"A Cédrus Művészeti Alapítvány Mi Magunk – magyar identitás, magyar tradíció című tanulmánykötetét a Magyarságkutató Intézetben 2020. szeptember 8-án mutatták be. A zárt körben megtartott könyvbemutatót élőben közvetítették az interneten, remélhetőleg hamarosan újra nézhető lesz, a bemutató ugyanis önálló érték lett, nem csupán a kiadvány ismertetése."
Surján
László
Magyar
identitás, magyar tradíció
A Cédrus
Művészeti Alapítvány Mi Magunk – magyar identitás, magyar tradíció című
tanulmánykötetét a Magyarságkutató Intézetben 2020. szeptember 8-án mutatták be.
A zárt körben megtartott könyvbemutatót élőben közvetítették az interneten,
remélhetőleg hamarosan újra nézhető lesz, a bemutató ugyanis önálló érték lett,
nem csupán a kiadvány ismertetése.
E
hatalmas műnek az ismertetése egyébként lehetetlen. Egy hatodfélszáz oldalas
kötet, amelynek minden írása érték, és a befogadótól komoly elmélyedést kíván,
nem tűrne meg egy a szerzők és szerkesztők szédelgő feldicséréséből álló
ismertetésnek látszó üres írást.
A
Napút folyóirat – sajnos gyér számú - olvasói részben már ismerhetik a kötet
tartalmát, mert az ez évi első szám ugyanerről a témáról szólt, s az ott
megjelent tanulmányok helyet kaptak ebben a kötetben is.
Ezt
a kötetet szeretném ott látni minden honfitársam könyvespolcán. Ha azon csak a
Biblia árválkodik, akkor is. Ennek érdekében most nemcsak hírt akarok adni
arról, hogy a kötet megjelent, hanem kedvet akarok csinálni az olvasásához.
Miért? Ez a könyv gyökereket ad egy szélfútta világban. Gyökerek nélkül pedig a
viharokat túlélni nem lehet. Az érdeklődés felkeltésének talán az a legjobb
módja, ha néhány idézetet villantok fel, amelyek elgondolkodtatják az embert.
Toót-Holló Tamás írta: „…fedezzük fel magunkat abban a hitünkben: hogy ami
összetartozik, az előbb vagy utóbb újra összenő.” Kezdjük tehát az
összetartozást először nemzeti alapon, majd mindazokkal, akiknek ősei a
mieinknek polgártársai voltak. Hogy ez az összenövés milyen lesz? Bízzuk ezt a
jövőre, tudván, hogy az új bornak új tömlőre van szüksége.
A
nemzetállam fogalma sokunk szívéhez közel áll. Amíg bele nem gondolunk a
valóságba, például abba, hogy alig van olyan államalakulat, ahol az országhatár
és a nemzet határa egybe esik. Papp Endre Joó Tibort idézve egy komoly veszélyt
említ: „Amikor a nemzeti mibenlétet eloldották a szellemtől és az
életformától, s hozzákötötték a származáshoz, nyelvhez, népiséghez, a magyar
nemzetnek, mely szellem és életforma által különböző származású, nyelvű,
népiségű elemeket egyesített, szükségszerűen szét kellett robbannia.” Sajnos
ez már nem veszély, hanem magyarázat. De talán egyben kivezető út is.
Döbrentei Kornél Magyarok kenyere című versének két sorát okvetlenül idézni
kell:
„Lengyel-magyar
szövetségben reál-misztika,
óvd céda Európát, Eucharisztia”
Íme
magunk s földrészünk reménye a most elhalasztott, de reménybeli budapesti
Eucharisztikus Kongresszus előtt!
„Az
identitás önkéntes, választott azonosulás a származással”.
Bába Szilvia Eriksent idézi, amikor a
távolra szakadt magyarok identitásáról ír. Számomra ez a felfogás nyitás azok
felé is, akik az utódállamokban maguknak, vagy szüleiknek a többségi nemzetbe
való beolvadásával elhagyták a magyarságot. A második vagy akár többedik
nemzedékben gyakorta feléled az érdeklődés felmenőik kultúrája iránt. Hogyan
gondolunk rájuk? Szeretettel fogadjuk-e közeledésüket, képesek vagyunk-e, ha ők
elindulnak felénk, befogadni őket, legalább mint egy hídpillért a többség és
kisebbség között?
Elmer István szerint a magyar identitás biztonság, béke és bizonyosság. Harmónia
és megelégedettség. Aminek a mélyén egymással szemben nem kijátszhatóan, az ő
esetében a svájci-német és a bécsi identitás húzódik meg, bár már a nyelvtől
elszakadva. Mégis ez egyfajta szerető ölelés. Ezt kell felfedeznünk azokban a
szlovákokban, románokban, akiknek voltak magyar őseik. Mintha ma az erre való
képességet is jelentené, hogy a magyar befogadó nemzet. A nemzet határmódosítás
nélküli egyesítése rájuk is kiterjedő magunkhoz kapcsolás, legalább azok felé,
akikben megmozdult a magyar felemenők tisztelete.
Márfi Gyula arra mutatott rá, hogy a hazaszeretet „az elmúlt száz évben több
mélyütést is elszenvedett.”
„Az
egyik mélyütést a nemzetiszocializmus vitte be, amely a haza és fajszeretet
nemes eszméjét fajimádattá és fajgyűlöletté torzította. Túladagolva a legdrágább
fűszer is elrontja az ételt és a legjobb gyógyszer is méreggé válik.”
„A
második mélyütés a proletár internacionalizmus kommunista tanából forrásozott.
Ennek az irányzatnak az eszmei alapja az osztályelmélet volt. Ezen elméletnek
megfelelően mi negyven éven át azt tanultuk, hogy testvéreink a kubai, a
belgakongói és a vietnámi proletárok is, de nem testvérünk az a szomszéd, de még
az a rokon sem, akit osztályidegennek minősített ’népünk vezető ereje’, a
Moszkvából vezérelt kommunista párt.”
„A
harmadik mélyütés forrása a kozmopolita globalizmus.”
Ennek két gyökere is van. Az egyik
ultraliberális, túlhangsúlyozza az egyén autonómiáját. A másik Richard
Coudenhove-Kalgeri Praktischer Idealizmus című művére vezethető vissza, amit
Márfi érsek úr egyenesen a sátán művének nevez. „A
világ népeit: feketéket, fehéreket, barnákat, sárgákat mesterségesen össze kell
keverni, és az így kialakult egyszínű - vagy inkább semmilyen színű – tömeget
egyetlen világkormány alá kell helyezni.”
A végeredmény a világkolhoz, amelynek jelszava egység az egyformaságban. „Ezzel
szemben a mi jelszavunk: egység a sokféleségben.” Ki ne látná ennek a
fejtegetésnek a fényében napjaink napi politikájának a lényegét.
Talán ennyi elég is ahhoz, hogy felébredjen az olvasási vágy. De egy fontos
időszerű megállapítást még tennem kell. Mostanában gyakorta hallom, hogy az
érték, a teljesítmény, a tehetség hiányzik azokból, akik nemzetben és
kereszténységben gondolkodnak. Ez a könyv kemény cáfolata ennek a liberális
gőgnek, sőt megkockáztatom, hogy ők üres szócséplésben és gúnyban felül tudnák
múlni ezt az összeállítást, de érdemi vitában nem. Ez a tanulmánygyűjtemény
felemel, öntudatot ad, de minden hamis pátosz és gőg nélkül.
A
tanulmánykötet on line megrendelhető itt:
http://www.naputonline.hu/2020/05/23/mi-magunk-magyar-identitas-magyar-tradicio/
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni