Heti undok

"Alighanem külön csapat foglalkozik azzal, hogy az ellenzéki képviselőket ellássa megfelelő undoksággal, amelyet akkor kell elővenniük, ha a miniszterelnökhöz intézhetik a szavaikat."

Surján
László

Heti
undok

Alighanem
külön csapat foglalkozik azzal, hogy az ellenzéki képviselőket ellássa megfelelő
undoksággal, amelyet akkor kell elővenniük, ha a miniszterelnökhöz intézhetik a
szavaikat.

Ez
a csapat mennyiségileg kiválóan teljesít, de az undokságok minőségén még kellene
javítani. Legalább annyit, hogy legyen a valósággal valami kapcsolatuk. Nézzünk
egy friss példát. Tóth Bertalan, aki trükkök százai segítségével sikeresen
újraválasztotta önmagát az MSZP élére, azzal támadott a parlamentben, hogy
a kormány „alattvalókat” szeretne kinevelni az
iskolákban. Orbán Viktor világossá tette: a hazafias nevelés nem teszi a
gyermekeket alattvalóvá. „Mi hazafias nevelést szeretnénk. Azt szeretnénk, hogy
mindazt, amit az elődeink összeraktak, fölépítettek, megalkottak, szellemi
értelemben is létrehoztak, azt megértsék és tovább tudják vinni.”

Nem
kell történésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a magyar patriotizmus éppenséggel
nem alattvalóságra, hanem öntudatra, jogállamiságra, az alkotmányhoz való
ragaszkodásra nevel.

Mocsáry Lajos „A kérdések kérdése” című könyvében 1866-ban úgy fogalmazott, hogy
„lehetetlen e nép kebeléből kiirtani a szabadsághoz és nemzetiséghez (értsd
magyarságához) való ragaszkodást; … e nép szabadság és nemzetiségért való
lelkesedésében egy oly kincs rejlik, melyet az emberiség, a birodalom, a
dinasztia javára a legnagyobb mértékben lehet értékesíteni.”  Érett már a
kiegyezés gondolata, Mocsáry nem a Bécstől való elszakadásra vágyott, de nem
fogadta el a Bécsnek való alávetettséget sem. A királlyal csak a magyar
alkotmány alapján látta rendezhetőnek a kapcsolatot. Ennek a kiállásnak és
történelmünk folyamán a szabadsághoz való ragaszkodásnak az ismerete nevelne
bárkit is alattvalóvá?

Azt
hiszem fordítva van a dolog. A baloldal már jó régen elveszítette a francia
forradalom három jelszavából az egyenlőség és a testvériség iránti vonzódását,
és a szabadságot is elég furcsán, a liberális véleményterrornak való szolgai
megfeleléssel látja megvalósíthatónak. Igen, ki kell mondani, hogy a hazai
baloldal sem kivétel, bizony éppen ők a nemzetközi nagytőke alattvalói, s egyre
jobban látható módon kitartottjai. Tóth elnök úr tehát pártjának hagyományait
követve ismét azzal vádol másokat, amiben maga vétkes: az alattvalósággal. Tóth
elnök úr gazdáinak épp az a vörös posztó, hogy ha a kordivatokkal szemben
ellenállásra, saját véleményalkotásra képes emberek kerülnek ki az iskolából.
Nekik, ahogy Huxley már rég megírta a Szép új világban, elsősorban epszilon
félmajmokra van szükségük. A mi ideálunk a tudással vértezett, gondolkodó ember,
akire nem hat a reklám, sem az agymosás.