Az európai parlament állva tapsolta meg Ursula von der Leyen professzionális szónoki teljesítményét, s ebből arra gondolhatunk, hogy estére lesz megválasztott elnöke az új bizottságnak. De a bajok, amelyről ez a cikk szól, egy picurkát sem lettek kisebbek. - Surján László cikke a Magyar Nemzetben.
Surján László
Az európai egység
vége felé haladunk
Vlagyimir Putyin
nemrégiben interjút adott a Financial Timesnak, amelyben eltemette a liberális
eszmét, mondván, hogy nincs igényük rá az embereknek. Ez az ő véleménye,
amelynek a helyes vagy téves volta azon múlik, hogy miként határozzuk meg a
liberalizmus fogalmát. A liberális szó gyakorta a demokrácia jelzőjeként
szerepel, s a liberális demokráciát a mai világrend alapjának hirdetik. Hogy
ebből az alapból hiányzik-e már a liberalizmus, arról lehetne vitatkozni, de
ennél fontosabb kérdést is fel kell vetnünk. Van-e még demokrácia, amit az
Európai Parlament az újjáalakulási folyamatban durván semmibe vett?
Azzal, hogy a vezető
tisztségek, jelesül a bizottsági elnökségek odaítélésekor három jelöltet is
politikai szempontok alapján kigolyóztak, a demokrácia értelmét tagadták meg. Az
Európai Parlament eljárási szabályzata szerint a bizottságok összetételének
tükröznie kell a parlament politikai összetételét. Ez értelem szerint vonatkozik
a bizottságok vezetésére is. Magyarországon, ahol az ellenzék és az európai
baloldal szerint diktatúra van, az Országgyűlés tizenöt állandó bizottságából
ötnek ellenzéki az elnöke, ami pontosan a kétharmadnak megfelelő arány. Az
alelnökök párthovatartozása szintén a választási eredményeket tükrözi.
Hasonló méltányosság
az Európai Parlamentben is érvényesült mindeddig, sőt a jelölések szintjén idén
is. A baloldali frakciók azonban fellázadtak, és a jelölés formális jóváhagyása
helyett a mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságban leszavazták a francia
Maxette Pirbakast, az Identitás és Demokrácia (ID) frakció (idetartozik például
az olasz Liga és a francia Nemzeti Tömörülés) jelöltjét. Szégyenszemre a
néppárti Norbert Lins elfogadta a jelölést, és meg is választották.
Az alelnökök
megválasztását elhalasztották. Hasonló botrány volt a foglalkoztatás és
szociális ügyek bizottságánál is, ahol leszavazták az Európai Konzervatívok és
Reformisták (ECR) frakciójához tartozó volt lengyel miniszterelnököt, Beata
Szydlót. Ebben a testületben az összes vezető megválasztását elhalasztották.
Leszavazták a Nemzeti Tömörülés képviselőjét, Gilles Lebretont is, akit a jogi
ügyek bizottság elnöki tisztségére jelöltek. A pozíciót végül Lucy Nethsingha
brit liberális képviselő vitte el.
Tudjuk, a Fidesz
jelöltjei ellen is tusakodtak, az öt alelnökjelölt közül kettőt mégis
megválasztottak, a három másik esetben pedig elhalasztották a szavazást.
Az egész történet az
Európai Parlament szégyene. A halasztások révén a parlament vezetésének most van
ideje helyrehozni a hibát. Volt már erre példa, amikor egy közismerten katolikus
jelöltet nem akartak megválasztani a női bizottság elnökének, de a lázongó
baloldalt akkor sikerült észhez téríteni. Persze még Joseph Daul volt a néppárti
frakció elnöke, aki nagyon harcosan lépett fel a néppárti jelölt, a szlovák Anna
Záborská érdekében. Hogy Manfred Weber mit tud, az most kiderül, de nagy
reményeim nincsenek.
Az Európai Parlament
tehát letért a demokrácia útjáról és a véleménydiktatúrának nyitott teret.
Érdemes a történeteket a liberalizmus oldaláról is vizsgálni. Úgy tűnik, nem
azért halott a liberalizmus, mert a választóknak, ahogy Putyin véli, nincs rá
igényük, hanem azért, mert a hívei megtagadták. Ha liberális lennék, tisztelném
a másik ember véleményét és tolerálnám az enyémtől eltérő eszméket. Az Európai
Parlamentben a magukat liberálisnak hirdetők a szocialistákkal és a zöldekkel
karöltve nem fogadják el, hogy valakinek más a véleménye, mint nekik. Ez a
liberalizmus valódi halála.
Érdekes a Politico
hozzáállása. Ez a lényegében liberális orgánum nem ünnepel. Minden kommentár
nélkül közli a történteket, és figyelmeztet a veszélyekre. Idézi Szájer
Józsefet, aki a levezető elnök volt a jogi bizottság ülésén. Szájer
emlékeztetett, hogy negyvenéves gyakorlatot sértenek meg a képviselők, aminek
beláthatatlan következményei lehetnek. Az egyik bomba már most robbanhat: Ursula
von der Leyen támogatása a szocialista és zöldfrakciókban finoman szólva
mérsékelt. Ha a most megsértett frakciók nem szavazzák meg, korántsem biztos,
hogy többséget kap. Ettől ugyan az unió még azonnal nem esik szét, de nevetséges
lesz. A nevetségesség pedig politikai értelemben öl.
A liberális demokrácia
Európában halálos sebet kapott. Az unió – két különböző szempont alapján –
élesen megosztott. Az egyik pártszempontoktól független: a 2004 után taggá lett
országok egyetlen vezető posztot nem kaptak, másodrendű európaiaknak
tekinthetők. A másik szempont politikai: a magukat Európa-pártiaknak kikiáltók
és az unió jelenlegi működését bírálók között húzódik. Az Európa- ellenes
brexithívők egy harmadik csoportot alkotnának, bár az állítólagos Európa-pártiak
szívesen összemossák őket a többiekkel. Egy belsőleg megosztott unió nem tud
megfelelni a kor kihívásainak, mert a megosztottság döntésképtelenné teszi a
szervezetet.
A baloldali pártok
liberálisnak hazudott handabandázása és a régi tagállamok önzése az európai
egység sírásója lehet.
Megjelent a a
Magyar Nemzet júléious 16-i számában