"Franciaország temeti halottjait, mi pedig temetjük az európai álmot. Kár érte. Mától Közép-Európát álmodom. Közép-Európát, ahol tudunk a bűnösért és az áldozatért is imádkozni. "
Álmodjunk Közép-Európát
Amikor az
első lefejezés megtörtént Párizsban, azt írtam: két halott, és mindkettőért
fohászkodnunk kell. Persze menetrend szerint megjött a kritika, hogy csak az
egyikért.
Most megint kiteszem magam az egyet nem értő megjegyzéseknek. Hogy ne legyen sok
félreértés, elöljáróban leszögezem: nem vagyok és nem is leszek migránssimogató.
De annak idején, amikor mindenki je suis charlie-t kiáltott, és ezzel a
jelszóval feldühítve két millió európai polgár vonult fel-le Párizsban, akkor is
arra gondoltam: igen, a szólás szabadságáért ki lehet, sőt ki is kell állni, de
mint mindennek, ennek is vannak korlátai.
Aki
úgy gondolja, hogy az iszlám népének Európában van a helye, annak számolnia kell
a következményekkel. Ferenc pápa, akit migráns simogatónak próbálnak a
„progresszívek” hazudni, világosan beszél arról, hogy létezik integrációs
képesség, és a kormányoknak a bevándorlás ügyében ennek figyelembevételével
kell(ene) meghozniuk a döntéseiket.
Ma
a sajtó - oldaltól függetlenül - elítéli az
Allah
akbar felkiáltással gyilkoló terroristákat, akiket nem is lehet védeni. De
biztos, hogy csak a tettesek a felelősök a halottakért? Vajon Macron elnök nem
bűnös az ügyben? Okvetlenül fontos volt most azt kijelentenie, hogy
Franciaország kiáll a szólás szabadsága mellett, és továbbra is lesznek Mohamed
karikatúrák? Miközben – olvasom - Franciaország svédországi nagykövete szerint
hazája iszlám ország! Ha az, akkor számolni kell azzal, hogy az iszlám hívei -
így vagy úgy, - de érvényt fognak szerezni az iszlám jognak. Elvárjuk, és joggal
várjuk el, hogy a bevándorlók toleránsan viselkedjenek befogadó hazájuk
szokásaival szemben, és tartsák meg törvényeiket, de nem kell-e nekünk is,
illetve ez esetben a franciáknak, némi toleranciát tanúsítani az ő
érzékenységükkel szemben? Hangsúlyozom, ez nem mentség a gyilkosoknak. Még akkor
sem, ha én is vallom, hogy
Allah
akbar, azaz az Isten a leghatalmasabb. Akinek a hatalmát nem vélt és valós
ellenfeleinek meggyilkolásával kell megmutatni a világnak. A radikális iszlám
részéről egy fordított „keresztes háború” tört ki, és folytatódik mindaddig,
amíg az iszlamizálódott európai államok vagy kialakítják az együttélés
kölcsönösen elfogadható szabályait, vagy felszámolják a két kultúra párhuzamos
jelenlétét. Az előbbire nem látok esélyt, mert a fanatizmus nem tárgyalóképes.
Az utóbbi pedig kivihetetlen.
Ezek után viszont élesen felmerül a kérdés:
meddig lesz működőképes Európa elképzelt és általam is szeretett egysége? Életem
folyamán többször volt alkalmam Franciaországban járni-kelni. Csodálatos, szép
napok voltak. Most – és nem életkorom miatt – hat ökörrel sem lehetne oda
vontatni. Az emlékeim szépek, de a jelen helyzet fáj.
Franciaország temeti halottjait, mi pedig
temetjük az európai álmot. Kár érte. Mától Közép-Európát álmodom. Közép-Európát,
ahol tudunk a bűnösért és az áldozatért is imádkozni.
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni