Ellene mondasz-e a Sátánnak?


"A Názáreti Mária Társaság október 24-ei körlevele Korunk Mária jelenései cím alatt azokról a jóslatokról ad ismertetést, amelyek egy 16. századi ecuadori apácától származnak. "


Ellene mondasz-e a Sátánnak?

A Názáreti Mária Társaság
október 24-ei körlevele Korunk Mária jelenései cím alatt azokról a jóslatokról
ad ismertetést, amelyek egy 16. századi ecuadori apácától származnak. Ecuador
messze van tőlünk, nem csoda, hogy

magyarul alig lehet valamit
olvasni
Mariana de
Jésus Torres  látomásairól.

Egy 2018-ban írt
amerikai ismertetés hamisnak tartja a jóslatot, arra hivatkozva, hogy azt

csak 1790-ben jelentette meg Manuel de Souza
Pereira atya. Érve: a Mária jelenésből kapott jóslás kitér a szabadkőművesekre,
akik a jelenések idején még nem is léteztek. Ugyanakkor idéz az általa is
elismerten

1790-ben megjelent könyvből: „A 20. század
közepe után nemsokkal a katolikus szellem hanyatlásnak indul…”


Óvatosan szoktam fogadni a különféle
magánkinyilatkoztatások üzeneteit. Az Egyház akkor sem tekinti kötelezőnek
ezeket, ha amúgy elismeri valóságosnak a jelenéseket. A Megváltó Jézusról
nevezett Mária nővér dolgában a fent hivatkozott cáfolat merő ellentmondás.
Jeffrey Peters úr azért nem tartja hitelesnek a Pereira által leírtakat, mert
abban a szabadkőművesek elítélése szerepel, akik a jóslat állítólagos idején még
nem léteztek. Ez magyarán szólva azt jelenti, hogy a jóslás azért nem igaz, mert
jóslás. De Peters az 1790-ban megjelent könyvből idézi a 20. századra vonatkozó
megjegyzéseket is. Ha elfogadjuk Peters úr logikáját és azt gondoljuk, hogy nem
a quitoi nővér, hanem Pereira atya a prófécia szerzője, aki a szabadkőművesek
elítélését belehazudta a rég meghalt apáca látomásaiba, akkor is érvényes marad
a 18. század végén a 20-ról szóló rész. Ennek lényege a Názáreti Mária Társaság
összefoglalásában a következő:


  • A hit fénye szinte teljesen kialszik a 20.
    században.


  • Támadni fogják a házasság szentségét, a
    korszakot féktelen paráznaság jellemzi, az erkölcs szinte teljes romlása.


  • A Sátán a gyermekek megrontására is
    törekszik.


  • Válságba kerülnek a vallásos közösségek,
    züllött papok botránkoztatják meg az embereket.


  • Általános lesz az Oltáriszentség
    megszentségtelenítése.


  • A Sátán nyilvánvaló győzelme után a Szent
    Szűz letöri az Ördög büszkeségét, és megláncolja őt.


Ki ne látná, hogy ezek a jelenségek itt
vannak. Az Oltáriszentség gyakori meggyalázásáról ugyan nem tudok, bár időről
időre vannak ilyen esetek, magam a legtöbbször a spanyol polgárháború kapcsán
hallottam róluk. Az utolsó pont sajnos még várat magára.


Manuel de Souza Pereira könyvében tehát ezek a
gondolatok már 1790-ben megjelentek, s ezt Jeffrey Peters sem cáfolta. A
jóslatot ezért hitelesnek, pontosabban beteljesültnek látom.


Ám, ha nem is tudnék semmit a Megváltó
Jézusról nevezett Mária nővérről, akinek testét 1906-ban épen találták meg a
koporsójában, akkor is igaz, hogy korunkban


  • a hit megfogyatkozott,


  • a házasság válságba került,


  • a pornográfia polgárjogot nyert, a szerelem
    helyét a nyers szexualitás vette át, mindenféle korlát nélkül,


  • a gyermekek gondolkodását óvodáskortól
    kezdve a hagyományos erkölcsöt elvetve próbálják befolyásolni,


  • a szerzetesi hivatások szinte eltűntek, a
    papi hivatások száma lecsökkent, a züllött papok botrányaival tele van a sajtó
    (bár erős túlzásokba eső tudósítások révén).


A kérdés tehát számunkra nem az, hogy
hiteles-e ez a jóslat vagy sem, hanem hogy mit tegyünk a látott jelenség ellen.
Semmiképp ne várjunk addig, amíg a Boldogságos Szűz megláncolja az Ördögöt. A
teendőink között első helyre kerül az imádság. Útmutatónk talán lehetne Szent
Faustina nővér. Két idézetet hozok tőle:

 „ami
velünk történik, az Isten ajándéka,
és ami nem Isten dicsőségét szolgálja, az nem fontos,
viszont amit az önszeretet jegyében követünk el, az bűn.”

 „mindig
ugyanazt a hibát követjük el,
ugyanazt a hibát elkövetjük újra
mindig mindenki ugyanúgy, ez is egy jel,
remény, ha elbuksz, állj csak
fel újra”

 (Jász
Attila fordítása, megjelent a Napút 2020. augusztusi számában.

Ajánlom Faustina nővér naplóját, magyarul is
olvasható.)


A fohászkodás szükséges, de nem elégséges. Az
egyéb teendők azonban kinek-kinek az egyéni helyzetétől függenek. A sikeres
házasság is tett, mert megmutatja: lehetséges. A hűség. A hitbeli növekedés. A
gyermekek értékre nevelése, ezek mind alkalmak, hogy jobbá tegyük a világot.
Elevenítsük fel mi van a keresztségi fogadalomban:


Ellene mondasz-e a sátánnak? - Ellene mondok!


Valóban?


Surján László