évtized múltán kezdtek teljesedni. 1919. májusának végén egy pécsi küldöttség Laibachba (Ljubljana) ment bevásárolni. „Laibach képe – állapították meg - gyökeresen megváltozott. Utcákról, üzletekről eltűntek a német felírások, mindenütt szlovén nyelven igazítják útba a járókelőt.” Minden bizonnyal úgy érezték: eljött a szabadság ideje. Azután még vagy hét évtized kellett, hogy Belgrádtól is megszabaduljanak.”
Szlovén vágyak 1848-ban
A
Budapesti Híradó 1848. május 23-án megjelent számában a következőket
olvashatjuk: „Az
ausztriai birodalom nemzetiségeinek separatismusi törekvései naponként
határzottabban nyilvánulnak. A szlovének legközelebb kérelmet nyújtottak be ő
felségéhez, mellyben az alkotmány azon pontjánál fogva, melly minden
nemzetiségeknek s nyelvnek sérthetlenséget biztosít, azt kérik, hogy a szlovén,
eddig a laibachi, gräczi és trieszti kormányhatóságokban politikailag eldarabolt
néptörzsök, Szlovénia
czim alatt külön királysággá
alakíttassák, külön tartományi gyűléssel; — hogy köztök a szlovén nyelv legyen a
hivatalos és iskolai; s végre, hogy Szlovénia
a német birodalomba ne kebeleztessék be.”
Az
Arcanum adatbázisában ez a legrégibb említése a Szlovénia szónak. A fogalmakkal
azonban akkor sem voltak mindig tisztában. Már 1830-ban is megjelent
nyomtatásban a Szlovénia szó, de akkor az Szlavónia értelmében a Drávától délre,
a Dunától nyugatra eső, Tótországnak is nevezett területre vonatkozott. (Adalék
ahhoz, hogy a tót szó nem a szlovákok gúnyneve, hanem általában szláv népet
jelölt. A pejoratív használatáról viszont érdemes volna leszokni: értelmetlen
másnak bosszúságot okozni, haszna nincs, csak kára.)
Lehetetlen, hogy mi magyarok ne érezzük át a szlovénok problémáit. A Habsburg
birodalom hozzájuk sem volt kegyes, például az említett szétdarabolásra
gondolva. Velünk nem ugyanezt csinálták? A török kiűzése után nem egyesítették
Magyarországot Erdéllyel, és külön katonai közigazgatás alatt tartották az
ország déli határvidékét. Ez is az oszd meg és uralkodj politikának egyik
fajtája. Mohács után három részre szaladt az ország, ezt jól tudjuk. De nem
szoktak emlékeztetni arra, hogy az ország csak 1867-ben egyesült. Sajnos alig
több mint ötven évre…
Az
1848-ban megfogalmazott szlovén vágyak csak hét évtized múltán kezdtek
teljesedni. 1919. májusának végén egy pécsi küldöttség Laibachba (Ljubljana)
ment bevásárolni. „Laibach képe – állapították meg - gyökeresen
megváltozott. Utcákról, üzletekről eltűntek a német felírások, mindenütt szlovén
nyelven igazítják útba a járókelőt.” Minden bizonnyal úgy érezték: eljött a
szabadság ideje. Azután még vagy hét évtized kellett, hogy Belgrádtól is
megszabaduljanak.
Surján László