Életkor

"az életkor másvalamitől is függ, hisz axióma (nem vita tárgya) a következő mondat is: a tartalmas élet nem korfüggő. Sőt, az időskor a lehetőségek kora!"

Pálmai Tamás

Életkor

A
tudomány az emberi életet szakaszokra osztja Ezek szerint a csecsemőkor a
születéstől az első fogzás kezdetéig, azaz a 7-8. hónapig tart. Ebből az
újszülöttkor a születéstől számított első négy hét.
A kisgyermekkor az első fogzás kezdetétől
a második fogzás kezdetéig, azaz a 6. évig terjeszkedik.
A gyermekkor a 6 – 12 vagy 13 közé eső
időszakra esik. A serdülőkor a 12-13. életévtől a 15-16. életévig, azaz a nemi
érés befejéséig tart. Az ifjúkor
pedig a nemi érés befejezésétől a
növekedés megszűntéig, azaz férfiaknál a 25, nőknél a 20. életévig.
A fiatal felnőttkor a növekedés
befejeztétől 30 éves korig tart. A
középkorú felnőttkor a 30. életévtől, az öregedés első jeléig (40. év.). Az
öregedés első fázisa 40-től 50-ig, míg a haladó öregedés 60-65 éves korig
terjed. Az aggkor e
felett kezdődik.

Legalábbis ezt mondja a tudomány. Amivel persze lehet vitatkozni. Mert az
öregedés függ a genetikától is, gondoljunk például a hawaii nőkre, akik
termőképes korukat korán elvesztik. De függ az életkörülményektől is, gondoljunk
az afrikai törzsekre, vagy csak akár a régi magyar parasztemberre, akit, akiket
a kemény munka, a természeti környezet nemcsak megedzett, de idő előtt el is
koptatott. De az életkor másvalamitől is függ, hisz axióma (nem vita tárgya) a
következő mondat is:
a tartalmas élet nem korfüggő. Sőt, az
időskor a lehetőségek kora!

Miért mondom azt? Több okból is. A napokban volt városunk vendége egy fiatal
csapat, az Aquinói Szent Tamás Akadémia 15 növendéke. Fiatalok, akiknek már van
valamilyen előképzettségük ugyan (legalább egy „bolognai” három év), de akik
látnak fantáziát abban, hogy profi előadócsapatot hallgatva, egy évig havonta
más tárgyat tanulva, nagyon tömény tanulmányi kirándulásokon részt véve, egy
keresztény alapú tudástömeg boldog tulajdonosai lehessenek. Itt voltak majd egy
hétig, kora reggeltől estig utazva minden nap, hogy e nyúlfarknyi idő alatt
bepillantást nyerjenek Békés és Csongrád megye szépségeibe, nevezetességeibe.
Este meg, pihenés helyett válogatott előadókat hallgathattak és kérdezhettek,
amíg ők, meg a vendégek bírták. Meglepően őszinte és sokszor megható
történeteket hallottunk. Minden vendég hozta a formáját, de talán az a pár vitte
el a prímet, amely a fejenként nyolcvan évhez nagyon közel olyan kirobbanóan
fiatalos volt, szellemileg annyira friss és üde, hogy a hallgatók spontán tapsba
törtek ki őket látván, hallván.

Hallgatók, akik egyben nagyon hasonlóak: csillog a szemük a tudásvágytól. Amúgy
meg – ahogy illik – mások és mások. Mint mindannyian, mi, emberek. Lányok és
fiúk, huszonévesek és harmincasok, erdélyiek (öten), délvidékiek (egy fő) és
anyaországiak, vallásban, habitusban, előképzésben, alkatban és hajszínben, azaz
mindenben különbözőek. Telve jogos elvárásokkal, ha kell félelmekkel, sok-sok
kíváncsisággal, humorral, hittel, szeretettel és rengeteg energiával.

A
határon túlról jövőkben talán kicsit több volt a félelem: vajon hogyan fogadják
őket? De mosolyogva válaszoltak is: befogadtak. S ez így a jó, így helyes.
Sándor-Kerestély Ferivel (von Farcád) gardíroztuk őket sokat lótva-futva, de
szépen fiatalodgattunk mellettük, mert felkelő magyar napra emlékeztető, sugárzó
életigénylésük így hatott ránk. Adja a Fennvaló, hogy az ilyen svádájú keresztén
magyar fiatalból még sok teremjék kis Kárpát-medencénkben!