Július 28-án Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumról elmélkedett a déli Angelus elimádkozása előtt. Hangsúlyozta, hogy Jézus be akar vonni bennünket az ő gyermeki kapcsolatába az Atyával, és arra bátorított, hogy mi is őszintén tegyük fel kérdéseinket az Atyával folytatott párbeszédben.
Az
Atyával való személyes kapcsolat a keresztény ima újdonsága!
Július
28-án Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumról elmélkedett a déli Angelus
elimádkozása előtt. Hangsúlyozta, hogy Jézus be akar vonni bennünket az ő
gyermeki kapcsolatába az Atyával, és arra bátorított, hogy mi is őszintén tegyük
fel kérdéseinket az Atyával folytatott párbeszédben.
Kedves testvéreim, jó napot
kívánok!
A mai evangéliumi
szakaszban (vö. Lk 11,1–13) Szent Lukács azt beszéli el, hogy milyen körülmények
között tanította meg Jézus a miatyánkot tanítványainak. Ők már tudnak imádkozni,
mondják a hagyományos zsidó imaformulákat, de azt szeretnék, ha ők is Jézus
imájának „minőségét” élhetnék meg. Megállapíthatják, hogy az ima Mesterük életének
lényegi része, ugyanis minden fontos cselekedetéhez hosszan tartó imádkozás
kapcsolódik. Aztán teljesen lenyűgözi őket az, hogy ő nem úgy imádkozik, mint
korának többi tanítója, hanem az ő imája meghitt együttlét az Atyával, s ezért
arra vágynak, hogy ők is részesei lehessenek az Istennel való egység eme
perceinek, hogy egészen megízlelhessék annak édességét.
Így egy napon megvárják,
amíg Jézus befejezi imáját, egy magányos helyen, és megkérik: „Uram, taníts meg
minket imádkozni” (Lk 11,1). Amikor Jézus válaszol a tanítványok kifejezett
kérésére, nem ad elvont meghatározást az imáról, hatékony technikát sem tanít az
imára és valami „elnyerésére”, hanem inkább arra biztatja övéit, hogy
szerezzenek tapasztalatot az imáról, közvetlen érintkezésbe hozza őket az
Atyával, felébreszti bennük a vágyat az Istennel, az Atyával való személyes
kapcsolatra. Ez a keresztény ima újdonsága! A keresztény ima egymást szerető
személyek közötti párbeszéd, bizalmon alapuló, a másik meghallgatását
feltételező dialógus, mely nyitott a szolidáris segítségnyújtásra. Ez a Fiú
párbeszéde az Atyával, a gyermekek és az Atya közötti párbeszéd. Ez a keresztény
ima!
Jézus ezért adja nekik a
miatyánk imát, amely vélhetően a legértékesebb ajándék, amelyet földi küldetése
során az isteni Mester ránk hagyott. Azután, hogy Jézus feltárta előttünk fiúi
és testvéri misztériumát, ezzel az imával segít behatolnunk Isten atyaságába.
Szeretném ezt kiemelni: amikor Jézus megtanítja nekünk a miatyánkot, bevon
minket Isten atyaságába, és megmutatja, hogyan kezdjünk közvetlen, imádságos
párbeszédet vele: gyermeki bizalmas kapcsolatban. Az apa és fia, a fiú és apja
közötti párbeszéd. Amit a miatyánkban kérünk, az már teljesen megvalósult és
nekünk adatott az egyszülött Fiúban: az Atya nevének megszentelődése, az ország
eljövetele, kenyér és a bocsánat megadása, a rossztól való megszabadítás.
Miközben kérünk, kinyitjuk tenyerünket, hogy kaphassunk, hogy megkapjuk azokat
az adományokat, melyeket az Atya szemünk elé tárt a Fiúban. Az Úr által tanított
ima minden ima összefoglalása, és mindig testvéreinkkel közösségben fordulunk
vele az Atyához. Megesik, hogy néha elkalandozunk az imában, de nagyon sokszor
az a vágyunk, hogy megálljunk az első szónál – Atyánk –, és átérezzük az ő
atyaságát bensőnkben.
Azután Jézus elmondja az
alkalmatlankodó barátról szóló példabeszédet, s ezzel figyelmeztet: „kitartóan
kell kérni az imában”. Eszembe jut, hogyan viselkednek a három, három és fél
éves gyerekek: rákérdeznek a dolgokra, amiket nem értenek. Az én szülőföldemen
ezt a „miértek korának” hívják, gondolom, itt is ugyanígy. A gyerekek az apjukra
néznek, és kérdezik: „Papa, miért? Papa, miért?” Magyarázatokat kérnek. De ácsi!
Amikor az apa elkezd magyarázni, ők meg sem várják a magyarázat végét, már újabb
kérdéssel jönnek. Mi történik? Az történik, hogy a gyerekek bizonytalanságot
élnek meg sok dologgal kapcsolatban, amit elkezdenek félig megérteni. Csak apjuk
figyelmét akarják maguk felé irányítani, ezért ismételgetik: „Miért, miért,
miért?” Amikor a miatyánkot imádkozzuk, és megállunk az első szónál, akkor
ugyanazt tesszük, mint amikor kisgyerekek voltunk: azt akarjuk, hogy Atyánk ránk
figyeljen. Mondjuk csak: „Atyám, Atyám”, és mondjuk csak: „Miért?” És ő ránk
tekint majd.
Kérjük Máriát, az imádkozó
asszonyt, segítsen, hogy Jézussal egységben imádkozzuk a miatyánkot, hogy a
Szentlélek vezetésével megéljük az evangéliumot!
A Szentatya szavai az
Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Fájdalommal értesültem a
Földközi-tengeren pár napja történt tragikus hajótörésről, melynek következtében
több tucat migráns vesztette életét, köztük nők és gyermekek. Megismétlem
sürgető felhívásomat, hogy a nemzetközi közösség azonnal és határozottan
intézkedjen annak elkerülése érdekében, hogy hasonló tragédiák újra
megtörténjenek, továbbá mindenki biztonságának és méltóságának garantálása
érdekében. Kérlek benneteket, imádkozzatok velem együtt az áldozatokért és
családjaikért. És szívünk mélyén tegyük fel a kérdést: „Atyánk, miért?” [Egy
perc csöndet tartanak.]
Üdvözöllek
mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ más tájairól érkezett
zarándokok! Köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, a
társulatokat.
Külön is köszöntöm Szent
Erzsébet több országból jött nővéreit, a mexikói művészettel és kultúrával
foglalkozó nemzetközi szervezetet, az AVART csoportot a mexikói Pueblából és a
torinói Casciai Szent Rita-plébánia fiataljait. Látok egy uruguayi zászlót, de
nem látom a matét! Isten hozott benneteket! Köszöntöm a sok lengyelt is, akiket
itt látok zászlókkal, és a spanyolok csoportját is.
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat
az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre
SP
Fotó: Vatican News; ANSA
Forrás: Magyar Kurír