Adalék az „ezeréves magyar elnyomás” gondolatához

„Mielőtt bármit mond, kijelentem, hogy az ezeréves magyar elnyomás gondolatát felejtsük el, ilyen ugyanis nem volt.” Ezekkel a szavakkal fogadott egyszer a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövete. Jól esett, viszont a nem magyar ajkú polgártársaink két évszázados elnyomását el kell ismernünk, különben épp oly hiteltelenek leszünk, mint azok, akik az ezeréves sanyargatást szajkózzák

Adalék az „ezeréves magyar elnyomás” gondolatához

„Mielőtt
bármit mond, kijelentem, hogy az ezeréves magyar elnyomás gondolatát felejtsük
el, ilyen ugyanis nem volt.” Ezekkel a szavakkal fogadott egyszer a Szlovák
Köztársaság budapesti nagykövete. Jól esett, viszont a nem magyar ajkú
polgártársaink két évszázados elnyomását el kell ismernünk, különben épp oly
hiteltelenek leszünk, mint azok, akik az ezeréves sanyargatást szajkózzák.
1817-ben a Tudományos Gyűjteményben[1]
„Észrevételek a Posonyi Tót Újság kissebbítő Homlokírása ellen” címmel E.P.N.P
monogrammal megjelent egy írás. Bár mondanivalója már megjelenésének idejére
okafogyottá vált, mert az általa kifogásolt szöveget megváltoztatták, az
ismeretlen szerző írása fontos. A cikk elsősorban azoknak szól, akik szerint
eleinknek a velünk együtt élő nem magyar ajkúakkal való bánásmódja kifogástalan
volt. A szöveg eredeti szóhasználatát és helyesírását megtartottam.

„Én
Magyar Országban Magyar Nemzetet esmérek, szívesen megvallom azomban , hogy ezen
Nemzetet a' felvessebb számú Uralkodó Magyarok, Honnyunkban békességesen lakozó,
 s talán részről megís magyarosodott 's characterizálódott Tót , Német 's a' t.
atyafiakkal együtt formálják , minden mái virágzó Nemzetek'pé Idájára : mellyek
eleve maroknyiak , csak belső szaporodás, 's Külföldiek' öszsze elegyedése által
nyomulván előbbre, lettek nagyokká. —

A'
számos sisegö Patakok szülik a' nagy folyókat, ezek pedig a' széles terjedésű
Tengereket: úgy a' magánosan sinlödők a' gyülevész tsoportokat, ezek pedig
nemzik a' Nemzeteket. A' nevezetes Dunába sok kissebb, nagyobb folyamok ömlenek;
de azért híres neve változást nem szenved, söt azok vele eggyesülnek. — Az alább
való egy két itcze töltelék, a' nemessebb bornak kellemes ízét, hathatós elejét,
's többi tulajdonságait el nem rongálja , hanem azzal nem külömböztethetöleg
öszve keveredik. — Hasonló ezekhez a' Nemzetek sorsa, mellyek ugyan felveszik a'
külső idegeneket , de soha sem azért, hogy kebelekben új Nemzetet formáljanak,
hanem, hogy velek eggyé olvadjanak. —

Vitéz Eldődink Ázsiai Nagy Magyar Országból ide költözködvén, vér patakokkal
foglalták el mái lakhelyünket; s léptsőnként haladván az udvariságban, az üdöhöz,
környülállásokhoz mérsékelve elég bölcs Alkotványt szerzettek; olly arányzással,
hogy az, a' Magyar Hazát, 's Nemzetet nyelvével eggyütt örökösíttse: a'
meghódoltattakat, vagy az utóbb bebocsájtott Külföldieket, — ha annak pártfogása
alatt élni akarnak — szerencséltesse , boldogéttsa, — E' nézőpontból vizsgálván
a' dolgot, a' Magyarnak Hazájában való Nemzetisége nyilvánságos. — El nem
gondolhatom tehát kiket tárgyoz az emlétett Tót Újság' illetlen Homlokirása? A'
Magyarokat hizonyossan nem; mivel a' Tót nyelvet nem tudják, 's vagyon nekik
Magyar Nemzeti Újságjok: Honnyukban lakó Tótokat sem, mivel előbbi előadásom'
értelmében Magyar Országban Magyar Nemzet vagyon, nem pedig .Tót. — A' többi
külömbözö nyelvűeket sem, mivel a' Tót Nemzetiség reájok nem alkalmaztatható.—>Es
így botránkoztató álom, vagy gúnyoló költemény a' Magyar Országi Tót Nemzet.— Ha
vagyon Országunkban Tót Nemzet; bizonyára vagyon: Német, Oláh , Görög , Örmény ,
Vendus , Zsidó, Czigány is, mivel ezek mind lakosi Hazánknak, de ez nem kétlem
a' Kiadó Urnák is képtelenségnek látszik. —. Továbbá homlok öszszeütközik a'
megjegyzett Tót Újság' rágolmazó Czimje a' Nemzetiség kitételével; — tudniillik
az a' Köztársaság neveztethetik Nemzetnek, melly önnön magából veszi polgári
életének minden formáit, változásait, functioit; — vagy mellynek tagjai már
eleve is önként, és meghatározott czélból egyesültek, 's utóbb is minden
határozásokat önnön belső, vagy is maga erejéből , 's természetéből fejtett ki.
Úgy de ezen kitétel Hazánkban egyedül az Uralkodó Magyarokra illik; kiknek
tulajdona lévén a' Magyar Honny bizonyos üdőkben megjelennek az Országos
Gyűlésen a' Törvényhozás', 's a' többi Haza-javát elösegéllö eszközökről
tanácskozás végett. —- Tagadhatatlan tehát a' Tót Újság' Kiadójának , vagy
tudatlanságból esett nagy hibája; vagy az Uralkodo Nemzet' becsét lealacsonyittó
törekedése : ki tudniillik a' Magyar Törvény' bátorsága alatt élvén, a'
Magyartól a' Nemzetiséget, vagy tudatlanságból megtagadja: vagy a' Haza'
kebelében rosz szándékkal Tót Nemzetet akar alkotni.”

A
szerző őshonosokat (meghódítottakat) és befogadottakat különböztet meg. Minkét
csoport előtt nyitva az út a magyarosodás felé, de nemzetté fejlődésről szó sem
lehet. Kétszáz éve, bár valójában multikulturális ország voltunk,
nemzetállamként viselkedtünk, s ezt a hibát követik el most szomszédaink is. A
bosszúra százév elegendő lehetne. Nekünk azonban minden érvünk megsemmisül, ha
nem ismerjük el azokat a hibákat, amelyeket eleink elkövettek, s amire a fenti
szöveg egyértelmű bizonyíték, még akkor is, ha a Dunába ömlő kisebb folyókkal
való példálózás szellemes és találó.

Surján László