Július 7-én a vasárnapi Angelus előtt a Szentatya az evangéliumról elmélkedve minden keresztény missziós küldetését hangsúlyozta, és fel is sorolta, milyen magatartást vár tőlünk Jézus evangelizáló küldetésünkben.
Ha az
Egyház vándorol, és viszi az örömhírt, akkor öröm tölti majd el!
Július
7-én a vasárnapi Angelus előtt a Szentatya az evangéliumról elmélkedve minden
keresztény missziós küldetését hangsúlyozta, és fel is sorolta, milyen
magatartást vár tőlünk Jézus evangelizáló küldetésünkben. Ferenc pápa teljes
beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumi szakasz
(vö. Lk 10,1–12.17–20) arról számol be, hogy Jézus hetvenkét tanítványt küld
misszióba, a tizenkét apostol mellett. A hetvenkettes szám valószínűleg az
összes nemzetre vonatkozik. A Teremtés könyve ugyanis hetvenkét különböző
nemzetet említ (vö. Lk 10,1–32). Következésképpen ez a misszióba küldés az
Egyház küldetését elővételezi: az evangéliumot minden nemzetnek hirdetnie kell.
Azoknak a tanítványoknak Jézus azt mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás
kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” (Lk 10,2).
Jézusnak ez a kérése mindig
időszerű. Mindig imádkoznunk kell az „aratás Urához”, a mennyei Atyához, hogy
küldjön munkásokat aratásába, vagyis a világba. Ezt mindnyájunknak nyílt
szívvel, missziós magatartással kell tennünk!
Imádságunkban nem elég a
saját szükségleteinkre gondolnunk! Egy ima akkor igazán keresztény, ha egyetemes
dimenziója is van!
Amikor elküldi a hetvenkét
tanítványt, Jézus pontos utasításokat ad nekik, melyek kifejezik a küldetés
tulajdonságait. Az első utasítást láttuk már: imádkozzatok! A második: menjetek! És
folytatja: Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát…; mondjátok:
„Békesség e háznak!” … Maradjatok ugyanabban a házban. … Ne járjatok házról
házra. … Gyógyítsátok meg a betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok
Isten országa.” Ha nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és
búcsúzzatok el tőlük (vö. Lk 10,2–10). Ezek a felszólítások megmutatják, hogy a
küldetés az imádságon alapul; hogy azt vándorolva kell teljesíteni; nem helyben
állva, hanem vándorolva; hogy a küldetés lemondást és szegénységet követel meg;
hogy békét és gyógyulást hoz, melyek annak jelei, hogy Isten országa
elközelgett; hogy nem hittérítés, hanem az evangélium hirdetése és tanúságtétel;
és hogy azt az őszinteséget és evangéliumi szabadságot is megkívánja, hogy
eltávozzunk, és nyilvánvalóvá tegyük annak felelősségét, aki visszautasítja az
üdvösség üzenetét, minden ítélkezés és átkozódás nélkül.
Ha így éljük meg, az Egyház
küldetését öröm fogja jellemezni. Hogyan fejeződik be ez a szakasz? „A hetvenkét
tanítvány örvendezve tért vissza” (Lk 10,17), jegyzi meg az evangélista. Nem a
sikeres küldetés feletti múlékony örömről van szó; ellenkezőleg, olyan örömről,
amely abban az ígéretben gyökerezik, hogy – mondja Jézus – „nevetek fel van írva
a mennyben” (Lk 10,20). Ezen ő azt a belső örömet, azt a kitörölhetetlen örömet
érti, amely annak tudatából fakad, hogy Isten hívott meg bennünket Fiának
követésére. Vagyis annak öröme ez, hogy tanítványai vagyunk. Ma például
mindnyájan, akik itt vagyunk a téren, gondolhatunk arra a névre, amelyet
keresztelésünkkor kaptunk: az a név „fel van írva a mennyben”, bele van írva a
mennyei Atya szívébe. És az ezen ajándék feletti örvendezés tesz minden
tanítványt misszionáriussá, olyanná, aki az Úr Jézus társaságában jár, aki tőle
tanulja, hogyan éljen fenntartás nélkül másokért, szabadon önmagától és minden
tulajdonától.
Kérjük együtt Szűz Mária
anyai közbenjárását, hogy mindenütt támogassa Krisztus tanítványainak
küldetését, azt a küldetést, hogy hirdessük mindenkinek, hogy Isten szeret
bennünket, üdvözíteni akar bennünket, és arra hív, hogy részesei legyünk
országának.
* * *
A Szentatya szavai az
Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Igaz, hogy több napja
történt már, mégis kérlek benneteket, imádkozzatok azokért a szegény védtelen
emberekért, akik meghaltak vagy megsérültek abban a rakétatámadásban, amely egy
líbiai menekülttábort ért. A nemzetközi közösség nem tűrhet el ilyen súlyos
cselekményeket! Imádkozom az áldozatokért: a béke Istene fogadja magához az
elhunytakat és segítse meg a sebesülteket. Kérem, hogy széles összefogással és
összehangoltan szervezzék meg a humanitárius folyosókat a leginkább rászoruló
migránsok számára! Megemlékezem a nemrég Afganisztánban, Maliban, Burkina
Fasóban és Nigerben elkövetett mészárlások összes áldozatáról is. Imádkozzunk
együtt! [Rövid csendet tartanak.]
Szívből köszöntelek
mindannyitokat, rómaiak és zarándokok! Üdvözlöm a clevelandi Szent Ignác Iskola
tanulóit, a basiascói és mairagói fiatalokat, valamint azokat a papokat, akik
részt vesznek a római Sacerdos Intézet által a papképzés felelőseinek szervezett
kurzuson. Üdvözlöm a Rómában élő eritreai közösséget: kedves testvéreim,
imádkozom népetekért! És üdvözlöm a sok lengyelt, akik itt vannak, velem
szemben!
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat
az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
forrás: Magyar Kurír