"Egy éven belül annyi államforma változás talán nem volt Magyarországon, mint 1919-ben. Károlyi népköztársságnak csúfolt sodródó alakulatát kemény kommunista diktatúra követte, majd katonai megszállás, végül a románok után Horthy jött, aki több lépésben megalapozta a király nélküli királyságot. "
Színeváltozások
Egy
éven belül annyi államforma változás talán nem volt Magyarországon, mint
1919-ben. Károlyi népköztársságnak csúfolt sodródó alakulatát kemény kommunista
diktatúra követte, majd katonai megszállás, végül a románok után Horthy jött,
aki több lépésben megalapozta a király nélküli királyságot. Hogy az erre az évre
eső miniszterelnököket összeszámoljam, arra kísérletet sem teszek. Nehéz
lehetett ezekben az időkben újságot írni. A teljesség igénye nélkül ide idézek
néhány hírt, amelyben Horthy Miklós szerepel a Népszavában. Nem mintha a
Népszava a kedvenceim közé tartozna, de ez az egyetlen országos lap, amelyik
(majdnem) folyamatosan megjelent akkoriban.
1.
Népszava 1919. július 6.
A
fehér ellenforradalomnak
hadügyminisztere
is van.
Horthy
altengernagy nevezi igy magát.
Ö is megszólalt. Kiáltványban fordul a Vörös
Hadsereg katonáihoz. Horthy úr, aminthogy ez minden valódi reakcióshoz illik,
hazugsággal kezdi és „a magyar katona" dicsőségének bemocskolásaképpen beszél
azokról a győzelmekről, amelyekkel a vörös katonák Horthy úrék ellenére védték
meg Magyarországot attól, hogy a cseh és román, imperialisták teljesen úrrá
legyenek ezen a szerencsétlen országon. Ezek az urak mernek beszólni
megtévesztésről, megcsalásról és merik azt mondani, hogy a vörös katonák hamis
eszme szolgáivá lettek. Hol az a vörös katona, aki nem tudja, hogy miért harcol,
aki nincs tisztában azzal, hegy Horthy úr és osztályos társainak az
osztályuralma alól való fölszabadulást szolgálják fegyverei? A vörös katonákat a
proletariátus fölszabadulásának eszméje sorakoztatja a vörös hadseregbe, nem
úgy, mint amikor a feudálisok és kapitalisták hadseregében a brutális kényszer
eszközeivel vitték őket vágóhidra.
2.
Népszava 1919. július 29.
Önkényes eltávozások megakadályozása.
A hadügyi népbiztosság a fronton harcoló csapattestektől való önkényes eltávozás
megakadályozása miatt elrendeli, hogy a póttestek és mögöttes országbeli
alakulások, valamint a IV. hadtest alakulásai a frontról igazolatlanul
visszatérő vörös katonákat összegyűjtsék és azokat szigorú őrizet mellett
haladéktalanul az állományilletékes csapattesteikhez, illetve meghatározott
személygyűjtő állomásokhoz visszakísértessék. Az összes kórházak utasíttatnak,
hogy csak azon vörös katonákat vegyék föl állományukba, illetve
gyógykezelésükbe, akik elöljáró parancsnokságaik által megfelelő igazolvánnyal
utaltattak kórházba. Az önkényűen eltávozottak semmiféle üzemiben nem
alkalmazhatók, hanem jelentkezésük esetén a legközelebbi katonai, illetve vörös
őrparancsnokságnák átadandók. — Hadügyi népbiztosság. (Horthy itt nem szerepel,
de az idézet erős kontrasztot ad a korábbi pökhendi lekezeléshez.)
3. Horthy
beszéde Sopronban 1919. szeptember 23-án (idézve
minden gúnyos
felhang nélkül
a Népszava 1919. október 1-ei számában)
—-
Magyarország területi épsége történelmi valóság és természeti szükség, ezt a
világrendet még egy párisi ügyvéd hatalmi tébolya sem fogja tudni fejetetejére
állítani. Nekünk nincs szükségünk még csak népszavazásra sem, mert még a
látszatát is kerülni akarjuk a jogföladásnak.
Ellenségeink ezt a kérdést, mint Páris almáját, közénk akarják dobni, hogy a
veszekedésben egymás fejét törjük be. De mi átlátunk a szitán. E kérdés
megoldásának csak egy módja van és ez: a békés megegyezés.
Mi az integritás alapján-állunk (szűnni nem akaró éljenzés) és megvannak
eszközeink, hogy álláspontunknak érvényt is tudjunk szerezni. Ausztriával mi nem
akarunk háborút viselni, ez a szándék teljesen távol áll tőlünk; de ha osztrák
csapatok be mernék tenni lábukat a hazai földre, akkor azokkal, mint betörő
bandával bánnánk él.
4.
Népszava 1919. november 20.
Horthy
fővezér —-
nincs okunk kételkedni — az ország
érdekeit tartja szem előtt. Mi is
ezt tesszük és ezért azt kell mondanunk, hogy a termelés intenzitása nemcsak a
munkásoktól, hanem a munkáltatóktól is függ.
Összeállította: Surján László