1919. június 31-én a Népszava vezércikke még a burzsoázia rémhírterjesztéseiről és a Vörös Hadsereg diadalmas csatáiról áradozik. A működésképtelenség azonban már tetten érhető.
Összeomlóban
1919. június 31-én a Népszava vezércikke még a burzsoázia rémhírterjesztéseiről
és a Vörös Hadsereg diadalmas csatáiról áradozik. A működésképtelenségről
árulkodik viszont az alábbi kis hír:
Az országos lakásbiztosság figyelmezteti a szocializált házak
házfölügyelőit, segédházfölügyelőit, hogy a világitás az országos
lakásbiztosság XIII. számú rendelete értelmében csak az esetben jár nekik az
állami házbérszámla terhére, ha a lakásukban legföljebb két égő van
használatban. Olyan házakban, ahol külön portásfülke van, a portásfülke
világítására az állami házbérszámla terhére még egy égőt használhatnak. Ha a
lakásban a megengedett két égőnél több van, azokat azonnal le kell szerelni,
illetve a többletet a házfölügyelő tartozik fizetni.
A
katonai összeomlást az augusztus elsejei szám még nem jelenti be, azaz közvetve
mégis:
Parancs.
Mindazok a vörös katonák, akik a
harcteret igazolatlanul elhagyták, harctérre való útbaindításuk végett
tartoznak 24 -órán belül póttestüknél jelentkezni.
Mindazokkal szemben, akik e parancsnak nem tesznek eleget, statáriális
eszközök fognak alkalmaztatni. 1919. július 31. Hadsereg
főparancsnokság
Augusztus 2-án Peidl Gyula és kormánya Magyarország népéhez megszólítású
kiáltványa tette ki a lap első oldalát. Kellő nagyságú betűket alkalmaztak, hogy
az oldalt kitöltsék. Másnap a lap tudatta, hogy mindenféle zászlónak és minden
korábbi falragasznak el kell tűnnie. (Mintha a mai Erdély jelképháborúinak
előképét látnánk.) A Népszava (az egyetlen budapesti napilap) fejlécéből látjuk,
hogy A SZOCIALISTA-KOMMUNISTA MUNKÁSOK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁNAK HIVATALOS REGGELI
LAPJA. Ez a megjelölés június 15-e óta „díszíti” a lapot, de ekkor jelent meg
utoljára. Augusztus 4-én már A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA PÁRT TULAJDONA azaz
kommunistátlanították. Van hangváltás is, a korábban oly keményen osztályharcos
lap augusztus 6-ai számában meglepetéssel olvashatjuk:
Az osztályok együttműködése, a kölcsönös jóakarata tudja csupán
biztosítani, hogy a magunk lábán megálljunk, a rendet fönntartsuk és ne tegyük
ki magunkat állandó meglepetéseknek.
A
hangváltás azonban nem volt elég, a lap következő száma csak szeptember 28-án
jelent meg, új fejléccel: A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI
KÖZLÖNYE.
(A
száz évvel későbbi nemzedék is ismeri a névváltások sorozatát. Kisgyerek
koromban volt MKP, azaz Magyar Kommunista Párt. Miután bekebelezte a nálánál
erősebb koalíciós partnereit, Magyar Dolgozók Pártjává alakult. Ezt elsöpörte az
1956-os forradalom, a poraiból megelevenedő társaság Magyar Szocialista
Munkáspárt néven ült a nyakukra. Harminc év alatt kitelt a becsület, ezért
köpenyt forgattak és nevet váltottak: ma mint Magyar Szocialista Párt léteznek.
Gondolom addig, amíg a belőlük kivált DK fel nem falja őket. Szép teljesítmény
volna, ha a magyar baloldal párformációinak a neveit valaki összeszedné. A név
sűrűn változik, de a lényeg marad. Sajnos.)
Az
Arcanum adatbázisában van egy másik lap is, amelyik naponta megjelent: a
Dunántúl. A szerb megszállás alatti Pécsett nyomtatták, mindössze két oldal,
főleg helyi hírekkel. A szerb megszállók visszafogottabbak voltak, mint a
románok, maguk sem tudták, hogy mi lesz, de nagy reményeik kiviláglottak például
ebből az augusztus 2-án megjelent hírből:
P á r i s, augusztus 1.
Tárgyalások folynak és a területi bizottságban a nagyhatalmak által határozat
is lett hozva, hogy a Szerb-Horvát- Szlovén királyság Temesvárért kárpótlás
fejében megkapja egész Baranyát és Pécset. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság
delegátusai nevében P a s i c s elnök kijelentette, hogy ezideig még nem
tudott határozni afelett, hogy e rekompenzáció megfelelő-e.
Ehhez még büszkén hozzáteszik:
Baranyai határaink igen kedvezőek. Bácskában a Baja körüli Háromszöget és
magát Baját is megkapjuk.
Egészen 5-éig kellett várniuk a Pécsieknek, hogy a sajtóból értesüljenek a
Budapesten történtekről. Hogy a tudósítás egyes részletei mennyire igazak,
megítélni nem tudom. Érdekes azonban a korabeli sajtó szemüvegén át nézni a
hajdani történéseket:
Pécs, augusztus 2.
(Dunántúl tudósítójától.)
A már napok óta Budapesten elterjedt kormányválság hírek a pénteki napon
beigazolást nyertek. A kisgazdák szabotázsával súlyosbított blokád, a
százszorosán megnövekedett korrupció, a vörös hadsereg veresége előkészítette
a válságot. A közvetlen ok azonban a szakszervezeti vezetők állásfoglalása
volt Kun Bélával szemben.
Cunningham angol ezredes, a bécsi misszió vezetője, aki már Budapesten való
tartózkodása alatt tárgyalt a régi szociáldemokrata vezetőkkel, de
eredménytelenül, mert azokat természetszerűleg Budapesten Kun Béla
befolyásolta, ezúttal Bécsbe kérette W e l t n e r Jakabot, az újságírók
szakszervezetének nemrégen megválasztott elnökét és P e y e r Károlyt, egyben
magához rendelte a Svájcban időző G a r a m i Ernőt. A tárgyalások csütörtökig
folytak Becsben. Weltner és Peyer a Kun Bélával való megbeszélés céljából
ekkor vissza akartak utazni Budapestre. Ez azonban késedelmet jelentett volna.
Ezért Cunningham ezredes Kun Bélának Bécsbe való hivatását ajánlotta. Ezt
azonban a német-osztrák kormány nem engedte meg. Erre Cunningham a
szociáldemokrata vezetőkkel Királyhidára utazott, ahova megérkezett Kun Béla
is, miután vonatát a Győrben időközben kitört ellenforradalom emberei
puskatűzzel fogadták. Az angol ezredes szalon- kocsijában folyt tárgyalás
eredménytelen maradt. Kun Béla hallani sem akart a lemondásról. A tárgyaló
felek vonata csütörtökön este érkezett Budapestre. Egész éjszakai tárgyalás
után pénteken délben a szakszervezeti vezetőknek sikerült Kun Bélát lemondásra
bírni, azzal a feltétellel, hogy szakszervezeti kormány alakul. Ez nyomban meg
is történt.
A szakszervezeti vezetők megosztották a tárcákat egymás között és a
proletárdiktatúra alapjáról való letérés első jeleként a népbiztosi intézményt
elvetve, a „miniszteri“ címet vették fel. A lemondás bejelentése a központi
munkástanácsban már csak formaság volt. Kun Béla „taktikai visszavonulást”
hangoztatott és pártjával, amely alighanem ki fog válni a szocialista pártból,
ellenzékbe akar menni. Azok a miniszterek, akik a kommunista kormányban is
szerepeltek, csupa olyan emberek, akik a régi rezsimben fékező politikát
követtek. Nyílt titok azonban, hogy az igy megalakult kormány csak ideiglenes
lehet. A kormány maga is átmenetinek mondja magát.
Aki
nem hiszi, járjon utána. Akárhogy zajlottak a részletek, ezt a 133 napot már nem
lehet meg nem történtté tenni, pedig be nagyon jó lenne!
Surján
László