"Rossz úton jár ... ez a többre hivatott, de egyre inkább lecsúszóban lévő Európai Parlament. Mindez semmi ahhoz képest, ami Franciaországot fenyegeti. Az alsóház már döntött az ügyben és rosszul. A józan ész még reménykedhet a szenátusban, de attól tartok, hiába. A „szép új világ” küszöbére érkeztünk."
A
posztdemokráciától az embergyárig
Az
Európai Parlament durván szakított a demokratikus alapelvekkel. Ahol komolyan
veszik a népképviseletet, a különféle posztokat, így a bizottsági elnöki
megbízásokat is a választók által kijelölt arányban osztják el a frakciók
között. Ezt tükrözte az a javaslat, amelyikben az állatjóléti bizottság elnöki
posztját egy szélsőjobbosnak tartott képviselő kapta volna. Nem kedvelem a
szélsőjobbot, de ha megválasztották őket, el kell fogadni a létüket, s ezzel a
jogaikat. De most, a bizottság megalakulásakor a demokrácia habzó szájú
védelmezői mintha kiléptek volna a szerepükből, és egy zöld képviselőt ültettek
az elnöki székbe. Közben pedig senkinek nem jutott eszébe azt vetni fel, hogy mi
a csudának kell állatjóléti bizottság egyáltalán? Rossz úton jár tehát ez a
többre hivatott, de egyre inkább lecsúszóban lévő Európai Parlament.
Mindez semmi ahhoz képest, ami Franciaországot fenyegeti. Az alsóház már döntött
az ügyben és rosszul. A józan ész még reménykedhet a szenátusban, de attól
tartok, hiába. A „szép új világ” küszöbére érkeztünk.
Franciaországban eddig
csak különböző nemű párok
vehettek részt a mesterséges megtermékenyítési programban, ha természetes úton
nem lehet gyermekük és házasok vagy legalább két éve együtt élnek. A tervezett
változásokról a
szemlelek.hu adott tájékoztatást. Ezeket
Catherine Michaud, a GayLib LGTB-egyesület elnöke történelmi lépésnek mondta.
Sylviane Agacinski baloldali filozófus pedig etikai és antropológiai
forradalomnak nevezte. Joggal. De nem minden forradalom jó.
Ha a szenátus rábólint, 43 éves korig minden
nőnek, tehát a leszbikus pároknak és egyedülálló nőknek is közpénzen válik
hozzáférhetővé a mesterséges megtermékenyítés, természetesen anonim – de a
gyermek 18 éves kora után felfedhető – spermadonorral. Mit ér a gyermek az olyan
apával, akit csak nagykorúságát elérve ismerhet meg? Ha közben az apa meghalt,
örökölhet-e utána? Ha elszegényedett, hárul-e szülőtartási kötelezettség az apa
nélküli fiatalra? Csak néhány kérdés, hogy lássuk milyen zavaros ez a világ.
Lazít a törvény a béranyaság kérdésében is: két nőnemű partner esetében
megengedi, hogy az egyik fél mesterségesen megtermékenyített petesejtjét a másik
hordja ki. Így egyikük genetikai, másikuk szülőanyának fog minősülni. De ez még
semmi. A tervezet megengedi az embriók géntechnikai módosítását, őssejtjeikből
ivarsejtek előállítását, sőt, emberi őssejtek állati embriókba való beültetését
is. Milyen lények születnek ebből? Ember lesz vagy állat?
Ki
törődik azzal, hogy
az ENSZ gyermekjogi chartája
szerint a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy szüleiket lehetőség szerint
ismerjék és velük nevelkedjenek. Eddig a lehetőség szerint kifejezés az apa
halálára vagy pl. fogvatartására vonatkozott. Ezentúl elég, ha két nő azt
mondja: nekem nem kell férfi, csak gyerek, s nincs lehetőség arra, hogy ismerje
biológiai apját.
Orvosi, jogi, erkölcsi érvek sorát
felvonultatva tiltakoztak mindez ellen. De a „forradalmárok” nem érvelnek.
Minősítenek: az ellenvéleményeket "elavultnak" és "ideologikusnak" minősítve
lesöprik az asztalról.
Aldous Huxley szép új világa valaha
fantasztikus könyvnek számított. Úgy tűnik valójában riport a műfaja. Ha valaki
nem ismerné, letölthető az internetről.
https://docplayer.hu/8757222-Aldous-huxley-szep-uj-vilag.html
Surján
László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni