Az irgalmasság a szeretet valódi arca


Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa az irgalmas szamaritánus példabeszédéhez fűzte gondolatait. Arra buzdította a híveket, hogy egyre inkább éljék meg azt a szétszakíthatatlan kapcsolatot, amely az Isten iránti szeretet és a testvérek iránti konkrét és nagylelkű szeretet között áll fenn.

Az irgalmasság a szeretet valódi arca

Vasárnap
délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa az
irgalmas szamaritánus példabeszédéhez fűzte gondolatait. Arra buzdította a
híveket, hogy egyre inkább éljék meg azt a szétszakíthatatlan kapcsolatot, amely
az Isten iránti szeretet és a testvérek iránti konkrét és nagylelkű szeretet
között áll fenn.

Az
irgalmasság egy szükségben lévő emberi élettel szemben a szeretet valódi arca –
hangsúlyozta a pápa. Az irgalmas szamaritánus példáját követve válunk Jézus
valódi tanítványaivá. Az Isten és a felebarát iránti szeretet egységes és
következetes életszabállyá válik.

Az
irgalmas szamaritánus példabeszéde a keresztény élet mintaképe

A vasárnapi
evangéliumi szakasz az „irgalmas szamaritánus” jól ismert példabeszédét mutatja
be (vö. Lk 10,25-37) – kezdte beszédét Ferenc pápa. Egy törvénytudó
megkérdezi Jézustól, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséhez. Jézus arra
buzdítja, hogy a Szentírásban találja meg rá a választ, amely így hangzik:
„Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és
teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat”. Mivel különféle
magyarázatok voltak arra, hogy ki a „felebarát”, ezért a törvénytudó tovább
kérdezett: „De ki az én felebarátom?”. Jézus ekkor az irgalmas szamaritánus
példabeszédével válaszol – folytatta Ferenc pápa, majd arra szólította fel a
Szent Péter-téren összegyűlt híveket, hogy ezen a vasárnapon vegyék a kezükbe az
Evangéliumot és olvassák el Lukács evangéliumának 10. fejezetéből a 25.
verssort. Ez a szakasz az egyik legszebb evangéliumi példabeszéd. A keresztény
élet mintaképévé, paradigmájává vált, annak a példaképe, hogy hogyan kell
cselekednie egy kereszténynek. Lukács evangelistának köszönhetjük ezt a kincset
– tette hozzá a pápa, megállapítva, hogy Lukács evangéliumának sorai az egyház
és az emberiség történelmében kitörölhetetlen nyomokat hagytak.

A
szamaritánus az általa ismeretlen Isten akarata szerint cselekedett

A rövid
történet főszereplője egy szamaritánus, aki útközben találkozik egy emberrel,
akit a rablók kifosztottak és megvertek. A szamaritánus gondozásába veszi a
sebesültet. Tudjuk, hogy a zsidók megvetették a szamaritánusokat, mert azt
tartották, hogy nem tartoznak a választott néphez. Nem véletlen tehát, hogy
Jézus éppen egy szamaritánust tesz meg a példabeszéd pozitív személyiségének.
Így akarja leküzdeni az előítéletet, bebizonyítva, hogy egy idegen is, aki nem
ismeri az igaz Istent és nem jár templomába, képes rá, hogy Isten akarata
szerint viselkedjen, részvétet érezzen a szükséget szenvedő testvér iránt és
minden rendelkezésére álló eszközzel segítséget nyújtson neki.

Ne
helyezzünk emberi szabályokat Isten parancsolata elé

Ugyanazon
az úton, a szamaritánust megelőzően már elhaladt egy pap és egy levita, vagyis
istentiszteletnek szentelt személyek. Látták a földön fekvő, szerencsétlenül
járt embert, de folytatták útjukat megállás nélkül, valószínűleg azért, hogy ne
fertőzzék meg magukat vérével. Egy emberi szabályt, azt, hogy ne szennyezzék be
vérüket - a nagy isteni parancsolat elé helyezték, amely mindenekelőtt
irgalmasságot akar.

Hiteles
vallásosság és maradéktalan humanizmus

Jézus tehát
példaként állítja elénk a szamaritánust, éppen egy olyan embert, akinek nem volt
hite! Gondoljunk mi is azokra az ismerőseinkre,  akik talán agnosztikusak, de
jót tesznek. Ez az ember, akit Jézus példaképül választ, úgy szereti testvérét,
mint saját magát. Bebizonyítja, hogy szereti Istent teljes szívével és minden
erejéből – azt az Istent, akit nem ismert – és egyidejűleg kifejezi az igazi
vallásosságot és a teljes humanizmust.


Felebarátunk minden szükséget szenvedő személy

Miután
elmondta ezt a szép példabeszédet, Jézus ismét a törvénytudóhoz fordul, aki
feltette a kérdést: „Ki az én felebarátom?” és így szól: „Mit gondolsz, e három
közül melyik a felebarátjaannak, aki a rablók kezére került?” Így a
visszájára fordítja beszédpartnere kérdését és mindnyájunk logikáját. Megérteti
velünk, hogy nem mi döntjük el kritériumaink szerint, hogy ki a felebarátunk és
ki nem, hanem a szükséget szenvedő személynek legyen lehetősége felismerni azt,
hogy ki a felebarátja, vagyis ki az, akinek „megesett rajta a szíve”.

Együtt
érzünk-e  a szenvedőkkel?

Képesnek
lenni az együttérzésre – ez a történet kulcsa. Ez a mi kulcsunk – hangsúlyozta
Ferenc pápa. Ha te egy szükséget szenvedő személy iránt nem érzel részvétet, ha
szíved nem rendül meg, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Figyelj erre,
figyeljünk erre! Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon bennünket az önző
érzéketlenség!  Az együttérzésre való képesség vált a kereszténység, sőt Jézus
tanításának ismérvévé. Jézus maga az Atya részvéte irányunkban.

Az
irgalmasság a szeretet valódi arca

Ha látsz
egy utcán fekvő hajléktalant és rá se nézel, vagy ezt gondolod: „Biztos a bor
hatása. Ez egy részeg” – tedd fel magadnak a kérdést: ne azt, hogy vajon az az
ember részeg-e, hanem azt, hogy szíved nem keményedett-e meg, nem vált-e jéggé?
Ez a végkövetkeztetés azt mutatja, hogy az irgalmasság egy szükségben lévő
emberi élettel szemben a szeretet valódi arca. Így válunk Jézus valódi
tanítványaivá és így mutatkozik meg az Atya arca: „Legyetek tehát irgalmasok,
amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). És Isten, a mi Atyánk
irgalmas, mert együtt érez; képes erre az együttérzésre, arra, hogy közeledjen
fájdalmunkhoz, bűnünkhöz, hibáinkhoz, nyomorúságainkhoz.

Kérjük
az együttérzés kegyelmét

Szűz Mária
segítsen bennünket, hogy egyre inkább megértsük és főleg megéljük azt a
felbonthatatlan köteléket, amely Isten, a mi Atyánk iránti szeretet és a
testvéreink iránti konkrét és nagylelkű szeretet között fennáll. Adja meg a
kegyelmet, hogy együtt érezzünk és növekedjünk az együttérzésben.

Forrás: vaticannews.va